Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 8. szám - Megtévesztett vevőnek kártérítési igénye

KERESKEDELMI JOG A hitsltörvények (kereskedelmi, váltó-, osőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat. SZERKESZTŐSÉG É£> KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., Arany János-u. 9. n. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: QRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA KIK. OÜR1AI BIKÓ ÜGYVÉD. ELÖKIZttl'ÉSl ÍR: ügósz érre , , , mi t£?vea szám - l IC. Találón 30 -00. NYOLCZADIK ÉVFOLYAM. - 8 SZ. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-EN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1911. ÁPRILIS 15. Megtévesztett vevőnek kártérítési igénye. Irta: Dr. Schuster Rudolf, kir. közigazgatási biró. A megoldandó jogkérdésnek alapjául a következő rövid tényállás szolgál: Valaki megvesz egy gépet, melyről az eladó azt állítja, hogy azt most szerezte meg 10.000 koronáért és, a vevő iránti barátságból, eladja a beszerzési árban; a vevő kijelenti, hogy abban az árban akarja a gépet megvenni, melyben azt az eladó vette. A vevő a gépet meg- és átveszi, a 10.000 koronát kifizeti és a géppel meg van elégedve. Megjegyzendő, hogy a vevő elhatározására mérvadó az volt, hogy a gépet tényleg abban az árban vegye meg, melyben azt az eladó szerezte és azt az eladó tudja. Rövid idő múlva a vevő megtudja, hogy az eladó vele szemben csalárdul járt el; mert a beszerzési ár csak 7000 korona volt; e csalárd megtévesztés folytán, a vételi ügylet fentartása mellett, a 3000 korona különbözetet kártáritésül követeli. Ennek az egyszerűnek látszó esetnek a megoldása talán még sem egyszerű és a német Reichsgericht is két analóg esetben ellentétesen döntött,1) amire alant visszatérünk. A keresk. törvény rendelkezései alapján e kérdés nem lesz megoldható. A 350. §. ugyanis, mely az u. n. .csalásról" intézkedik, csak annyit tartalmaz, hogy „csalás" esetén az eladó a keresk. törvény 346. és 349. § ainak rendelkezéseire nem hivatkozhatik, de ez csak annyit tesz, hogy a vevő nem tartozik az árut azonnal megvizsgálni, a hiányokról való értesítésnek elmulasztása nem jár azzal a következménynyel, hogy az áru nemkifogásoltnak tekintetik, és végül a hat havi elévülési idő alkalmazást nem nyer. i) L. Jurist. Wochenschrift 1911. évi 3. sz. 137. J. Nyilvánvaló tehát, hogy ezekkel a szabályokkal a jelen esetben nem operálhatunk. De a keresk. törvény 348. §-a sem tartalmaz a jelen esetben megfelelő rendelkezést, mert e §. szerint a vevőnek jogában áll, ha az áru minőségi hiányokban szenved, a szerződéstől elállani, vagy a vételárnak aránylagos leszállítását követelni; ezenkívül mindegyik esetben kártérítést is igényelhet; vagyis ez a §. megadja az actio redhibitoriát, az actio quanti mino rist és mindegyik mellett a kártérítési keresetet, de nem ad önálló Mriéritési keresetet. E §. különben a jelen esetünkben alkalmazható azért sem volna, mert a vevő a szerződéstől nem akar elállani és nem is állítja, hogy az áru minőségi hiányokban szenvedne, hanem azt állítja, hogy az eladó tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta afelől, hogy valóságban mi volt a beszerzési ár, a vevő abban az eladó által előidézett tévedésben volt, hogy az eladó a valóságos beszerzési árban engedte át neki a gépet, melyet nem vett volna meg, ha tudta volna, hogy 3000 koronával többet kell fizetnie, mint amennyit az eladó adott volt érte. Ily tényállás mellett tényleg sem a 350. §. intézkedéseivel, sem pedig a vételre vonatkozó szavatossági szabályokkal nem boldogulhatunk, hanem az általános kártérítési szabályokhoz kell folyamodnunk és a kérdés az, hogy azok tartalmaznak-e oly rendelkezést, melynek alapján a kártérítési igény alaposnak található. A Reichsgericht abban az esetben, melyben a keresetnek helyt adott, álláspontját azzal indokolta, hogy a megtévesztett fél jogosítva van annak a szerződésszerű állapotnak helyreállítását követelni, mely megtévesztés nélkül fenforgott volna. Ha a megtévesztés folytán magasabb árt igért, akkor kártérítést követelhet, mely egyenlő a vételár mérséklésével, mely vételárat igérte volna, ha meg nem tévesztik. Hogy ily árban