Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

8 BZ. ben lóheremagra nézve tett ajánlatott azért nem fogadta el, mert a kívánt árt, arra való tekin­tettel is, mivel a vonatkozó mustra szerint a mag arankás volt, tulmagasnak találta és fel­hívta felperest, hogy neki (alperesnek) jobban megfelelő ár mellett ujabb ajánlatot tegyen, anélkül azonban, hogy az újonnan ajánlandó árura nézve kikötötte volna azt, hogy az aranka­mentes legyen. Alperesnek 1904. évi január hó 16. napján kelt erre a levelére érkezett a fel­peresnek 2. a. csatolt 1904. január 18 napján kelt, az alpere? által utóbb el is fogadott ajánlata. Ebben az ajánlatban az áruknak aranka­mentességére vonatkozólag megjegyzés nem fog laltatik, mert az a megjelölés: „garantiert rein ungarischer Provenieur" tartalmánál fogva csak azt jelenti, hogy az ajánlott áru tisztán, illetve egészben magyarországi termék; annak minő ségére nézve pedig kizárólag az ajánlattal egy­idejűleg az alperesnek küldött mintára történik hivatkozás. Amikor az alperes a jellegmustrák megkapta, történt az ajánlatnak az alsóbirósá­gok által ítéleteik vonatkozóan felhozott indokai által helyesen megállapított elfogadása ugy a 2., valamint a 9. a. csatolt ajánlatra nézve is, mely utóbbiban az ajánlott árunak származása sincsen felemlítve. Nem vitás továbbá az, hogy e*két megrendelésből utólag a felperes az al­peresnek árumustrákat is küldött, mely mustrát tartalmának alapul vétele mellett az alperes szakértők meghallgatását is kérte. Ily körülmények között rendelte el a kir. Guria, már fentebb hivatkozott végzésével, hogy alperes ezeket a mustrákat, amelyeket perbeli előadása szerint még birtokában lévőknek tekint­hette, a póttárgyaláson mutassa be, hogy ezek tartalma alapján a nyilvános árverésen eladott árunak minősége és ebből folyólag döntőnek mutatkozó az a körülmény is megállapittassék, hogy az ily minőségű áru bir-e piaczi árral. Alperes azonban a 65.134/908. sz. a. felvett tárgyalási jegyzőkönyvben kijelentette, hogy a szóban forgó jellegű mustrákat be nem mutat­hatja, mivel azok állítólag elkallódtak. Az alperesnek az a gondatlansága, hogy a fontos bizonyítékot képező ezeket a jellegmustrá­kat be nem mutathatta, okozta azt, hogy a meg hallgatott szakértőnek a jellegmustrák felmutat­hatók nem voltak és főleg azért, valamint el­fogadva az alsóbirósági Ítéleteknek ezen körül­ményre vonatkozóan felhozott egyéb indokait is, a kir. Guria ugy találta, hogy minden kétsé­get kizáró módon megállapítható az, hogy a felperes által nyilvános árverésen eladott áru minőségénél fogva az eladása napján piaczi árral birt és így megdől az alperesnek a piaczi árra alapított minden kifogása, miért is a kir. Curia a másodbiróság Ítéletének felebbezett részét az abban vonatkozóan felhozott és a most felsoroltakkal ellentétben nem álló indokai alapján helybenhagyja. Ügynök. 114. Az ügynöki megbízás jogellenes visszavonásából származó vesztett hasznot a megbízó megtéríteni tartozik. (M. kir. Curia 968/1910. — 1911. márczius 24.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperes kártérí­tési kötelezettségét megállapítja, s ehhez képest az alsóbirósági rendelkezések hatályonkivül helyezésével a kir. törvényszéket utasítja, hogy a kártérités mérve tekintetében a költségviselés kérdésére is kiterjedően határozzon. Indokok : A másodbiróság Ítéletének vonat­kozó indokait elfogadva, a kir. Curia is ugy találja, hogy az alperes hozzájárult ahhoz, mi­kép az A) alatti szerződéssel szabályozott vezér­képviselet L. B. csődbejutása után nejére, a felperesre ruháztassék át, amihez képest az A) alattiban L. B. részére biztosított jogok és köte­lezettségek 1907. évi június hó 1-ével a fel­peresre szállottak át. Helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja is, hogy miután a felek a vezérképviselet megvonását, s illetve letételét az A) alatti szerződéssel valamely nyomós ok fenforgásához kötötték, a felek szándéka arra irányult, hogy az A) alattival létesített jogvi­szony mindaddig fennálljon, amig valamelyik fél azt nem tapasztalja, hogy az összeköttetés további fentartása a másik fél ténykedései vagy mulasztásai folytán károsodást idézne elő. Nem helytálló azonban a másodbiróságnak az a döntése, hogy az alperes ily nyomós okból vonta el a felperestől 1907. évi augusztus hó 19 én a képviselet jogát. Nem nyújthatott erre alapot a felperesnek az a körülmény, hogy a L. B. által gyűjtött megrendelések részben eredménytelenek voltak és az alperesre kárral jártak, nevezetesen, hogy a megrendelőkként bejelentett pékiparosok az áruk jelentékeny ré­szét különböző okokból, főképen a megrendelés tényének kétségbevonása mellett el nem fogad­ták, mert el is tekintve attól, hogy a kihallgatott tanuk ellenmondó vallomása alapján meg nem állapitható, hogy a L. B. által közvetített meg­rendelések valóban koholtak voltak és hogy L. B.-t e részben vétkesség terhelte : az alperes ezekiől az esetekről tudomással birt akkor, ami­kor a vezérképviseletet a felperesre ruházta, következően ezekkel a tényekkel a felperessel létesített összeköttetés megszakítását nem indo­kolhatja. Az 1907. évi május havi jutalék összegét az alperes nem elnézésből, hanem a dr. K. I. tömeggondnok által tanuként történt kihallga­tása alkalmából — bemutatott alperesi levél tartalma szerint — tudatosan küldte a felperes czimére, ennek az összegnek a megtartása te­hát annál kevésbbé indokolhatja a szerződéses viszonynak az alperes részéről való felbontását, mert az alperes a jelzett összeget D/2, a. levele szerint felperessel el is számolta. Végül az a

Next

/
Thumbnails
Contents