Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések
8 BZ. ben lóheremagra nézve tett ajánlatott azért nem fogadta el, mert a kívánt árt, arra való tekintettel is, mivel a vonatkozó mustra szerint a mag arankás volt, tulmagasnak találta és felhívta felperest, hogy neki (alperesnek) jobban megfelelő ár mellett ujabb ajánlatot tegyen, anélkül azonban, hogy az újonnan ajánlandó árura nézve kikötötte volna azt, hogy az arankamentes legyen. Alperesnek 1904. évi január hó 16. napján kelt erre a levelére érkezett a felperesnek 2. a. csatolt 1904. január 18 napján kelt, az alpere? által utóbb el is fogadott ajánlata. Ebben az ajánlatban az áruknak arankamentességére vonatkozólag megjegyzés nem fog laltatik, mert az a megjelölés: „garantiert rein ungarischer Provenieur" tartalmánál fogva csak azt jelenti, hogy az ajánlott áru tisztán, illetve egészben magyarországi termék; annak minő ségére nézve pedig kizárólag az ajánlattal egyidejűleg az alperesnek küldött mintára történik hivatkozás. Amikor az alperes a jellegmustrák megkapta, történt az ajánlatnak az alsóbiróságok által ítéleteik vonatkozóan felhozott indokai által helyesen megállapított elfogadása ugy a 2., valamint a 9. a. csatolt ajánlatra nézve is, mely utóbbiban az ajánlott árunak származása sincsen felemlítve. Nem vitás továbbá az, hogy e*két megrendelésből utólag a felperes az alperesnek árumustrákat is küldött, mely mustrát tartalmának alapul vétele mellett az alperes szakértők meghallgatását is kérte. Ily körülmények között rendelte el a kir. Guria, már fentebb hivatkozott végzésével, hogy alperes ezeket a mustrákat, amelyeket perbeli előadása szerint még birtokában lévőknek tekinthette, a póttárgyaláson mutassa be, hogy ezek tartalma alapján a nyilvános árverésen eladott árunak minősége és ebből folyólag döntőnek mutatkozó az a körülmény is megállapittassék, hogy az ily minőségű áru bir-e piaczi árral. Alperes azonban a 65.134/908. sz. a. felvett tárgyalási jegyzőkönyvben kijelentette, hogy a szóban forgó jellegű mustrákat be nem mutathatja, mivel azok állítólag elkallódtak. Az alperesnek az a gondatlansága, hogy a fontos bizonyítékot képező ezeket a jellegmustrákat be nem mutathatta, okozta azt, hogy a meg hallgatott szakértőnek a jellegmustrák felmutathatók nem voltak és főleg azért, valamint elfogadva az alsóbirósági Ítéleteknek ezen körülményre vonatkozóan felhozott egyéb indokait is, a kir. Guria ugy találta, hogy minden kétséget kizáró módon megállapítható az, hogy a felperes által nyilvános árverésen eladott áru minőségénél fogva az eladása napján piaczi árral birt és így megdől az alperesnek a piaczi árra alapított minden kifogása, miért is a kir. Curia a másodbiróság Ítéletének felebbezett részét az abban vonatkozóan felhozott és a most felsoroltakkal ellentétben nem álló indokai alapján helybenhagyja. Ügynök. 114. Az ügynöki megbízás jogellenes visszavonásából származó vesztett hasznot a megbízó megtéríteni tartozik. (M. kir. Curia 968/1910. — 1911. márczius 24.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, s ehhez képest az alsóbirósági rendelkezések hatályonkivül helyezésével a kir. törvényszéket utasítja, hogy a kártérités mérve tekintetében a költségviselés kérdésére is kiterjedően határozzon. Indokok : A másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokait elfogadva, a kir. Curia is ugy találja, hogy az alperes hozzájárult ahhoz, mikép az A) alatti szerződéssel szabályozott vezérképviselet L. B. csődbejutása után nejére, a felperesre ruháztassék át, amihez képest az A) alattiban L. B. részére biztosított jogok és kötelezettségek 1907. évi június hó 1-ével a felperesre szállottak át. Helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja is, hogy miután a felek a vezérképviselet megvonását, s illetve letételét az A) alatti szerződéssel valamely nyomós ok fenforgásához kötötték, a felek szándéka arra irányult, hogy az A) alattival létesített jogviszony mindaddig fennálljon, amig valamelyik fél azt nem tapasztalja, hogy az összeköttetés további fentartása a másik fél ténykedései vagy mulasztásai folytán károsodást idézne elő. Nem helytálló azonban a másodbiróságnak az a döntése, hogy az alperes ily nyomós okból vonta el a felperestől 1907. évi augusztus hó 19 én a képviselet jogát. Nem nyújthatott erre alapot a felperesnek az a körülmény, hogy a L. B. által gyűjtött megrendelések részben eredménytelenek voltak és az alperesre kárral jártak, nevezetesen, hogy a megrendelőkként bejelentett pékiparosok az áruk jelentékeny részét különböző okokból, főképen a megrendelés tényének kétségbevonása mellett el nem fogadták, mert el is tekintve attól, hogy a kihallgatott tanuk ellenmondó vallomása alapján meg nem állapitható, hogy a L. B. által közvetített megrendelések valóban koholtak voltak és hogy L. B.-t e részben vétkesség terhelte : az alperes ezekiől az esetekről tudomással birt akkor, amikor a vezérképviseletet a felperesre ruházta, következően ezekkel a tényekkel a felperessel létesített összeköttetés megszakítását nem indokolhatja. Az 1907. évi május havi jutalék összegét az alperes nem elnézésből, hanem a dr. K. I. tömeggondnok által tanuként történt kihallgatása alkalmából — bemutatott alperesi levél tartalma szerint — tudatosan küldte a felperes czimére, ennek az összegnek a megtartása tehát annál kevésbbé indokolhatja a szerződéses viszonynak az alperes részéről való felbontását, mert az alperes a jelzett összeget D/2, a. levele szerint felperessel el is számolta. Végül az a