Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

2» sz. Kereskedelmi Jog 43 deczember hó 1-én megtartott főtárgyaláson tett egyértelmű kijelentése szerint a mótor felszerelésére két hét elegendő, már pedig a B. féle mótor felszerelése már 1904. április hóban megkezdődött és május hó közepe táján az utolsónak érkezett generátor is a helyszínen volt, következően a felperes — figyelemmel az A. alatti rendelkezéseire is — az alperesnek további időhaladékot engedni nem tartozott. A kir. Curia tehát a másodbiróság ítéletét az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító részében a fent kifejezett okokból, valamint az ezekkel nem ellentétes saját indokai alapján helybenhagyta. Az elmaradt haszon czimén érvényesített 2. tétel alatti 7260 K felperesi követelést a kir. Curia az alsóbiróságok íteleteinek megváltoztatásával 2340 K-ban állapította meg. A fent előadottak szerint ugyanis az alperes csupán 1904. évi június hó 29 tői fogva tartozik a felperesnek kártérítéssel, addig az időpontig, amikor a felperes az általa megrendelt uj mótort üzembe helyezte. Ennek az időpontja gyanánt 1904. augusztus 15. napja volt megállapítandó azért, mert az alperes 1904. augusztus hó 1-én szereltette le a B. féle mótort, ekor tehát az uj mótor felszerelési munkálatai megkezdődhettek és a feleknek fent idézet egyező kijelentése szerint 2 hét alatt befejezést is nyerhettek. Az 1904. június 29-től augusztus hó 15-ig letelt 39 köznapra elmaradt tiszta haszon fejében naponként 60 K-jával számítva 2340 K illeti meg a felperest. Az elmaradt naponkénti tiszta nyereség értékének 60 K-ban történt megállapításával a kir. Curia a másodbiróság álláspontjával szemben az elsőbiróság döntését tette magáévá vonatkozó ítéleti indokolása alapján és azért, mert F. J. szakértő-tanu tüzetesen indokolt véleményének előterjesztésénél figyelemmel volt a königsbergi malomkövek kisebb teljesítő képességére, mégis az elmaradt mennyiséget naponként 99 K 45 f-re, B. P. szakértő-tanu pedig 81 K-ra, tehát a felszámított 60 K-nál magasabb összegre tette, amivel szemben S. A. szakértőnek lényegesen eltérő véleményét (14 K) a kir. Curia sem találta meggyőzőnek. Biztosítás. 34. A nem súlyos neurasztheniában szenvedett biztosított ezt a körülményt elhallgatván, ezzel a közlési kötelességet meg nem sértette. (M. kir. Curia 484/1909. — 1909. nov. 17.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét oly értelemben veszi, hogy az elsőbiróság az alapperbeli ítéletnek nemcsak a perköltségre vonatkozó részét, hanem 29.700 korona tőkén stb. felüli részét is érintetlenül hagyta, illetve hatályban tartotta és felperest újított kereseti kérelmével annyiban, amennyiben az arra irányult, hogy az alapperbeli Ítéletnek az emiitett tőkén és kamaton felüli része is hatályon kivül helyeztessék, elutasította és az ily értelemben vett elsőbirósági ítélet annyiban, amenynyiben felperes újított kereseti kérelmével részben elutasittatott, mint felperes részéről nem telebbezettet nem érinti, egyébként pedig helybenhagyja. Indokok: Alperes az alapperben a biztosított öngyilkosságát és a közlési kötelezettség megsértését viiatta és e két alapon kérte felperes elutasítását,. Az ujitott perbeli elleniratban alperes általánosságban fentartotta ugyan az alapperbeli védekezést, de utóbb kifejezetten csak a közlési kötelezettség megsértésére hivatkozott az elutasítás iránti kérelem indokaként. Minthogy pedig az öngyilkosságra alapított kifogás már az alapperben mellőztetett és eblnn a kérdésben az ujitott perben alperes nem hivatkozott uj bizonyítékra, ennélfogva, e kérdés az ujitott perben nem volt tárgya az elbírálásnak. A közlési kötelezettség megsértésének kérdésében az ujitott perben a következő uj adatok merültek fel. Dr. H. J. alperesi tanú vallomása szerint ő a biztosítottat 1900. aug. 5.-től Rohitsban bélcsatorna renyheség és legcsekélyebb fokú (minimai) gyomortáíulás miatt kezelte. E betegséggel járó subjectiv bajok a tanú szerint igen csekélyek lehettek és a betegség ilyen jelentőségű volt és a biztosított csak csekély mértékben tarthatta magát betegnek. Az alapperbeli adatok szerint D. 0. 1901-ben vizsgálta meg a biztosítottat és ekkor talált nála neurastheniat és nervosus dyspepsiát és tanácsolta neki, hogy Kohitsba menjen. Az ujitott perben B B. alatt csatolt levelezőlapok közül ad I—V. a levelezőlapok a postai bélyegző szerint 1901 ben adattak fel különböző helyekről és ezek tartalmából és P. M. tanú vallomásából azt kell következtetni, hogy a biztosított 1901. nyarán nem volt gyógykezelés végett Rohitsban, hanem helyről-helyre utazott. Uj adatként merült fel az ujitott perben, hogy Dr. K. J. orvos, aki vallomása szerint jó ismerőse volt a biztosítottnak és vele majdnem mindennap beszélt és haláláig érintkezett, nem vett rajta észre betegségi tüneteket és nem hallotta őt soha betegségről panaszkodni. Hasonlóképen vallott az ujitott perben Dr. H. J. orvos is, aki vallomása szerint egyszer-kétszer hetenként érintkezett a biztosítottal. Mindig egészségesnek ismerték a biztosítottat, az újított perben kihallgatott B. E., R. M-, B. C. és B. E. tanuk is, akik vallomásuk szerint a biztosítottat jól ismerték, vele állandóan érintkeztek és a^ik őt sohasem hallották betegségről panaszkodni. Az a körülmény, hogy valaki nem panaszkodik betegségről, vagy hogy laikusok, vagy akár orvosok nem veszik észre a velük érintkező egyén beteg voltát, rendszerint nem elég annak bizonyítására, hogy az illető egyén egészséges. De a neurasthenia az igazságügyi