Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - A biztosítási szerződés idöelötti megszüntetése. [5. r.]

8. BZ. követelésre szorítkozni és a szerződés megtámadása mellett is megtérítését követelni annak a kárnak, moly a megtámadás által el nem hárittatik". Ez a helyes szabályozása ennek a kérdésnek, ez felel meg a mi jogunknak és egyszersmind az igazságérzetnek is. Sőt, ha a Tervezetben ily rendelkezés kimondva nem is volna, a megoldás akkor is csak az lehetne, hogy a keresetnek helyt kellene adni. Hogy a megtévesztett fél a szerződés megtámadása helyett miért ne követelhetné a megtévesztésből folyó kárának megfizetését, nem birom belátni; sem törvény, sem elméleti jogszabály ennek ellene nem mond, a dolust pedig üldözni kell mindenütt, ahol mutatkozik. Mindenki, ki másnak jogát dolussal, jogellenesen megsérti, kártérítéssel tartozik. Már pedig az, ki legjobb tudomása ellenére a vele szerződő felet, aki szavában bizik, a szerződés megkötésére — valótlan adat közlése mellett — rábir és ezáltal magának, a megtévesztett fél rovására, vagyoni előnyt szerez, azt jogellenesen tette ; azt az előnyt meg nem tarthatja és kártérítéssel tartozik. Hol maradna különben a kereskedelmi és a közforgalomban is megkívánt, nélkülözhetetlen jóhiszeműség és bizalom (Treu und Glauben) ? ha ily megtévesztő eljárást csakis a szerződés megtámadására, de nem a kártérítési igény alapítására is alkalmasnak találjuk. Csodálatos, hogy a Reichsgericht, mely a „Treu und Glauben" elvét oly féltékenyen őrzi, a jelen esetben oly szűkkeblűén járt el és — minden igazi indok nélkül — egy korábbi döntésével magát ellentétbe helyezte. Helytelennek kell ezt tartanunk annál is inkább, mivel az sem áll, hogy a megtévesztett vevő részéről vagyoni károsodás („Vermögensbeschádigung") nem forogna fenn. Mert kétségtelen, hogy a vevő az eladó csalárd eljárása nélkül 3000 koronával kevesebbet adott volna ki, ha meg nem tévesztik; a vagyona ezzel a 3000 koronával a megtévesztés folytán apadott. A kártérítés terjedelmére vonatkozólag azonban felmerülhet még egy kérdés. Vannak ugyanis, kik az u. n. negatív szerződési érdeken tul terjedő kártérítést megítélni a jelen esetben nem hajlandók. Valamely szerződés nem teljesítéséből eredő kár megfelel ugyanis az u. n. positiv szerző143 dési érdeknek, míg a negatív szerződési érdek az a kár, melyet az egyik szerződő fél a szerződés felbontása vagy hatálytalansága esetén annak folytán szenved, hogy a szerződés hatályában bízott, és melyet nem szenvedett volna, ha a szerződést meg nem köti. A kár a negatív szerződési érdek által korlátoltatik, több, mint ami a szerződés fennállása esetén járna, a káró sulttól el nem vonatott.4) Figyelmet érdemel, hogy a Tervezet az indo kolásban ott, ahol a negatív szerződési érdeket tárgyalja, hivatkozik a 992. §-ra, melyből azt lehetne következtetni, hogy a Tervezet a 992. §. esetén — azaz a megtévesztés folytáni kártérítési igénynél — csak a negatív érdek által korlátolt kártérítést akarná nyújtani. Az ir dokolás további folyamában azonban III. köt. 366. lap, 2 ik bekezdése) kijelenti a Tervezet, hogy csalárd megtévesztés esetén érvényesítendő kártérítési igénynél a negatív érdek-féle korlát nem áll. Különben ugy hiszem, hogy azzal, a német ptk.-ból átvett u. n. negatív szerződési érdekkel („negatives Vertragsinteresse") minden nagyobb szükség nélkül oly uj fogalmat akarunk kodifikálni, mely nélkül az amúgy is komplikált kártérítési tan megfelelően szabályozható lesz. Az bizonyos, hogy a jelen esetben, ahol a szerződés fentartása melletti kártérítésről van szó, a negatív szerződési érdek fogalmára szükségünk nincs, mivel a csalárdul megtévesztett fél a megtévesztés folytán szenvedett kárát szabadon és minden korlát nélkül érvényesítheti. A biztosítási szerződés idöelötti megszüntetése.*) Irta: dr. Róth Pál budapesti ügyvéd, az osztrák-magyar biztosító társaságok kötelékének titkára. Dr. Beck Hugó curiai biró a tüzbiztositó dijkötvényekről még 1884. évben irt czikkében (1. Magyar Igazságügy XXI. kötet 177. 1.) abból indul ki, hogy a kötvényfeltételekben azon alternatív jog van kikötve, hogy ha a visszatérő időszakban fizetendő dij a lejáratkor le nem fizettetik, a biztositónak jogában áll a biztosítást megszűntnek tekinteni és attól elállani, vagy a biztosítottat a díjfizetésre kény4) így határozza meg a német ptkv. és a német jogirók (Endemann stb) nyomán a negatív szerződési érdeket a T. is. (Ind. III. 365. 1. és 1143. §.) *) Lásd előző közleményt f. é. 4., 5., 6. és 7. számainkban. Kereskedelmi Jog