Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

152 tott megrendeléshez való hozzájárulását 2. és 3. a. okiratok tanúsága szerint megtagadta, minthogy felperes nyilván tudta, hogy a megrendelés csak ezen hatóság jóváhagyása esetén vált feltétlenné, s hogy a rendelést az alperes annak tudatában ily értelemben tette ; az alperes sem saját személyében, sem mint az egyházközség képviselője, sem végül mint álképviselő, aki megbízása korlátain túllépett, a felperesnek felelősséggel a C) a. okiratban felsorolt tárgyak vételára tekintetében nem tartozik. (39.209/1909) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes képviselői minőségét nem színlelte, de hatáskörét túlhaladó megrendelést tett. De mert jogszabály az, hogy a róm. kath. egyházközséget terhelő szerződés érvényesen csak a felettes egyházmegyei hatóság jóváhagyásával köthető s felperes sikeresen fel nem hozhatja, hogy ő ezt a jogszabályt s ennélfogva az alperes hatáskörének hiányát a szerződés megkötésére nem tudta: felperes az alperes ellen az utóbbinak hatáskörét meghaladó szerződéskötése alapján jogosan követelést nem támaszthat ; mert az a szerződő fél, aki mással, mint meghatalmazottal tudva köt oly szeiződést, melynek kötésére a meghatalmazottnak hatásköre nincs, utóbbitól a még foganatba nem ment szerződés teljesítését nem követelheti. Minthogy pedig azt, hogy az alperes a C) a. megrendelés szerint magát nem a saját személyében akarta lekötelezni, az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó indokolása szerint helyesen állapította meg, annál is inkább, mert még a L. R. vallomásának az a része is, amelyből az tűnik ki, hogy alperes a hivők körében eszközlendő gyűjtés utján kívánta a kötelezett összeget részben törleszteni, azt bizonyítja, hogy alperes a megrendelést nem a saját számlájára, de az egyházközségi vagyon terhére tette. Ezek alapján az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. (10.41/1909. sz.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokoknál fogva és azért, mert a perben tanuként kihallgatott L. R. a felperesnek megbízottja lévén, a bizonyításra kötelezett felperessel egy tekintet alá esik s ennélfogva vallomására súlyt helyezni nem lehet. 111. Az építőmesternek vagy építési vállalkozónak azok az ügyletei, melyekkel ingó dolgot az építkezésnél leendő felhasználás, beépítés végett megvesz, megszerez, szállít, fel- vagy átdolgoztat, nem eshetnek az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 25S. íjának 1. és 2. pontjában, vagy az idézett t.-cz. 259. §-nak 1. pontjában meghatározott kereskedelmi ügyletek fogalma alá, hanem ingatlanra vonatkozóan kötött ügyleteknek tekintendők. (Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 2966/1910. — 1910. decz. 22.) A csíkszeredai kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság: A kereskedelmi bírói hatáskör ellen alperes részéről emelt kifogásnak helyet nem ad. Indokok: Felperesek keresetüket egy vállalati szerződésre alapítják, mely szerint ők, mint asztalosmesterek elvállalták dr. K S. csíkszeredai lakos házépítéséhez szükséges asztalosmunkákat 1345 korona vállalati árban alperestől, mint építési vállalkozótól. Előadták felperesek, hogy a vállalathoz összesen 3089 K 90 f. értékű anyagot szállíttattak és munkát végeztek. Alperes szerződési kötelezettségét megszegte, mert sem a szállított anyag, sem a munka értékét s az okozott kárt nem fizette meg, sőt a hátralékos munka elvégzését más iparosokra bizta s ekként a szerződés teljesítését lehetetlenné tette. Felperesnek az anyag és munka értékében, az okozott kár és elmaradt haszon czimén öszszesen 5387 K 30 f. kértek megítélni. Alperes hatásköri kifogást emelt, mert a keresetben felhozott ügylet nem kereskedelmi ügylet s mert alperes nem kereskedő s azért kérte a jelen pert megszüntetettnek jelenteni ki és felpereseket az okozott költségekben marasztalni. A kir. törvényszék azonban alperes hatásköri kifogását a kereskedelmi eljárásról szóló rendelet 13. §. értelmében és az 5. §. alapján elvetette, mert a kereset alapját képező ügyletet alperest illetőleg a K. T. 258. §-nak 1. pontjában irt kereskedelmi ügyletnek minősítette. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat szerint a házépítéshez szükséges anyagoknak, mint ingó dolgoknak megszerzése a K. T. 258. § nak 1. pontja alá eső kereskedelmi ügyletet képez. (Bp. T. 813/91. sz.) Az építész a beépítés végett megszerzett ingókra vonatkozólag kereskedelmi ügyletet köt, mert a beépítendő ingókat a végből szerzi meg, hogy azokat feldolgozza, vagy feldolgozva tovább adassanak. (G. 1434/902.) Aki más részére az ezáltal harmadik személy megrendelésére épített házhoz anyagok szállítására és a házba-beillesztésére vállalkozik, kereskedelmi ügyletet köt, mert nem az építendő ingatlan, mint ilyen, hanem a beépítéshez szükséges ingó dolgok szállítása és feldolgozása képezi az ügylet tárgyát. (C. 7039/901.) Uayanily irányban határozott a bpesti tábla 3462/94. sz. a. is. Ezek alapján a kir. törvényszéknek mint kereskedelmi bíróságnak hatáskörét meg kellett állapítani. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, kimondja, hogy a kereset elbírálása nem tartozik a csíkszeredai kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság hatáskörébe, ehhez képest a keresetének és mellékleteinek felperesi képviselő kezéhez való visszaadását elrendeli. Indokok: Az építőmesternek vagy építési vállalkozónak azok az ügyletei, melyekkel ingó dolgot az építkezésnél leendő felhasználás, beépítés végett megvesz, megszerez, szállít, fel-