Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Védjegyjogunk reformjáról [1. r.]

29 ki nem köthető, valamint, hogy nem lévén joghatályosan kiköthető kiskorúak és távollevők érdekében a tőzsdebiróság illetékessége, ilyen esetekben a pertársakra sem állapitható meg; és hogy végül az ügyvezető igazgató joghatályosan kötheti ki a tőzsdebiróság illetékességét a rendes üzletkörbe eső ügyletekre akkor is, ha czégjegyzésre csak két igazgatósági tag van felhatalmazva: — akkor mindezekben ismertettük a hiteljog terén az elmúlt évben kifejlődött joggyakorlatnak mindazokat a határozatait, amelyek tanúságot tehetnek arról, hogy mennyiben érvényesült a birói gyakorlatnak az a törekvése, hogy a hiteljog terén mindjobban érvényesítse a mindennapi élet gyakorlati igényeit. Védjegyjogunk reformjáról. Irta: Dr. Szenté Lajos, budapesti ügyvéd. Magyarország önálló védjegyjoggal eddig még nem dicsekedhetik. Ami védjegyjogi szabályozásunk eddig volt, az nem volt magyar, hanem osztrák. A most érvényben levő védjegytörvény, az 1890 : II. t.-cz., illetőleg az 1895 : XLI. t.-cz. tulajdonképen nem egyéb, mint az osztrák védjegytörvény szószerinti forditása. Az 1867 : XVI. t.-cz. s az ezt követő, a vám és kereskedelmi szerződést megújító törvények szerint a védjegyügy a közös egyetértéssel elintézendő kérdések közé tartozván, a magyar védjegytörvény nem tartalmazhatott más intézkedéseket, mint az osztrák. Innen van, hogy a magyar kereskedelmi és ipari érdekek teljesen ki vannak szolgáltatva e téren is az erősebb s élelmesebb osztráknak s hogy az első törekvések arra irányultak, hogy e függéstől megszabaduljunk. Ezen speciális magyar érdekeket tartotta szem előtt, habár — bizonyára erős nyomás folytán — nem is volt képes mindig teljesen érvényre juttatni, az 1908 : XII. t.-cz.-ben szabályozott vám- és kereskedelmi szerződés, „A kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Őfelsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október 8 án kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvény." Ezen törvénynyel foglalkoznunk kell annál is inkább, mivel a benne lefektetett jogszabályok egyrészt a létesítendő törvénytől önálló erővel bíró jogforrást fognak képezni továbbra is, másrészt pedig mivel éppen ezen szerződés, illetve törvény befolyásolta az uj és szőnyegen forgó törvényjavaslat több intézkedését. Büszkén hivatkozik a védjegyügyről (továbbá a mustra- és mintaoltalomról) szóló XVII. czikk indokolása, hogy az e czikkben lefektetett reform lényege védjegy-, mustra- és mintaoltalmi jogunk önállósága. Mi ezt bizonyos fokig örömmel elismerjük. Amig eddig a vám- és kereskedelmi szövetségekben ki volt kötve, hogy Magyarországnak és Ausztriának törvényhozása a védjegyügy, a mustra- és mintaoltalom ügy terén I egyenlő legyen, a jelen szerződés a magyar törvényhozás teljes függetlenségét állapítja meg, védjegy-, mustra- és mintaoltalmi ügyekben is. A másik jelentékeny haladás önálló jurisdikciónk biztosítása. Eddig ugyanis a vámszerződés azon rendelkezését, hogy a magyar vagy az osztrák állampolgárok árujegyeinek az egyik államban történt lajstromozásával az oltalom a másik állam területére is meg volt szerezve, akként magyarázták, hogy pl. egy Ausztriában lajstromozott árujegy oltalmát a magyar hatóság Magyarországon még akkor sem tagadhatja meg, ha az áru magyar származásra látszik utalni, továbbá, hogy az ilyen védjegy törlése is csak osztrák hatóság előtt kérelmezhető. így vált lehetővé a visszás állapot, hogy az osztrák ipar a magyarországi fogyasztásra szánt termékeit magyar származásra utaló árujegygyei hozta rendszeresen forgalomba, magyar emblémákat, magyar történeti neveket lajstromoztathatott védjegy gyanánt. így vált lehetővé az, hogy az osztrák hatóság a magyar területre is kiterjedő hatálylyal dönthetett valamely Ausztriában belajstromoztatott védjegy hasonlósága, szabadjegy minősége, érvénye vagy törlése felett; azaz tényleg jurisdikciót gyakorolt Magyarország területén. Ez a helyzet most meg fog szűnni. A 3. pont első és második bekezdése értelmében ugyan az osztrák árujegy Ausztriában történt belajstromozásával az oltalom Magyarországon is megszereztetik, ámde az 5. és 6. pont értelmében a magyar hatóság 1 éven belül kijelentheti, hogy a magyar törvény alapján az ilyen védjegy nálunk oltalomra nem tarthat igényt, a 3. pont 5. bekezdése szerint pedig az ilyen védjegyek Magyarországon leendő törlése iránti kereseteket a magyar hatóság magyar jog szerint fogja elbírálni. Vagyis Ausztriával szemben a jogi helyzet ugyanaz most, mint az ipari tulajdonjogi Unióban résztvevő többi államokkal szemben.