Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Megtévesztett vevőnek kártérítési igénye

142 Kereskedelmi Jog 8. sz. adta volna-e az eladó a tárgyat, az — aReichsgericht szerint — közömbös („Ob der Betrüger zu diesem Preise verkauft hátte, ist ganz gleichgültig"). A másik esetben, melyben a Reichsgericht a keresetet elutasította, már eltér ettől az állásponttól, még pedig a következő indokolással: A Reichsgericht elvileg elismeri ugyan, hogy a szerződés fentartása mellett is lehet jogos kártérítési igény, de jelen esetben nincs vagyoni károsodás. Téves — a Reichsgericht szerint — az a felfogás, hogy abban az esetben, midőn a vevő megtévesztés nélkül egyáltalában nem, vagy olcsóbban vett volna, a vevőnek a kára a vételár és a tárgy valódi értéke Mzti különbözetből állana. Vagyoni károsodásra az csak akkor vezetne, ha meg volna állapitható, hogy megtévesztés nélkül kisebb vételár mellett létesült volna az ügylet, ha tehát nemcsak az eladó kisebb vételárat igért, hanem az eladó azt el is elfogadta. Nincs vagyoni Jcárosodás akkor, midőn a megtévesztett fél a vagyonára vonatkozólag oly rendelkezést tesz, melyet különben nem tett volna; szükséges, hogy a megtévesztés folytán vagyona apadjon. Nézetem szerint ez az indokolás el nem fogadható. A Reichsgericht ugyanis ugy állítja fel a kérdést, mintha a megtévesztett vevő azt a különbözetet követelné, mely a vételár és a tárgy „valódi értéke" közt mutatkozik. Erről pedig szó sincs, a vevő nem azt követeli, hanem azt a különbözetet, mely a tényleg kifizetett vételár és a tényleges beszerzési ár közt mutatkozik; a felek megállapodása szerint a tényleges beszerzési ár volt irányadó. A tárgy valódi értékéről semmi szó sem esett. Ezért ugy vélem, hogy a Reichsgerichtnek a korábbi döntése, mely szerint a keresetnek helyt adott, a helyes. Miből kell ugyanis kiindulni ? Kétségtelen tény az, hogy a vevő és az eladó megegyező akarata az volt, hogy a vevő a gépet abban az árban szerezhesse meg, melyben azt az eladó vette volt, eltekintve minden egyéb értéktől. Ha pedig az a tény — melyet semmiféle okoskodással elhomályosítani nem kell — áll, abból az következik, hogy a felek a vételárat tulajdonképpen nem fix összegben, de mégis félremagyarázhatlan módon állapították meg. A vételárnak ily módon való megállapítása meg van engedve. A szerződésnek ily módon való kikötések melletti létesítése érvényes. Elegendő, ha a vételár objective megállapítható.2) Ez a jelen esetben fenforgott és kétségtelen, hogy a vevő nem akart többet fizetni, mint amennyit az eladó adott a gépért és hogy csak az eladó csalárd eljárása folytán adott annál többet. Ha már most a magánjogi szabályokat vizsgáljuk, melyek a jelen esetben alkalmazást nyerhetnek, nem hallgatható el egy körülmény, mely a kártérítési igénynek útját látszik állani; de ez csak látszólag van így. A német ptkv.-nek 123. §-a és a Tervezetünknek 991. §-a szerint ugyanis az a fél, kit a másik csalárd megtévesztése által birt reá a szerződés megkötésére, a szerződést megtámadhatja. A mi esetünkben pedig kétségtelen, hogy az eladó részérőli csalárd megtévesztés volt az, a mi a vevőt a szerződés megkötésére rábírta, ugy hogy a megtévesztett vevőt csak a szerződés meglámadása iránti jog illetné meg. A német ptk. e tekintetben a megtévesztett fél jogaira nézve egyebet nem is tartalmaz. A német kommentárokB) a 123. §-ból a megtévesztés alapján kártérítési igényt nem származtatnak, hanem vizsgálandónak tartják, vájjon rejlik-e a megtévesztésben tiltott cselekmény (,unerlaubte Handlung") és csak, ha ez megállapítható, látják a kártérítési alapot fenforogni. Ugy hiszem, hogy kevesebb mesterkélt okoskodás mellett könnyebben elérhető a helyes ut. Megemlítést érdemel, hogy a Tervezet, nagyon helyesen, a fent id. és a német ptk. 123. §-ával megegyező 991. §-a után a 992. §-ban kifejezetten ugy rendelkezik, hogy a megtévesztett fél jogosítva van a megtámadás helyett kártérítést követelni. A Tervezetnek vonatkozó indokolása szerint (III. köt. 147. lap) „magától értetődik, hogy a megtévesztő a sértettnek kártérítéssel tartozik." A kérdés gyakorlati fontosságára való tekintettel azonban a Tervezet nem tartotta feleslegesnek a 992. §-ban kiemelni, hogy a sértettnek kártérítéshez való igénye nincs érintve azáltal, hogy gyakorolja-e megtámadási jogát, vagy nem? A sértettnek szabadságában áll a szerződés megtámadása helyett a kártérítési 2) „Der Preis soll sich objectiv bestimmbar erweisen." Endemann, Lehrbuch des bürgerl. Rechts. I., 920. 1. 3) L. Endemann id. m. I. 354. 1., továbbá Planek Bürgerl. Gesetzbucb I. köt. 173. 1. stb.