Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

156 Kereskedelmi Jog 8 sz. Az indokok most emiitett részének a fentiek szerinti mellőzésével, egyébként a kir. Curia a kir. Ítélőtábla Ítéletében felhozott és az elsőbirósági Ítéletből felhivctt többi indokot elfogadta. Vétel. 113. A keresk. törv. 351. §-a értelmében az áru, ha piaczi ára van, rendszerint ugyan szabadkézből adandó el, az árverésen történt eladás is kötelező azonban az ellenfélre, ha az eladó a körül a rendes kereskedő gondosságával járt el. (M. kir. Curia 1115/1910. — 1911. márczius 23.) M. Jcir. Curia : A másodbiróság ítéletének az alperest marasztaló egyedül felebbezett részét helybenhagyja. Indokok: Nem szenved kétséget, hogy a kereskedő abban az esetben, ha a vele üzleti összeköttetésben álló féltől kártérítést követelhet, a K. T. 271. §-a rendelkezéseiből folyólag a rendes kereskedői gondossággal köteles eljárni és arra törekedni, hogy a kártérítésre kötelezett fél a felesleges és rendes gondosság mellett elhárítható kár megtérítésétől megóvassék. Ha tehát az eladó a K. T. 351., illetve 347. §-a alapján az át nem vett árut a késedelmes vevő rovására eladni akarja, szintén a rendes kereskedői gondossággal kötele3 odahatni, hogy az áru a lehető legnagyobb ár mellett értékesíthessék. Tőzsdei vagy piaczi árral biró árura nézve a már felhívott 347. §. megengedi, hogy az eladó a vevő által át nem vett árut szabad kézből is eladhassa, mert a rendes kereskedelmi forgalomban megállapított ily ár melletti egyéb költséget nem is igénylő eladásnál mindkét fél érdeke legjobban és egyenlően van biztosítva. A rendes kereskedői gondosság tehát rendszerint megköveteli, hogy az eladásra szánt ily árut az eladó ily módon kísérelje eladni és ha a csekély kereskedelmi forgalom miatt az áru piaczi áron szabad kézből kedvező áron eladható nem volt, akkor vegye igénybe az árunak nyilvános árverésen való eladása általi értékesítési módot, mely eljárás több költséget igényel és a késedelmes vevőre is hátrányosabb, mivel az áru az árverésen a piaczi áron alul is eladható. Oly esetben tehát, amikor az eladó minden elfogadható és figyelembevehető ok nélkül a piaczi árral biró árunak a szabad kézből való eladását meg sem kísérli, hanem az árut nyomban nyilvános eladás utján értékesiti, mely árverésen az áru piaczi árnál tetemesen kisebb összegen kelt el, az eladó joggal vádolható azzal, hogy a rendes kereskedői gondosságot súlyosan megsértette ós ez az eljárás a fennforgó körülményeket mérlegelve azt is eredményezheti, hogy az ily eladás nem tekinthető a késedelmes vevő rovására foganatositottnak. A jelen esetben azonban a kir. Curia nem látja bizonyítottnak azt a döntő körülményt, hogy a felperes által nyilvános árverésen eladott áru piaczi árral birt. Ennek a körülménynek a kiderítésére rendelte el a kir. Curia 543. 1907. v. sz. a. kelt végzésével az 1868 : LIV. t.-cz. 108. §-a alapján a póteljárást és esetleges bizonyítás felvételét, de az kellő eredményre nem vezetett, amint ez az alábbiakból kitűnik. Előre bocsájtja a kir. Curia, hogy alaptalannak találta az alperesnek azt a kifogását, hogy a felperes által a póttárgyaláson felhozott az a tényállítás, hogy a szóban forgó áru a kereskedelmi forgalomban „nagyarankás" jellegű áru volt, amely szerint ilyen Magyarországon kereskedelmi eladás tárgyát nem képezheti, hanem csak külföldre való szállításra alkalmas áru, de mint ilyen piaczi árral nem bír, elkésés okából figyelmen kivül hagyandó, mivel a felperes ezt a körülményt perirataiban fel nem emiitette. Alaptalannak találta a kir. Curia ezt a kifogást azért, mert abban az esetben, amidőn a felsőbíróság a hivatkozott 108. §. alapján póteljárást rendelt el azért, mert ugy találta, hogy a felek által a periratokban kifejtett körülmények alapján a per a'aposan el nem bírálható, az uj, illetve póteljárást rendelő határozatában megjelöli az irányt, amelyben a tárgyaláson a peres felek által felhozandó körülmények a bizonyítás felvétel által a per anyaga tisztába hozandó. Hogy ez a czél elérhető legyen, a dolog természetéből folyik, hogy a felek nem kötelesek a már periratokban felemiitett körülményekhez ragas2kodni, hanem oly uj körülményeket is felhozhatnak, amelyek a helyzet tisztázására alkalmasaknak látszanak. A jelen esetben a kir. Curia hivatkozott határozatával a póltárgyalást elsősorban is abból a czélból rendelte el, hogy megállapítható legyen az, vájjon a felperes által nyilvános árverésen eladott lóheremag minőségénél fogva birt-e piaczi árral? A póttárgyaláson a felperes ennek a körülménynek tisztába hozatala czéljából hozta fel azt, hogy az eladott áru „nagyarankás* volt és mint ilyen piaczi árral nem birt. Hogy a felperesnek ez az uj tényállítása bir-e sulylyal, erre nézve elsősorban az volt elbírálandó, hogy a felek között vétel tárgyát képezett lóheremagra vonatkozólag az ügylet megkötésénél számba vétetett-e az a körülmény, hogy az áru arankamentes-e, esetleg mily mértékben arankás? Az e tekintetben a felek által felhozott tényállításokat és bizonyítékokat mérlegelve a kir. Curia ugy találta, hogy ez a körülmény a vételügylet megkötésénél és az ennek tárgyát képezett áru minőségének megállapításánál külön tényezőként figyelembe nem jött és az áru arankamentessége kikötve nem lett. A felperes által a póttárgyalás folyamán N) 1. alatt csatolt, beismerten az alperes által származó levélben az alperes a neki a felperes részéről a 2. a. csatolt ajánlat kelte előtti idő-