Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

44 Kereskedelmi Jog 2. sz. orvosi tanácsnak az ujitott perben adott véleményéből kitűnőié^ oly baj, amelyben szenvedők minden alkalmat felhasználnak, hogy bajukat és szenvedéseiket laikusoknak és különösen orvosoknak ismételten elpanaszolják. Ennek alapján az a körülmény, hogy a hiztositott a fent emiitett orvosoknak és laikusoknak és az alapperben kihallgatott Dr. J. M. orvosnak nem panaszkodott bajáról, az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint a neurasthenia fenforgása ellen bizonyít. Uj adatként merült fel az ujitott perben, hogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint nem bizonyít a biztosított betegsége mellett, hogy ő, porokat szokott bevenni, mert soda-bicarbona vagy hashajtó porok használata egészséges embereknél is gyakran szokásos és hogy nem állapitható meg a per adatai alapján, hogy a biztosított betegnek, nevezetesen komoly betegnek tarthatta magát, továbbá, hogy a Dr. H. részéről 1900-ban jelzett bélrenyheség és gyomortágulat és dr. 0. részéről 1901-ben jelzett neurasthenia és nervosus dyspepsia az említett orvosok vallomásából következtethetöleg enyhe jellegűek voltak és végül, hogy e bajok az ajánlat tételéig 1902. november 3 ig teljeseu meggyógyulhattak. Az alapperbeli ítélet az ott felsorolt és különösen a Dr. 0. K. vallomásából kiderülő körülmények és annak alapján, hogy a biztosított W. A. és az alapperben kihallgatott többi tanú előtt bajáról panaszkodott, azt állapította meg, hogy a neuraszthenia a biztosítottnál oly fokot ért el, hogy az nemcsak egyszerű, ideiglenes indispositióban nyilvánult, hanem valóságos betegség volt és hogy ezt a betegségét a biztosított is felismerte. E következtetés a jelen ujitott perben felmerült adatokkal meg van döntve, mert az igazságügyi orvosi tanács véleményéből kitünőleg azok a tünetek, amelyeket Dr. 0. és D. H. a biztosítottnál találtak, enyhe jellegű bajra mutattak és mert a súlyosabb neuraszthenia és evvel járó nervosus dyspepsia fenforgásának a neurasztheniával járó panaszkodási hajlamból következtethetöleg ellentmond az a körülmény, hogy a biztosított nem használt fel minden kínálkozó alkalmat a panaszra és így nála a súlyos neuraszthenia egyik jellemző tünete hiányzott, meg van erőtlenitve az alapperbeli ítéletnek az a megállapítása, hogy a biztosítottnak az ajánlat tételekor tudomása volt arról, hogy komoly betegség jellegével biró neurasztheniában és evvel járó nervosus dyspepsiában szenved, sőt meg van erőtlenitve az a megállapítás is, hogy a biztosított baja komoly jellegű volt. Minthogy pedig a közlési kötelezettség megsértése csak abban az esetben forog fenn, ha az ajánlat tevő az előtte ismeretes komoly jellegű és így a biztosítás elvállalására befolyással biró baj elhallgatásával valótlan választ ad a feltett kérdésekre, ennélfogva nem lehetett megállapítani, hogy a biztosított az ajánlat 4, 6 és 7. pontjaiban foglalt kérdésekre adott ama válaszaival, hogy egészségi állapota addig igen jó és az ajánlat tételekor is teljesen jó volt és visszatérő bajai nincsenek, a közlési kötelezettséget megsértette. Alperes alapperbeli álláspontja szerint a biztosított avval is megsértette a közlési kötelezettséget, hogy az ajánlat g. kérdésére azt a választ adta, hogy soha nem állt orvosi kezelés alatt. De dr. 0. alapperbeli vallomása szerint ő nem volt a biztosított kezelő orvosa és a biztosított csak kétszer volt nála a lakáson. Az ujitott perben kihallgatott Dr. H. pedig csak 18 napig, tehát rövid ideig tartó kezelésről tett tanúságot, W. A. tanú pedig csak azt hallotta a biztositottói, hogy ő egy bécsi orvos által megvizsgáltatta magát, ami szintén nem bizonyítja, hogy a biztosított orvosi kezelés alatt állott. De mindezt nem is tekintve, az orvosi kezelés tekintetében adott említett felelet alapján azért sem lehetett megállapítani a közlési kötelezettség megsértését, mert a fentiek szerint a biztosított baja mint nem komoly, nem volt befolyással a biztosítás elvállalására az orvosi kezelés megtörténtének bevallása sem bírt fontossággal. Újító felperes a 78097/1908. sz. jegyzőkönyvben foglalt észrevételeiben Dr. G. és Dr. 0. kihallgatását is kérte annak további bizonyítása végett, hogy a biztosítottnak nem volt komoly baja. De e tanuk kihallgatása, illetve Dr. 0. újbóli kihallgatása a fentiek szerint immár felesleges és így ezek kihallgatásának akkor sem volna helye, ha az észrevételekben előadott idevonatkozó kérelem nem is volna elkésettnek tekintendő. Ezek alapján és ezekkel nem ellenkező indokainál fogva az elsőbiróság ítéletét helybenhagyje (3441/1908.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhívott indokok alapján helybenhagyja. Ügynök. 35. Ha az eladó egy megnevezett vevő megszerzésére utasította az ügynököt a közvetítési díj kifizetését meg nem tagadhatja azon az alapon, hogy a vevő a vételárat meg nem fizette. (M. kir. Curia 562/1909. — 1909. november 18) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény szék: Kötelezi alperest, hogy felperemek 3265 80 K tőkét stb fizessen. Indokok: Nem vitás peres felek között, hogy az a vételi ügylet, mely alperes mint eladó és dr. Sz. K. a Margitsziget bérlője mint vevő között létrejött s mely szerint dr. Sz. K. az alperesi czégtől 80.316 K vételárban szállodai és kávéházi berendezést megvett, felperes közvetítése folytán köttetett meg s hogy alperes a közvetítési díjra 750 K t felperesnek fizetett. Felperes bátraiékos 3500 K iránt indította keresetét azon az alapon, mert alperes a fenti vételár