Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Védjegyekről. [3. r.]

Kereskedelmi Jog 147 8. sz. Védjegyekről.*) Irta: Dr. Bányász Jenő, a budapesti kereskedelmi és iparkamara áruvédjegy- és mintalajstromozója. A védjegy, mint az áruk ismertető külső jegye, magán az áruczikken, készítményen, annak burkolatán, vagy csomagolásán (dugón, vignettán stb.) alkalmazható. A czimke alakja, az áru felszerelése, kiállítása, amelyben az iparos, kereskedő vagy gyáros áruját a vevőközönségnek eladja, több kereskedelemügyi miniszteri határozat (449/1903. és 693/909. K. M. sz.) szerint törvényes oltalmat nem élvez. A védjegyhatóság a védjegyeket csakis azon alakulatban veszi elbírálás alá, amelyben lajstromozva vannak, megtévesztő képességük tehát csakis ezen szempont, t i. a lajstromozás által körülhatárolt megjelenési forma szerint döntendő el. Tételes jogunknak ezen, az esetek legtöbbjében visszás helyzetet teremtő rendelkezésével nem kívánunk most ezúttal foglalkozni, ha azonban figyelembe vesszük, hogy a vevőközönség a védjegygyei az áru külső kiállításával kapcso latban ismerkedik meg és igy számos esetben éppen a csomagolás, a vignetták sajátságos alakja, elhelyezése az a kiemelkedő, az összbenyomást uraló momentum, amely a közönséges vevőt bevásárlásainál irányítja: ugy mindazon esetekben, amidőn a kiállítás, az adjusztálás megtévesztő hasonlósága idézi elő a belajstromozott, különben egymástól eltérő védjegyek összetéveszthetőségét, illuzoriussá teheti a büntető bíróság előtti eljárás eredményességét. A fent ismertetett elv, amely szerint valamely védjegy csakis abban a határozottan megkülönböztetett alakban (színben) részesül oltalomban, amelyben az lajstromozva van, a forgalomban használt védjegy-ábráknak különböző színekben, nagyságban és szavakban, a kombinatív védjegynél, a szó és ábrás elemek különkülön való belajstromozása, a szó védjegyeknél pedig a hasonhangzásu szavak tömeges („Unieum," „Novicum," „Uticum," „Icum," „Vicum" stb.) belajstromozására vezetett. (Defensiv védjegyek.) Ez a kérdés azonban a gyakorlati életben nem alkalmaztatik ily mereven. A több színben használt védjegyeknek minden egyes színben *) Lásd előző közleményeket f. évi 2. és 3. számainkban. való lajstromozása csakis az úgynevezett szinösszetételü, színezéssel ható védjegyeknél észszerű. Ilyen védjegyeknél ugyanis az ábrás alkatrészek vagy egészen hiányzanak, vagy amennyiben megvannak, különös szerepet nem játszanak; ahol tehát a szintelités hat a látóérzékre és igy az emlékezetre is, a rajzolati elemek, a grafikus vonalak pedig teljesen közömbösek. Ugy a szinösszetételü, valamint a rajzolati elemekből alkotott védjegyeknél, bár ajánlatos, nem feltétlenül szükséges azonban, hogy a forgalomban a belajstromozott védjegygyei minden tekintetben teljesen azonos jegyek, képek alkalmaztassanak. Tudott dolog ugyanis, hogy az ábrás védjegy a maga egészében, az összeállítása által létesült összbenyomás szerint bírálandó el és igy is részesül oltalomban. Kétségtelen tehát, hogy látszólagos és csakis az utánzás kimutatására alkalmazott eltérés esete forog fenn ott, ahol egy szinkombináczió ugyanazon színéteméi az optikai hatás szempontjából azonos (megtévesztésre alkalmas) módon alkalmazva és összesítve jelentkeznek. (1. 500/1903. K. M.) Valamely ábra, vagy szó védelmi köre, védelmi határának terjedelme ennélfogva nemcsak magának az ábrának vagy szónak lényegtelen eltérésű kivitelben, betüjegyekben, nagyságban vagy színösszetételben való megjelenésére terjed ki, hanem annak mindennemű olyan alkalmazására is, amely az illető ábrát, vagy szót, más lényegtelen, az illető ábra, vagy szó karakterisztikus részét nem befolyásoló figurális alkatrészekkel, vagy betüjegyekkel kiegészítve ugy adja vissza, hogy az a megtévesztés jellegét ölti magára. (Pl.: „Eternit — Deternit,* „Kalogen — Kalogéleé," „Hunyadi János — János," — „Talisman — Tales-man" szó védjegyek megtévesztő hasonlósága megállapittatott.) A védjegy törvény intencziójának téves értelmezése folytán („a letett alakban") általánosan szokásossá vált (természetesen oly kereskedők körében, akik a jól bevezetett, hírnevessé vált védjegyek utánzásával kívánnak jogosulatlatlan hasznot húzni), hogy a rosszhiszemű termelők, kereskedők oly szóvédjegyek belajstromozására törekszenek, amelyek már jól bevezetett, általánosan ismert és belajstromozott ábráknak nevéből, elnevezéséből vannak alkotva. Kétségtelen, hogy a kizárólag bizonyos állat képéből, illetve neméből alkotott védjegy oly védjegygyel, amely ugyanazon állat nevét, illetve képét tartalmazza, a kereskedelmi forga-