Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

154 Kereskedelmi Jog 8. sz. tartalékalapból befektetések czimén leirt 57.545 K összegekre nézve sem terjesztett elő felperes oly adatot, mely e tételek valótlanságának megállapítására alkalmas volna. Az az érvelése pedig, hogy az 507.718 K uj fayence gyár felállítására fordíttatván, ennek az uj iparvállalatnak létesítésére az igazgatóság közgyűlési felhatalmazás nélkül jogosítva nem volt és az erre teljesített kiadást a közgyűlés jóvá sem hagyta, megállapítható alappal nem bír, mert egy téglagyárra nézve befektetés számba megy, ha eddigi gyárához fayence gyárat is állit fel, az tehát nem változtatna a dolog lényegén, ha a közgyűlésen bejelentett uj befektetés tényleg fayence gyár is lenne, mert az üzleti viszonyok körülményeihez képest egy téglagyárra nézve szükséges beruházás lehet fayence gyárnak felállítása: mert az üzlethez szükséges beruházások iránt az alapszabályok 29. §-a szerint is az igazgatóság határoz és mert ezt az uj beruházást, mely a 13. a. miniszteri leirat szerint csak egy része volt a czélba vett uj befektetésnek, az igazgatóság a közgyűlési jegyzőkönyv szerint az uj körkemencze és gépház építésének bejelentése által a közgyűlés tudomámására hozta, nyilvánvaló tehát, hogy az igazgatóság által felállított mérlegnek megállapításával a közgyűlés többsége ezt az uj befektetést jóváhagyta. Felperes keresetét egyedül az 1909. évi márczius hó 2. napján tartott közgyűlésnek az 1908. évi zárszámadásokra vonatkozó határozata megsemmisítésére irányozta és keresetében azt nem kérte, hogy az 1907. évi zárszámadások felett 1908. év folyamán hozott közgyűlési határozat is megsemmisíttessék. Ebből önként következik, hogy a jelen per elbírálásánál az 1908. évi rendes közgyűlésen az 1907. évi zárszámadások tárgyában hozott és meg nem támadott határozat érvényesnek tekintendő. Minthogy pedig oly közgyűlési határozat, mely egy előbbi közgyűlési határozaton alapszik, mindaddig nem támadható meg, mig az előbbi érvényben van. Felperes sem támadhatja meg az 1909. évi közgyűlésnek zárszámadási határozatát azon részében, mely az 1908. évi rendes közgyűlésnek meg nem támadott határozatán alapszik. Már pedig az 1909. évi közgyűlésnek a zárszámadásra vonatkozó határozata annyiban, amennyiben a mérleg vagyon rovatának 1. tételének a téglagyári ingatlanok és beruházások cime alatt 5,637 892 92 K összegbe beállittatott az 1907. évi beruházásoknak a C) és D) alatti mérlegek alapján kimutatott 1.143 594'13 kor. értéke is, az 1908. évi közgyűlés érvényesnek tekintendő azon halározátán alapszik, melylyel az 1907. évi C) a. mérleget megállapította és ezzel az 1,143.59413 K beruházást az 1907. évi mérlegbe vagyonként beállította: amennyiben tehát az 1909. évi közgyűlésnek a mérleg megállapítására vonatkozó határozatát, mint egy előbbi érvényes közgyűlési határozaton alapulót felperes akkor sem támadhatná meg, ha az 1,143.594 13 K összeg valamely részének valótlanságát ki is mutatta volna. De felperes ezt kr nem mutatta, mert azt maga is beismeri, hogy alperes az Örley gyárért az eladónak 900.000 K-át fizetett; alperesnek azzal az előadásával szemben pedig, hogy az 1,143.594-13 K-nak többi része az Örley gyár megvétele iránti szerződéssel járó eljárási és ügyvédi költségekre, illetékekre, a számos gyárépület tatarozására és főképen munkásházak építésére fordíttatott, nem szolgáltatott kellő bizonyítékot arra nézve, hogy alperesnek ez az előadása a valóságnak meg nem felel. E részben ugyanis a felügyelő-bizottság tagjainak tanuként való kihallgatásával csak azt kívánta felperes bizonyítani, hogy alperes az 1907. évben befektetésre nem fordított többet 56.32263 Knál, ez a tényállítás azonban ellenkezik a tanukként felhívott felügyelő-bizottsági tagok által megvizsgált és helyesnek nyilvánított mérleggel, ha tehát a felügyelő-bizottsági tagok az e részben hozzájuk intézett kérdésre igennel felelnének is, ebbeli vallomásuk nem volna megnyugtató bizonyiték annak megállapítására, hogy az 1,143.594-13 K összegnek a 900.000 K-át felül haladó része nem fordíttatott az alperes által előadott kiadásokra, hanem elkallódott. Alaptalan felperesnek a zárszámadások felett hozott közgyűlési határozatok ellen az A) a. mérleg vagyonrovata 7. és 9. tételeiben „A téglagyári ingatlanok és beruházások értéke" és „készletek czimén felvett vagyontárgyak alacsony értékelése miatt intézett támadása is. E részben felperes nem tette vitássá alperesnek azt az állítását, hogy a téglagyári ingatlanok és beruházások a megszerzésükre fordított összegben, illetőleg a befektetések összegében, a készletek az előállítási árban, a félgyártmányok pedig a nyersanyag értékében vétettek fel a mérlegbe. Ez az érték megállapítás a K. T. 199. §. 1. pontjának megfelel. A törvénynek ez a rendelkezése nem azt követeli, hogy az egyes vagyontárgyak azon árban vétessenek fel a mérlegbe, amelyen mint forgalomba hozott dolgok eladhatók volnának, hanem csak azt kívánja meg, hogy a megfelelő, vagyis az az érték állittassék be a mérlegbe, mely a vagyontárgyak szolid üzletkezelés mellett felvehető értékének megfelel. Szolid üzletkezelés mellett pedig megfelelő értékben történik a mérlegbe való felvétel, ha a téglagyári ingatlanok és berendezések a beszerzési értéket, készletek az előállítási árat, félgyártmányok a nyersanyag értékét felül nem haladó értékben vétetnek fel a társaság mérlegébe. Mert ha figyelembe veszszük, hogy a téglagyári ingatlanok és beruházások, amelyek részben ki is használtatnak, a társaság fennállása alatt eladás alá nem kerülnek s ennélfogva a társaság vagyonába mindaddig, mig a társaság fel nem oszlik, beszerzési áruknál