Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

8. BZ. Kereskedelmi Jog Í86 nagyobb értéket nem képviselnek, ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy az előállított, de el nem adott készletek mindaddig, mig a jövőben bekövetkező és előre meg nem határozható árviszonyok között el nem adatnak, a mérleg felvételének időpontjában, szintén nem birnak a társaságra nézve nagyobb értékkel annál, mint amelybe előállításuk került; ha végül nem hagyjuk figyelmen kivül azt sem, hogy a félgyártmányok, mig teljes gyártmánynyá át nem alakittatnak, mint az időjárás viszontagságainak és a pusztulás veszélyeinek kitett dolgok, egyelőre a nyersanyag tekintete alá esnek és szolid üzlet kezelés mellett a nyersanyag értékénél többre alig becsülhetők: nyilvánvaló, hogy az ennél magasabb értékfelvétel mindig bizonytalan alapon nyugodnék s ugy a társaságot, mint annak hitelezőit a tulmagas becslés és az ezzel járó káros következmények veszélyének tenné ki. Már pedig a törvény alapján, melynek rendelkezései azt czélozzák, hogy a részvénytársasági üzletkezelés minden tekintetben szolid legyen, nem lehet az oly értékelést törvényellenesnek tekinteni, mely az egyes vagyontárgyak szolid üzletkezelés mellett felvehető értékének megfelel. Alperes tehát emiatt az értékelés miatt a mérleg megállapítására vonatkozó közgyűlési határozatot sikerrel akkor sem támadhatná meg, ha a kérdéses vagyontárgyakat a szakértői becsű magasabbra is értékelné. Felperes elő sem adta, hogy melyek volnának azok a szerződési jogok, amelyek értéke a mérlegvagyon rovatába fel nem vétettek. Minthogy pedig azt beismeri, hogy az Orley-gyárral megvett szerződési jogok a mérleg vagyoni rovatába be vannak állítva, az az általánosságban tartott feltámadása, hogy a megállapított mérlegből a szerződési jogok értéke egyszerűen kihagyatott, jogosnak annyival kevésbé tekinthető, mert arra nézve, hogy alperesnek gyártási titkai és különleges gyártási eljárásai a társaság egyébb vagyonától külön álló értéket képviselő vagyontárgyak volnának, adatot egyáltalán fel nem hozott. Végül nem lehet helye az A) alatti mérleg teher rovata 4., 5., 6., 7., 9. tételei alalt foglalt tartalékokra vonatkozó felperesi támadásnak sem. Nem vitás ugyanis, hogy alperes társaság közgyűlése ezeket a tartalékokat több mint tiv évvel ezelőtt állapította meg és e tartalékok azóta egy fillérrel sem gyarapittattak, felperes pedig saját beismerése szerint 4—5 év óta részvényese az alperes részvénytársaságnak, amennyiben részvényeit 4—5 évvel ezelőtt szerezte. A dolog oly állásában felperes az 1909. évi mérleget megállapiló közgyűlési határozatot annyiban, amennyiben a tartalékok a K. T. 199. §. 4. pontjához képest a mérleg teher rovatába beállittattak, nem támadhatja meg, mert az erre vonatkozó közgyűlési határozat m?ghozatala után szerzett részvényt, s igy a tulajdonszerzése előtti időben hozott közgyűlési határozat megtámadására jogosultsággal nem bír; felperest tehát a részvény szerzése előtti időben hozott azon közgyűlési határozatok ellen melyek e tartalékokat létesítették, a megtámadási jog akkor sem illetné meg, ha a tartalékokat létesítő eme közgyűlési határozatok a keresettel megtámadottnak volnának is tekinthetők. De nem is alapos a felperesnek támadása. Mert az A) alatti mérleg teherrovat 5. tétele alatt felvett tartalékra nézve az alapszabályok 44. § a kizárja ugyan, hogy az az alaptőke Vs részén felül szaporittassék, de akkor, amikor ez a tartalék 429 667 kor. 46 fillérre növekedett, alperes társaság a nem vitás tényállás szerint még 3,400.000 kor. alaptőkével bírt, az alaptőke VÓ részét fel nem érő most emiitett tartalék tehát alapszabályszerűen létesíthető volt, pedig sem a törvény, sem az alapszabály nem kötelezte, de nem is akadályozta e tartalékok megalapításában, a részvénytársaság közgyűlése tehát szabadon határozhat ugyan e tartalékok fentartása felett, ha azonban a közgyűlési többség — mint az ezúttal történt — azt határozza, hogy ezek a tartalékok fentartandók, ezzel a határozattal nem sérti sem a törvényt, sem az alapszabályokat, nincs tehát törvényes alapja a határozat megtámadásának. Mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni. (2771/1910.) M. kir. Curia : A királyi Ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen állapította meg a kir. ítélőtábla azt, hogy az alperes 1909. évi közgyűlésének a záró számadásokra vonatkozó határozata annyiban, amennyiben a mérleg vagyonrovatának 7 tételében ingatlanok és beruházások czime alatt felvett 5,607.892 K 92 f. ösz szegbe, az 1907. évi beruházásoknak a C. és D. a. mérleg alapján kimutatott 1,143.594 K 13 f-nyi értéke is felvétetett, az 1908. évi közgyűlésnek meg nem támadott azon a határozatán alapszik, amelylyel az 1907. évi mérleg megállapittatott és ezzel ezen mérlegbe az 1,143.594 K 13 f. vagyonként beállittatott. Helyesen mondotta ki ezen tényállás alapján a kir. ítélőtábla azt, hogy az 1909. évi díszközgyűlésnek fentebbi határozatát felperes sikerrel már abból az okból nem támadhatja meg, mert ez a határozat az előbbi érvényes közgyűlési határozaton alapszik. De épp azért, mivel a fentebbiek szerint a bíróság ebben a perben nem bocsátkozhatik annak a vizsgálatába, hogy a már emiitett 1,143.594 K 13 f. beruházás valamely része valótlan e, mellőzi a kir. Curia a másodbirósági ítéletnek '< zon indokait, amelyek annak a mérlegelésére vonatkoznak, hogy a felperes részéről idevonatkozólag alkalmaztatni kivánt bizonyítékok mennyiben volnának alkalmasak a szóban forgó öszszeg valamely része valótlanságának bizonyítására.