Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

158 tény, hogy a felperes a képviselet átvállalásától annak elvonásáig letelt rövid idő alatt nagyobb forgalmat felmutatni képes nem volt, az átmenet okozta nehézségekre való tekintettel annál kevésbbé szolgálhatott alapos indokul a képviselet elvonására, mert K. M. tanú vallomásából kitűnően a felperes előkészületeket tett arra nézve, hogy a nyári hónapok elmultával, 1907. évi szeptembertől kezdve az utaztatást megkezdje. Az alperes ezek szerint nyomós ok nélkül vonta el a felperestől a vezérképviseletet és ezzel megszegte a felek között létrejött szerződést, aminélfogva a felperes tőle kártérítést és pedig a K. T. 272. §-a értelmében ugy valóságos kárának, valamint a szerződéses viszony megszüntetése folytán elmaradt nyereségének megtérítését igényelheti. Az a körülmény, hogy a szerződéses viszony tartama előre meghatározva nem volt, nem akadálya annak, hogy a biróság a S. E. T. 65. §-ának alkalmazásával az elmaradt haszon mennyiségét a netán szükséges szakértői bizonyítás foganatosítása mellett legjobb belátása szerint megállapíthatta. Minthogy pedig az alsóbiróságok a kártérítés mérve tekintetében még nem határoztak, a kir. Guria ez irányban a rendelkezés szerint megfelelően intézkedett. Váltó. 115. „Valeur en compte" (.ellenérték ellenszámlában'') esetében is a forgatmányos jóhiszemű harmadik személynek tekintendő. (M. kir. Curia 976/910. — 1911. márczius 9.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést h*tá lyában fentartja s alperest kötelezi, hogy 12.000 frank tőkét stb. felperesnek 3 nap alatt fizessen. Indokok: Alperesnek a kereseti váltó ellenében az a kifogása, hogy azt a közte és a K. & Co. czég között a 2., 3. és 4. alatti kötlevelek szerint létesült és tisztán árkülönbözetre irányuló fogadásszerü tőzsdejátékból eredő követelés fedezetére adta a váltót kibocsátóként aláirt K. & Co. czégnek, miért is ez a váltó az annak alapját képező jogügyletnek szerencseszerződés tekintete alá eső jellegénél fogva birói uton nem érvényesíthető. Alperesnek ez a kifogása, mint nem a váltójogon alapuló kifogása a felperessel szemben, illetőleg tekintettel arra, hogy a felperes maga is elismerte, hogy a kereseti váltó reá a „Société Generálé" csak behajtás végett forgattatott a felperessel egy tekintet alá eső előző forgatóval a Société Generálé czéggel szemben a V. T. 92. §-ában foglalt rendelkezés folytán csak akkor érvényesíthető, ha alperes azt is bizonyítja, hogy a kereseti váltó a rendelvényesként megjelölt eredeti váltóbirtokos által a K. & Co. czég által csak színlegesen forgattatott a Societe Generálé czégre, mert ez a forgatmányos a váltóra értéket nem adott s a váltó megszerzésekor arról, hogy az puszta tőzsdejátékból eredő követelés fedezetére adatott, tudomással bírt, vagy pedig azt bizonyítja, hogy a váltónak a most nevezett forgatmányosra való átruházása is csak behajtás végett történt. Alperes azonban a perben erre vonatkozólag megfelelő s elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott. Ugyanis a kereseti váltón levő s K. & Co. czégtől származó forgatmánynak abbeli tartalma, miszerint a forgatmányos (Société Generálé) a kereseti váltó ellenértékét elszámolásban (valeur en compte) adta a forgató K. & Co. czégnek, nem szolgál bizonyítékul arra, hogy a váltóért érték nem adatott s hogy az átruházás színleges, mert egymással elszámolásban álló felek között ez a kiegyenlítésnek szokásos módja s ennek a kifejezésnek a forgatmány szövegében sincs több vagy más jelentősége, mint magának a váltó szövegében. A forgatmánynak imént jelzett szövegéből arra sem lehet következtetést vonni, hogy azzal behajtás végetti forgatás czéloztatott volna. De nem bizonyítja az érték meg nem kapását és a forgatmány szinlegességét a G) a. csatolt visszleszámitolási jegyzék sem, mert annak tartalmából nem lehet azt megállapítani, hogy a kereseti váltó a követelés kiegyenlítése nélkül, az óvás felvétele után a Societe Generálé utasítása szerint az eredeti váltóbirtokosnak a K. & Co. czégnek volt volna visszaküldendő, ez a jegyzék nyilvánvalóan a váltó értékének, továbbá az óvás felvételével és közlésével felmerült költségeknek csak felszámítását tartalmazza s annak a K. & Co. czéggel mint váltójogi előzővel leendő közlésre vonatkozó utasítást tartalmaz. Ami E. B.-nek a K. & Co. czég czégvezetőjének valódiság tekintetében nem kifogásolt 11. a. levelét illeti, igaz ugyan, hogy nevezett ebben a levélben még 1908. évi május 20-án, tehát a kereseti váltónak a Société Generálé czégre történt forgatása, sőt a váltó lejárata utáni időben is a kereseti váltót mint a K. & Co. czég váltóját említi (Unsere Tratte) és közbenjárását ajánlja fel az alperesnek a váltónak a K. & Co. czégnél való rendezés végett; mégis a Société Generálé rosszhiszeműségét illetően ennek a levélnek súlya azért nincs, mert a levél kelte idejében a K. & Co. czég, mint kibocsátó s forgató a kereseti váltó alapján a forgatmányos Société Generálé czéggel szemben alperessel együtt váltójogi kötelezettség alatt állott, következésképen a dolog természete szerint a váltónak alperes által leendő rendezése az ő érdekében is volt, az E. B.-nek 11. a. levele tehát csak ennek az érdekeltségnek kifejezése, de abból a forgatmány szinlegességére következtetni nem lehet. Hasonló elbírálás alá esik dr. F. M. ügyvédnek 17. a. levele is, amely szintén csakis annak a dolog természetéből folyó ténykörül-