Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Védjegyekről. [3. r.]

148 lomban könnyen felcserélhető. Általánosan tapasztalható ugyanis, hogy a fogyasztó közönség az árut rendszerint a rajta alkalmazott egy bizonyos ábrát feltüntető képének fogalmi neve után szokta megjelölni. A kizárólag az elefánt ábrájával ellátott csokoládénak „Elefánt csokoládé"-nak; az oroszlán ábrájával ellátott kapcsokat „Oroszlán kapocs"-nak fogja nevezni, mint olyant kéri és bizonynyal nem utasítja el az olyan árut, amelyen az „Elefánt csokoládé," vagy .Oroszlán kapocs" szavak állanak. (L. a turul ábrából és a „Turul" szóból álló védjegyek megtévesztő hasonlóságát megállapító 195. 1905. K. M.sz. határozatot.) Viszont az „Oroszlán" szóvédjegy és az oroszlán alakját feltüntető ábrás védjegy megtévesztő hasonlatossága nem vitatható. Helytelen volna tehát azon elvnek merev hangoztatása, hogy amint az ábrás védjegy a szemre hat, ugy hat a szóvédjegy a fülre, aminek folyományakép az ábrás vagy kombinált (3zó és ábrái elemből álló) védjegyek kollizióba sem juthatnak egymással és viszont. Ily felfogás ellentmondana a védjegy novella 3. §-ában lefektetett azon intézkedésnek, amely szerint a védjegy (szó vagy ábrás) törlése azon okból is elrendelhető, mert az már korábban hasonló árunemre belajstromozott s még oltalom alatt álló védjegyhez annyira hasonló, hogy a két védjegy közötti különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem mellett volna észrevehető. Az itt felemiitett védjegyjogi elvek rövid ismertetése is nyilvánvalóvá teszi, hogy védjegytörvényeink intézkedései, ugy amint egymagukban fennállanak, gyakran merev és az ipar és kereskedelem jogosult érdekeivel ellentéteseknek bizonyulnak. A határvonal megállapítása, hogy t. i. a belajstromozás végett bemutatott szó nem lép-e arra a területre, amidőn az már az áru szükségképeni forgalmi neve, úgyszintén a belajstromozott védjegyek oltalmi körének megállapítása: eminenter szakkérdés. A kereskedő és iparos érdekeltség kiváló érdeke, továbbá a védjegyjog eddigi helyes fejlesztésének biztosítása is feltétlenül megkívánja, hogy a védjegyérdekeltségnek a kereskedelmi és iparkamarák utján esetről-esetre való kötelező meghallgatása törvényileg biztosittassék. 8. BZ. KÜLÖNFÉLÉK. A váltó szövegen keresztül vezetett aláírás kibocsátói aláírásnak tekinthető-e, ezzel a kérdéssel foglalkozott az utóbbi hetekben ismételten a Curia váltótanácsa ós kimondotta, hogy az az aláirás, amely a váltó baloldalán a váltó szövegén keresztül van irva, kibocsátói aláírásnak nem tekinthető azért, mert azzal a váltóban foglalt intózvény nem tekinthető aláírtnak. Több előbbeni esetben, jelesül az 1904. és az 1905. években a Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy kibocsátói aláírásnak minősítendő az olyan aláirás is, amely ugyan a váltó szövegén keresztül van irva, de a váltó jobb oldalán, ott. ahol a váltó szövege végződik, a szöveg alatt veszi kezdetét, mert a váltótörvény kibocsátói aláírást követel ugyan meg a váltó lényeges kellékekent, de azt a törvény elő nem írja, hogy ennek az aláírásnak hol kell a váltóra vezetve lenni, — elég, ha azzal a váltó szövege aláirottnak jelentkezik. Ezekből a határozatokból kitűnik, hogy a Curia a szövegen keresztül irt aláírást is elfogadja ugyan kibocsátói aláírásnak, de csak abban az esetbon, ha az a váltó oly helyén veszi kezdetét, hogy azzal a váltó szövege aláirottnak tekintethessék. A váltóóvás szabályszerűsége tárgyában a váltótörvény azt rendeli, hogy a váltó fizetés végett az intézvényezettnek üzlethelyiségében vagy lakásán mutatandó be, és hogy ez a körülmény a váltóóvásban kitüntetendő. Egy adott esetben az intézvényezett a váltón kitüntetett lakhelyéről más városba költözött, ós az óvatoló közjegyző ezen a lakóhelyén bírt lakásán keresvén az intézvényezettet, azt vette fel az óvásba, hogy a bemutatást nem eszközölhette, mert az intózvónyezettet otthon nem találta. Az óvásnak ezen tartalmára hivatkozással és annak a körülménynek a bizonyításával, hogy a váltóóvás felvételekor az intézvényezett már lakhelyéről más városba költözött, ennek az óvásnak a szabálytalanságát vitatták. A Curia azonban az óvatoló közjegyzőnek ezt az eljárását nem tekintette olyan szabálytalanságnak, a mely az óvás szabályszerűségét érintené. A biztosítási szerződés létrejötte kérdésében egy igen érdekes esetben döntött a közel mult napokban a kir. Curia váltótanácsa. Egy adott esetben az ajánlatban foglalt feltételek szerint a biztosító társaság jogosítva volt 30 nap alatt az ajánlatot visszautasítani. A biztosító társaság az ajánlat kézhez vétele után azt haladéktalanul bevezette könyveibe, utóbb azonban arról értesülvén, hogy a biztosított megbetegedett, az ajánlatot a 30 napon belül visszautasította. A biztosított erre nem sokára elhalván, a kedvezményezett követelte a biztosítási összeget azon az alapon, hogy a biztosítási szerződés létrejöttnek tekintendő az által, hogy Kereskedelmi Jog