Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Védjegyjogunk reformjáról [1. r.]

30 Azaz, hogy mégsem egészen. Mert daczára a vámszövetségben kifejezésre jutó önállóságunknak s állami souveranitásunknak, Ausztria e szerződésbe oly intézkedéseket vétetett fel, melyek ezen önállóságunknak gyakorlati értékét nagyon leszállítják. Igaz ugyan, hogy az 5. pont 5. bekezdése kimondja, hogy „a két állam mindegyikének joga lesz arra, hogy olyan árumegjelöléseket a lajstromozásból kizárjon, melyeknek összbenyomásuk szerint azért, mert a nemzeti színeké* heraldikai sorrendjükben és irányukban hasz" nálják, vagy ezen állam nemzeti jelképeit, szob rait és építészeti müveit, vagy ezen állam tör téneti, vagy az államélet, a művészet, a tudomány terén hires személyiségeinek nevét vagy ábrázolását alkalmazzák, a fogyasztásra akként kellene hatniok, hogy nyilvánvalóan az árunak ezen államból való származására utalnak." Tudjuk ugyanis, hogy az osztrák gyáros a magyar fogyasztásra szánt czikkeit rendszerint ily árujegyekkel látja el s igy kerülne'* osztrák iparczikkek magyar mezben, mint „Honvéd gyújtó", mint „Petőfi vászon", „Tulipán vászon", a forgalomba. Ezek azonban — sajnos — ezentúl is importáltatni fognak, mert a törvény megnyitotta előttük a hátsó ajtót, amelyen bevonulhatnak. Kimondta ugyanis az 5. pont 4. bekezdése, hogy „a két állam egyikében divó nyelvnek árujegyben való használata, még ha az áru nincs is származási helyének megjelölésével ellátva, nem fog az áru származására való tekintettel megtévesztésre alkalmasnak tekintetni." Azonban ez nem egyéb, mint a hamis származási jelzők előzetes törvényes szentesítése. Mert az osztrák gyáros ezentúl, ha nem is „Korvin" meg „Petőfi" vásznakat fog importálni, de majd betűkkel fogja kiirni, hogy „Király" meg „Honvéd" s az a magyar fogyasztó csak ugy fogja hinni, hogy magyar gyártmánynyal áll szemben, mint annakelőtte. Ami pedig a nemzeti szin védelmét illeti, az különösen ki van szolgáltatva, az osztrák ipar élelmességének. A törvény (5. bekezdés) csak a heraldikai sorrendet védi. De hisz az összbenyomáson nem változtat az sem, ha a szinek nem heraldikai sorrendben vannak, ha a mezőben ott látjuk pl. a „honvéd" szót. Ön magát pedig a nemzeti szint egyáltalán nem védi, mert az 5. pont 6. bekezdése kimondja: 2. sz. „hogy a színeknek, felírások, díszítések stb. va lamint keretvonalak czéljaira az árujegy al'iotórészeiképen leendő felhasználása egyedül és önmagában véve nem íog az áru származási helyére mutató utalásnak tekintetni." Megvolna tehát állami suverenitásunk a védjegyjog terén, de bizony Ausztriával szemben nagyon meg van kötve továbbra is kezünk. Talán kissé hosszasabban is foglalkoztam ezen vámszövetséggel, de nem találtam ezt időszerűtlennek azért sem, mert eddig csak előnyeit hallottuk e szerződésnek, hátrányairól azonban hallgatott a krónika. Áttérve már most a tulajdonképeni védjegytörvényjavaslatra, legelsősorban annak készítője előtt elismerésünket kell kifejeznünk, mert bár sok tekintetben nem érthetünk vele egyet, azt meg kell vallani s e tekintetben nem lesz eltérés, hogy az egy minden izében modern s ugy a védjegyjogi irodalom, valamint a juciikatura kívánalmaival számoló munka. Miként valamely személy egyéniségét a név, az üzletet a czég, ugy a forgalomra szánt árut az árujegy, a védjegy különbözteti meg más vállalkozó hasonló áruitól. A törvényjavaslat tehát, ugy mint a ma érvényben levő törvény (1. §.) a védjegyet szorosan vett árujelzésnek tekinti. Ez különösen kifejezést talál abban, hogy a törvény csak az oly árujelzéseket részesiti oltalomban, melyek magán az árun, vagy annak bárminő burkolatán, tartályán, göngyöletén, csomagolásán vagy kiszerelésén alkalmaztatnak. (1. §. 2. bek.) Ebben a javaslat eltér pl. a német törvénytől, melynek 18. §-a nemcsak akkor részesiti oltalomban az árujegyet, ha az csupán az árun vagy annak csomagolásán, hanem akkor is, ha azt a konkurrens árjegyzékein, levelein, számláin használja. Szerintünk azonban helyesen, mert utóbbi a tisztességtelen verseny körébe tartozik s az arról szóló és a védjegytörvénynyel egyidőben életbeléptetendő törvény lesz „hivatva annak megtorlásáról gondoskodni. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy igy egy per helyett kettő lesz, azt kell felelnem, hogy ettől nem kell tartani, mert mindkét törvényjavaslat szigora olyan, hogy az egyikben alkalmazott büntetés és kártérítés el fogja riasztani a másik jogsértés elkövetésétől. Hogy valamely jelzés alkalmas legyen védjegyül szolgálni, szükséges, hogy distinktiv, megkülönböztető képessége legyen. A Javaslat 2—6. Kereskedelmi Jog