Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Németországi szocziálpolitikai kérdések

150 felajánlásával ajánlott fizetés ós az utóbb eszközölt birói letétbe helyezés oly reáloblatio, amely az adósokat kötelezettségük alól mentesítette, ós hogy a váltók nem szolgálván a stornodij fedezetéül is, a stornodij fel nem ajánlása nem érintheti a felajánlott teljesités teljességét Az alkalmazott részegsége azonnali elbocsájtásra jogosít. Az osztrák bíróságok egy ítélet kapcsán kimondották, hogy a munkaadó részeg alkalmazottját, ki viselkedésével az üzleti érdeket veszélyeztette, jogosult azonnal elbocsájtani ós igy a felmondásos időre járó fizetésben nem marasztalható. Németországi szocziálpolitikai kérdések. Az elmúlt évben több fontos szocziálpolitikai kérdés foglalkoztatta a német kereskedelmi ós ipari köröket. Több olyan javaslat merült fel, melynek czólja az lett volna, hogy a munkaadók és munkások közötti viszony szabályozásában a szabad egyezkedés helyébe a törvény kényszere lépjen. E javaslatok ellen erélyes módon állást foglalt a „Deutscher Handelstag" közgyűlése is, mely erre vonatkozólag egyhangúlag hozott határozatában kifejezésre is juttatta abbeli aggodalmát, hogy az ipartörvénynek e módosításai gyakorlati eredménynyel nem fognak járni, csak a vállalkozási kedvet fogják megbénítani. Ilyen veszélyes javaslatnak látszott az otthoni munkára vonatkozó törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával előterjesztett javaslat is, mely szerint az otthoni munka minimális bérének megállapítása hatósági uton történjék. A javaslatot a kormány képviselője is ellenezte, utalva arra, hogy a törvényhozás eddig óvakodott minden olyan intézkedéstől, melynek az a látszata lett volna, mintha az állam a bérviszonyok szabályozására befolyást akarna gyakorolni, minthogy a bérviszonyok, ugy mint az árak, a kereslet és kínálat által szabályozandók és az állam a vállalkozók és munkások közötti szabad egyezkedést nem befolyásolhatja. Minthogy a javaslat a bizottságban csak kevés szavazattal utasíttatott el, valószínű, hogy a törvényjavaslatnak a plónumban való tárgyalása alkalmával újra előterjesztetik és nem lehetetlen, hogy mégis elfogadásra fog találni, annál is inkább, minthogy a kálisavak értékesítéséről szóló törvénybe annak parlamenti tárgyalása alkalmával is hasonló rendelkezés vétetett fel. A munkaadók ós alkalmazottak közötti jogviszonyra vonatkozik a versenyklauzula kérdése is, vagyis a munkaadó és alkalmazott között* létrejött az a megállapodás, melynek értelmében az utóbbinak a szerződéses viszony megszűnte utáni tevékenysége bizonyos korlátok közé szoríttassák olyképen, hogy meghatározott ideig alkalmazást nem vállalhat, vagy oly tevékenységet nem folytathat, mely által előbbi munkaadójának versenyt okozhatna. A porosz kormány részéről felmerült az a kérdés, nem volna-e lehetséges és méltányos a munkaadó és alkalmazott érdekeinek oly módon való összeegyeztetése, hogy 8. BZ. az alkalmazott e korlátozás fejében megfelelő anyag1 kárpótlásban részesüljön. Ez a javaslat a különböző körökben más ós más elbírálásban részesült a szerint) amint o'y ipari körökről van szó, melyek mint például a vegyi ipar, megfelelő előképzettséggel biró erőkkel dolgoznak, vagy oly körökről, melyek mint például az exportkereskedelem, maguk nevelik alkalmazottjaikat, akik igy oly tudásra tesznek szert, melyet nem lehet a konkurrencziának átengedni a nélkül, hogy az előbbi (nevelő) munkaadó érzékeny kárt ne szenvedjen. Különböző a kérdés elbirálása abból a szempontból is, vájjon az illető vállalat kópes-e a költségeket viselni, a miről kisebb és középszerű vállalatoknál szó sem lehet, de sőt a nagyobb vállalatok is, melyek a kivánt anyagi kárpótlást nagyobb nehézség nélkül nyújthatják, ennek fejében ellenértékül teljes joggal azt kívánják, hogy ez esetben a versenyklauzula érvényességéhez eddig szükséges az a feltétel, hogy általa az alkalmazott további előrehaladása meg ne akadályoztassók, anyagi kárpótlás nyújtása esetén elejtessék; legczélszerübb megoldásnak látszik a kérdésnek oly módon való rendezése, hogy általában továbbra is fentartatik az az elv, hogy a versenyklauzula csak akkor bírjon érvénynyel, ha az alkalmazott további megélhetését méltányosságon felül meg nem nehezíti, ez a feltétel azonban anyagi kárpótlás fizetése esetén elejtessék. A német kormány az 1907. ós 1908. években emlékiratot adott ki a magántisztviselők helyzetéről s azoknak nyugdíjbiztosításáról, és még ez óv folyamán törvényjavaslatot akar e tárgyban a parlament elé terjeszteni, mely czólból felhívta az érdekelt köröket, hogy a kérdésről nyilatkozzanak. A nagykereskedelem és nagyipar majdnem kivétel nélkül a törvényszerű biztosítás ellen nyilatkozott, egyrészt tekintettel a biztosítandó tisztviselők nagy számára (több mint két millió), másrészt azért, mert véleményük szerint a kórdós még nem tanulmányoztatok eléggé közgazdasági szempontból. Különösen az egyes vállalatok által fentartott számos biztosítási intézményre és a magánbiztosító intézeteknél kötött biztosításokra való tekintettel határozottan szükségtelennek tartják az állami beavatkozást; aggályosnak tartják azt, már a vele járó nagy költségek szempontjából' is, melyek, minthogy a magántiszviselők nem viselhetik, ismét csak a munkaadók terhére esnének, mig másrészt az állami biztosítás esetén az alkalmazottak gyakrabban változtatnák állásaikat, holott eddig a munkaadó az által, hogy alkalmazottjait maga biztosította, őket bizonyos mértékben saját vállalatához kötötte s ily módon könnyebben tehetett szert állandó és megbízható személyzetre. Kereskedelmi Jog