Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Védjegyekről. [3. r.]

8 sz. Kereskei biztosító társaság azt könyveibe bejegyezte, és az ajánlatot utóbb többé vissza nem. utasíthatta. A kir. Curia a biztosító társaságot a biztosítási összeg megfizetésére kötelezte, abból indulván ki, hogy a keresk. törv. 468. §-ának első bekezdésében foglalt az a rendelkezése, hogy a szerződés a biztosító könyveibe történt bejegyzéssel létrejöttnek tekintendő, nem tekinthető ugyan olyan parancsoló intézkedésnek, hogy a felek attól eltérőleg abban meg ne állapodhatnának, miszerint a biztosítás ezen bejegyzése daczára mindaddig megkötöttnek nem tekinthető, a mig a biztosító társaság a kikötött határidő alatt az ajánlatnak elfogadása iránt nem nyilatkozott, mindazonáltal a konkrét esetben a biztosítás létrejöttnek azért tekintendő, mert ilyen kikötés a biztosítási feltótelekben nem foglaltatott, maga az a körülmény pedig, hogy a biztosító jogosítva volt 30 nap alatt az elfogadás tárgyában nyilatkozni, nem ad jogot a biztositónak arra, hogy a könyveibe történt bejegyzéssel a biztosítási ajánlatot elfogadó elhatározásától utólag eltérjen. Kartellszerződésből eredő kötelem érvényesítése kérdésében a közel mult napokban a Curia igen érdekes és fontos határozatot hozott, amelyben kimondotta, hogy a kartelszerződésre alapított kötbér követelés megítélése szempontjából az a döntő, hogy a kartellszerződéssel a fogyasztók érdekei szenvednek-e sérelmet, és ebből a szempontból nem az a döntő, hogy a kötbér arra az esetre köteleztetett, ha a kartellben levők közül valaki a megállapított egységárakon vállal munkát, hanem az, hogy ezek a megállapított egységárak olyanok-e, amelyek a fogyasztók érdekeit veszélyeztetik, amiért is bizonyítani kell, hogy ezek a kartell által megállapított egységárak a rendes forgalmi árakat felülhaladják és igy ezzel azt czólozták, hogy a fogyasztók megkárosittassanak. Ugyanebből a szempontból mondta ki a Curia egy előbbemi, még 1893-ban hozott határozatában azt, hogy az a szerződés, amely arra van irányozva, hogy az azt aláirt géptulajdonosok cséplőgépeiknek használatát a gazdaközönség részére csak bizonyos korlátozó feltótelek mellett engedjék át, mert ezek a gazdaközönség érdekeit biztosító szabad versenyt kizárják, mint az ipar gyakorlásába és az erkölcsi fogalmakba ütköző megállapodás semmis és , érvénytelen. Egy másik, 1906-ban hozott határozatával ugyancsak semmisnek mondta azt a pékek között létrejött megállapodást, amely szerint a szerződő felek kötbér terhe alatt kötelezték magukat a megállapított egységárakon alul czikkeiket el nem árusítani. A czéghasználati jogosultság kérdésében érdekes határozatot hozott a közelmúltban a m. kir. Curia váltótanácsa. Egy budapesti társas czég üzletét a czéghasználattal átruházván egyik czégtagjára, ez egy másik személylyel társult az üzlet folytatása tárgyában ós arra nézve, hogy a delmi Jog 149 társas viszony felbontása esetére a czóget használhatja-e valamelyik tag, a szerződésben meg nem állapodtak. Az egyik czégtag elhalálozván, a visszamaradt társtag folyamodott a czégbirósághoz az elhalt czégtagnak törlése és a saját egyedüli czégtulajdonosi minőségének a czégjegyzókben leendő kitüntetése iránt, amely kórelmet a czégbiróság elutasította. Az elhalt czégtag örökösei által a felszámolás elrendelése iránti perben most ez a visszamaradt czégtag viszonkereset alakjában ugyanezt a kórelmet terjesztette elő, a melyre nézva a Curia mint perbíróság ugy határozott, hogy habár a kereskedelmi törvény 15. §-ának rendelkezése értelmében oly esetben, amelyben a társas czégnek csak két tagja volt, a visszamaradt tag a másiknak beleegyezése nélkül az eddigi czéget tovább akkor sem haszálhatja, ha a kilépett tagnak a neve nem is foglaltatott a czégben, a döntése alá került esetben meg kellett engedni a visszamaradt félnek a czégnek további használatát, mert a szerződésnek ama kikötéséből, hogy a visszamaradt tag az üzletet folytathatja, okszerüleg lehet következtetni arra, hogy a felek szándéka arra is irányult, hogy a visszamaradt tag a régi czéget is használhatja. A takarékbetéttel felajánlott fizetés joghatályára nézve igen fontos határozatot hozott legutóbbi üléseinek egyikén a m. kir. Curia. Egy vidéki pénzintézetnél több adós egy nagyobb összegű váltót számitolt le és az igy keletkezett váltótartozásuk biztosítására az egyik váltóadós a hitelező pénzintézetnél egy megfelelő összeget helyezett el betét gyanánt, amelyre nézve az volt a betéti könyvecskére is rávezetett megállapodás, hogy azt a betevő csak akkor veheti ki, ha a váltótar tozásból oly megfelelő összeget már kifizetett. A váltótartozás törlesztésére pedig az volt a megállapodás, hogy az öt év alatt törlesztendő ós a váltók addig meghosszabbitandók és hogy a váltóadósok ugyan előbb is kifizethetik tartozásukat, de kötelesek ez esetben két százalék stornódijat is fizetni. Az adósok a megállapított öt évi idő letelte előtt ajánlván fel a teljes fizetést ós pedig ugy, hogy a betétként elhelyezett összegről kiállított betéti könyvecskét és az azonfelüli összeget készpénzben ajánlották fel a pénzintézetnek, az az igy felajánlott fizetést visszatartotta, egyrészt abból az okból, hogy a betét még felmondva nem lévén, az nem szolgálhat fizetésül, és másrészt azért, mert az időelőtti visszafizetésre kikötött stornódijat is fel nem ajánlották, amire azután a váltóadósok a betéti könyvecskét ós az azonfelüli összeget birói letétbe helyezték. A váltóhitelező pénzintézet által a váltó alapján megindított perben a m. kir, Curia a váltóadósok kifogása folytán a pénzintézetet keresetével elutasította azon az alapon, hogy a váltóhitelezőnél elhelyezett betétről kiállított betéti könyvecske átadásával és a hiányzó összeg készpénzben történt