Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 8. szám - A biztosítási szerződés idöelötti megszüntetése. [5. r.]
144 Kereskedelmi Jog szeriteni és a szerződést újból életbe léptetni. A biztosítási szerződésben és dijkötvényben foglalt ezen rendelkezés dr. Beck szerint nem áll ellenkezésben a kereskedelmi törvény 485. §-ában foglalt intézkedéssel, hanem ezt kiegésziti, megtoldja, mert oly jogot statuál a biztosító javára, melyről a törvényben provideálva nincsen, de melynek statuálása a törvényben tilalomra sem talál. Megadja a biztositónak a jogot, hogy az esedékes díjnak fizetésére kényszerítse a biztosítottat és a díjfizetés teljesítése után a szerződést hatályba vissza helyezze. Dr. Beck czikkében oda konkludál, hogy a díj kötvények átadása nem azonos a dij fizetésével. A dijkötvény a biztositót azon joggal ruházza fel, hogy a biztosítottat a díjfizetésre szoríthatja és a díjfizetés teljesítése után a díjfizetés elmulasztása folytán törvény szerint hatályvesztett szerződést újból életbe léptetheti és fentarthatja. Álláspontjának támogatására hivatkozik dr. Beck a 157/882. sz. Curiai ítéletre, továbbá a 3694/883. és 3762/883. sz. jogerős kir. Ítélőtáblai Ítéletekre, mint amelyekben ki van mondva, hogy a dijkötvény átadása nem azonos a fizetés teljesítésével és ki van mondva, hogy a biztosító kikötheti magának azon jogot, hogy a biztosítottat a díjfizetésre szoríthatja és a fizetés teljesítés után a fizetés elmulasztása okából hatályt vesztett szerződést revalidálhatja. A „Jogállam" I. évfolyamának VIII. füzetében megjelent értekezésében pedig dr. Beck Hugó a mellett foglalt állást, hogy több éves kárbiztositásnál a biztosító az időszakos dijakat behajtani jogosítva legyen, mert ez vethet véget a beteges versenynek, mely nálunk annyira elterjedt, hogy magát az intézmény életképességét is veszélyezteti. Ezen értekezésében dr. Beck azon következtetésre jut, hogy a törvényhozás adja meg a jogot a biztositónak, hogy az időszaki dijakat feltétlenül behajthassa, ezzel szemben azonban a biztosító a koczkázatot is minden körülmények közt legyen köteles a szerződés egész tartama alatt viselni. A magyar jogászegyletnek 1904. márczius 26 iki ülésében (1. Magyar jogászegyleti értekezések XXX. kötet, 3. füzet, 110. lap) végül dr. Beck Hugó éppen az én felszólalásomra reflektálva, azon álláspontjának ad kifejezést, hogy a kárbiztositásnál a visszatérő dijak perelhetősógét czélszerünek, hasznosnak, a biztosítási ügy érdekében levőnek találja, azonban ő a törvény alapján áll, amely pedig világosan kimondja, 8. sz. hogy a szerződés hatályát veszti, tehát a szerződés ipsa lege megszűnik azon esetekben, amelyeket a törvény felsorol, azok között pedig az az eset is foglaltatik, midőn a visszatérő időszakokban fizetendő dij nem fizettetik. Ha pedig a törvény értelmében a szerződés hatályát veszti, akkor a társulat érvényt vesztett szerződés alapján jogokat sem érvényesíthet. Abban teljesen igazat ad nekem dr. Beck, hogy igenis a kereskedelmi törvény életbe lépte után néhány évig a visszatérő dijak meg lettek ítélve, azonban a Curia meggyőződött arról, hogy a törvény helytelenül (?) értelmeztetett és azt később helyesen értelmezte és ezen értelmezést a Curiának teljes ülése sankczionálta is. A magyar jogászegylet ezen ülésében még szóba jött a Curia azon ujabb praxisa is, mely szerint már a biztosító társaságokat nemcsak az időszakos, hanem az első dij iránti igényükkel is elutasítja, hacsak a biztosítási szerződés hatályba léptének kezdő pontja a kötvényben naptárszerüleg meghatározva nincsen (Curia 1903. szeptember 22. 1237/902. és kir. tábla 1903. október 22. G. 87. sz.). Dr. Beck Hugó a Curia ezen álláspontját is helyesnek tartja, mert a társulat kikötheti azt, hogy ha a kezdet naptárilag meghatározva nincsen, a szerződés hatálya — nem érvénye — akkor kezdődik, amidőn a biztosítási dij lefizetett; tehát, ha a biztosítási dij le nem fizettettetett, a szerződés hatálya kezdetét sem vette, ebből az következik, hogy a társulat koczkázatot sem viselt, aminélfogva dijat sem követelhet. Nekem ezekhez a fejtegetésekhez csak az a megjegyzésem, hogy dr. Becknek régebben elfoglalt álláspontjától eltekintve, ujabban elfoglalt álláspontjaiban is egyszer, amikor arról van szó, hogy a visszatérő dijak nem perelhetők, azt mondja, hogy „ha a törvény értelmében a szerződés hatályát veszti, akkor a társulat érvényt vesztett szerződés alapján jogokat nem érvényesíthet," tehát a szerződés hatály vesztését egyértelműnek tartja az érvényvesztéssel. Miután dr. Beck czikkeiben és felszólalásaiban éles megkülönböztetést tesz a biztosítási szerződés hatálya és érvénye közt, nem lehet feltételezni, hogy itt e két fogalmat összetévesztette volna, hanem azt kell hinnem, hogy itt ezen konstrukczióra azért volt szüksége, mert máskép a törvényből merített álláspontját megindokolnia nem lehetett volna. Mert ha dr. Beck a törvény szavaiból akarta a konklúzióját levonni, akkor