Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

35 helyet ad, ha van panasz és az alaposnak látszik lenni, talán czélszerü lenne ily esetben az adóst megidézni és az ügy sürgős tisztázására felhívni, mert ez sok esetben könnyen lesz lehetséges és az egyezségi eljárás javára fog szolgálni. Különösen czélszerü lenne ezen eljárás, ha valamely hitelező vagy bárki más magához a törvényszékhez vagy az eljáró bíróhoz intézne az adós ellen a fizetések beszüntetését tárgyazó kéréssel egyidejűleg ily feljelentést, mert az iránt nincsen kétségem, hogy ha a törvény életbe lép — azonnal fos: akadni akárhány rosszakaratú hitelező vagy konkurrens — akik „alapos jelenségek"-et fognak fejleszteni, csakhogy az egyezségi eljárás meghiúsításának előtérbetolásával a szerencsétlen adóst megsarczolják vagy tönkre tegyék. A hivatolt pont azon intencziója, hogy az „alapos jeleségek " oly jogcselekményre vagy ügyletekre vonatkozzanak, amelyek „ csőd esetén" megtámadhatók volnának, ugyancsak az egyezségi eljárás illuzoriussá tételéhez vezethet, mert ki, mikor és mily eljárással állapítsa meg a megtámadhatóságot ? Az eljáró biróra vagy a törvényszékre bizassék ezen kérdés elbírálása, mely kérdés most 3 bíróság által sokszor évek alatt döntetik el? és mi történjék addig az adós vagyonával ? Igaz, hogy mióta a Curia majdnem minden végrehajtást, sőt fizetést hatálytalanít, ha beigazoltatik, hogy adós a tűrés vagy teljesítés idején fizetéseit beszüntette, mert a hitelezőnek erről való tudomását csaknem mindig beiqazoltnak látja, ma már majdnem minden megtámadhatónak tartható. Ámde ki biztosit arról, hogy a Curia és a bíróságok ezen gyakorlatot fentartják ? Hiszen elég ellentétes curiai ítéletet ismerünk és az arányositási törvényre nézve nem-e derült ki, hogy azt a bíróságok 40 éven át helytelenül alkalmazták ? Mert hát azt csak nem lehet igazságosnak mondani, hogy az a hitelező, ki adós váltójának lejárata napján az adósoál a váltót fizetés végett bemutatja és fizetést kap, a pénzt visszafizetni legyen köteles, ha az adós 15 napon belül csődbe jut, mert a vélelem amellett szól, hogy az adós a fizetéskor már fizetésképtelen volt. Hát az az idegen helyen lakó hitelező, kinek váltókövetelése lejáratkor egy bank által az adósnál inkasszáltatik, vagy aki javára az adósnál hivatalból végrehajtás foganatosittatik, honnan tudja vagy tudhatja azt, hogy az adós már végrehajtásokat szenvedett vagy hogy másoknak nem fizetett ? A javaslat 2. §. 2-ik pontját egészen elhagyandónak tartanám és e helyett a javaslat 26. §-nak a 2-ik pontját így formuláznám : „ha olyan körülmények merülnének fel, melyek jogerősen bizonyítják, hogy az adós az egyezség létrehozatala végett, egyes hitelezőinek a többiek beleegyezése nélkül kedvezőbb feltételeket biztosított, ha az adós csalást követett el. A javaslat 33. §-át pedig oda módosítanám, hogy: „annál a bíróságnál, mely előtt az egyezségi eljárás folyamatban volt, minden érdekelt hitelező keresetet indíthat az adós ellen az iránt, hogy az egyezségen alapuló leengedések reá nézve hatálytalanoknak nyilváníttassanak, ha az adós koholt mérleget vagy koholt tartozásokat állított fel, vagy ha oly ügyletet kötött, melyek — a csődtörvény szerint is — bíróilag hatálytalanithatók." Szerény nézetem szerint ugyanis oda kell hatni, hogy elsősorban a csődönkivüli egyezségi eljárás bevezetése minél könnyebbé tétessék, mert hiszen itt elsősorban nem köz, hanem a hitelezőknek és az adósnak közös magánérdeke jön tekintetbe ; másodsorban kell azonban módot nyújtani a hitelezőknek, hogy leengedett követelésüket érvényesíthessék az adós ellen, ha az egyezség megkötése után az adós oly tényeinek jutottak tudomására, melyek ezzel szemben a legkíméletlenebb eljárást is indokolják. A tapasztalat amellett szól, hogy a hitelezők nem sokat törődnek azzal, hogy az adós különösen becsületes-e vagy nem, mert a hitelezőket csak egy törekvés vezeti, az adóstól minél előbb és minél nagyobb quotát kapni és ha e czéljukat elérte, az adós büntetését, csődbejutását nem is kívánják. A fő törekvés tehát a hitelezőknek az egyezség és pedig a gyors egyezség létesítése, ezért ezt kell első sorban biztosítani és nem megnehezíteni. Ez pedig, ugy vélem, a fenti módositás utján elérhető. (Folytatjuk.)