Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

Kereskedelmi Jog 2. sz. 36 KÜLÖNFÉLÉK. Az osztalék elévülése a szelvénykövetelésekre megállapított 6 évi idő alatt következik-e be abban az esetben is, ha valamely részvénytársasági igazgató a részvénytársaságnál az alapszabályok értelmében részvényeit letétbe helyezte és azok után az osztalékot G éven tul fel nem vette? Ebben a kérdésben határozott a Curia az elmúlt esztendő utolsó napjaiban akként, hogy ilyen esetben az igazgatónak követelése nem az osztalék megfizetésére, hanem a letett dolog kiadására irányulván, az elévülés a letéti szerződés tartama alatt be nem következhetett. A biztosítási díjrészlet nem fizetése tudvalevőleg a biztosítási szerződés hatályvesztettségót eredményezi a törvény alapján. Rendszerint ez a biztosítási díjrészlet előre fizetendő és igy annak nem fizetőse folytán a biztosító társasága koczkázatot sem viseli. Egy adott esetben azonban a biztosító felek ugy szerződtek, hogy a díj utólagosan, vagyis már a koczkázati idő letelte után fizetendő. A dij nem fizettetvén, most az volt a kérdés, hogy ennek az ilyen utólagosan fizetendő volt dijnak nem fizetése szintén eredményezheti-e a biztosítási szerződós hatályának a megszűntét. A Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztosítási szerződés hatálya ilyen esetben is megszűnik, azonban természetesen csak a már letelt koczkázati idő lejárta utáni időre. A kereskedelmi szokás kórdósében a közelmúlt napokban a kir. Curiának abban az irányban kellett állást foglalni, hogy oly esetben, amelyben a szerződő felek nem egy helyen laknak, és a két lakóhelyen e részben két különböző szokás divik, melyik szokás kötelezi a feleket. Egy Boszniában lakó kereskedő ugyanis vételi ajánlattal fordult egy Magyarországban lakó üzletfeléhez, ez a vételi ajánlatot elfogadta oly megjegyzéssel, hogy az üzlet lebonyolításánál az ott divó szokás lesz irányadó, amit az ajánlattevő visszautasított, mivel Boszniában más volt a szokás. A Curia előtt fekvő perben most a felett kellett dönteni, hogy ily tényállás mellett az itt lakó vevő kijelentése az ajánlat elfogadásának és az ügylet létrejöttének tekintendő-e, avagy pedig az uj ajánlatot képezett-e, amelyet az eladó el nem fogadván, az ügylet létre sem jött. A Curia az ügyletet létrejöttnek mondotta ki, azzal a megokolással, hogy az ügylet eredeti ajánlat szerint is itt lóvén teljesítendő, annak lebonyolításánál úgyis az itt és nem a Boszniában divó szokások voltak irányadók ós igy a vevőnek ezt külön kiemelő válasza nem tekinthető uj ajánlatnak, hanem az eredeti ajánlat elfogadásának. A versenytilalom kérdésében a kir. Curia az elmúlt év utolsó napjaiban igen érdekes határozatot hozott, amelyben nem a versenytilalom megszegése által okozott kár megtérítése, hanem magának a versenytilalomnak Ítéleti megállapítása és érvényesítése volt a per tárgya. Szerződéses megállapodás alapján ugyanis az egyik fél el volt tiltva a megnevezett községben egy meghatározott időn belül bizonyos üzletet folytatni. Az illető ennek daczára ezen időn belül üzletet nyitott, a mi miatt a másik fél oly irányú jogsegélyért fordult a bírósághoz, hogy állapittassók a meg szerződós alapján a versenytilalom fennállása és ennek következtében tiltassók el az azt megszegő másik fél az üzlet további folytatásától. A Curia a kórelemnek hely adva, kimondotta, hogy a versenytől eltiltott fél köteles üzletét végrehajtás terhe alatt bezárni és mindaddig annak folytatását abban hagyni, amig a versenytilalom ideje le nem járt. A fizetések megszüntetése állapotának megállapítása tárgyában a Curia a közelmúlt napokban egy néhány igen érdekes határozatot hozott, amelyekre olvasóink figyelmét itt is külön felhívjuk. Az egyik esetben az volt a kérdés, hogy nem kereskedő tekinthető-e fizetéseit megszüntetettnek az által, hogy körlevelében moratóriumért fordult hitelezőihez. A Curia abból indulván ki, hogy nem kereskedőnél a fizetések megszüntetése már fogalmilag ki lévén zárva, nem állapította meg ez alapon a fizetések megszüntetését. Ugyancsak nem állapította meg kereskedővel szemben sem a fizetések megszüntetését azon az alapon, hogy a közadós kereskedő ellen annak csődbejutása előtt a büntető perrendtartás 493. szakasza értelmében biztosítási végrehajtás rendeltetett el és szoros zár alkalmazásával foganatosíttatott, mert nem lévén még esedékes az a kárkövetelós, amelynek erejéig ez a biztosítási intézkedés a bűnvádi eljárás során foganatosíttatott, nem is lehet szó a kötelezett fizetés oly elmulasztásáról, amely a fizetések megszüntetésével egyenlő hatályúnak volna tekintendő. Tömeges végrehajtások elrendelését magában véve a Curia eddig sem tekintette a fizetések megszüntetése oly ismérvének, amely mindenki által könnyen felismerhető. Két ujabb határozatában ehhez az álláspontjához tovább is ragaszkodott ugyan a Curia, de az egyik esetben a fizetések megszüntetését még is megállapította azon az alapon, hogy az illető kereskedő ellen tömegesen rendeltettek el végrehajtások, egy lejárt követelésének biztosítására bekebelezési engedélyt adott, a megtámadott zálogjogi bekeblezés pedig végrehajtást rendelő végzés alapján kebleztetett be; míg a másik esetben a biztosítási végrehajtás foganatosítása alkalmával teljesített fizetést megtámadhattam]ak mondta ki, jóllehet az illető kereskedő ellen előzőleg már több kielégítési végrehajtás elrendeltetett, de nem foganatosíttatott. IRODALOM. Gerhard, Stephan, Praxis des Privatversicherungsrechts. Eine Sammlung von Gerichtsentscheidungen, herausgegeben ím Auftrage des deutschen Vereins für Versicherungswissenschaft. Bd. II. XIII., 331. S. Berlin 1909. (Müller & Sohn) 7-50, kötve 9 M.