Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - A hiteljogi joggyakorlat 1909-ben. 2. [r.]

biztosítási teleknek az az eljárása, hogy perenkivüli egyezségben ennek az első évi dijnak a fizetésére a biztosítottnak halasztás biztosíttatott, miért is, ha a biztosított esemény a fizetési határidő eltelte előtt következett be, a biztosított a biztosítási összegre igényt nem tarthat azon az alapon, hogy a biztosítás a dij valóságos lefizetése hiányában még hatályba nem lépett. A mi már most azokat a határozatokat illeti, a melyeket a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási dijak nem fizetéseinek eseteiben hozott az elmúlt évben a Curia, e részben először is reá kell mutatni arra a határozatra, a melyben kimondatott, hogy a biztosító sikeresen nem vitathatja a hatálytvesztettséget akkor, ha a biztosítási dij előzetes fizetése nem volt a biztosítási ajánlatban kikötve, hanem csak az utóbb kézbesített biztosítási kötvénybe vétetett fel; továbbá arra a határozatra, amely szerint a biztosítás a dij nem fizetése folytán akkor sem vesztette hatályát, ha a biztosító a káreset után bár elkésetten beküldött dijat megtartotta és arra, a melynek értelmében díjfizetési késedelemben nincs a biztosított akkor sem, ha a biztosító a postatakarékpénztári lapot a szokásnak megfelelöleg beküldötte ugyan a biztositottnak, de nem bizonyította, hogy ez azt kézhez is vette. Gyakorlati következményeiben igen fontos az a határozat is, a mely szerint a biztosítási dij beszedésével megbizott és a dijjal a biztosító társaság által megterhelt ügynök a díjfizetésre joghatályosan adhat halasztást a biztositottnak, valamint az is, hogy azt a döntő körülményt, hogy a követelt biztosítási dij első évi, a melyre a K. T. 485. §-a 4. pontja nem alkalmazható, a biztosító mint követelő fél tartozik bizonyítani. A biztosítás egyéb jogviszonyaira vonatkozó határozatok közül ki akarjuk emelni azt, a melyben a Curia kimondotta, hogy a kompromisszum utján megállapított szakbecsü sem kötelező a biztosítottra, ha kimutathatólag téves adatokon épült fel; továbbá azt, hogy a közlési kötelezettség megsértése nem vitatható sikeresen a biztosító által abban az esetben, ha az ajánlatnak erre vonatkozó tartalma az ajánlati ivet kitöltő ügynök megtévesztő eljárására vezethető vissza, valamint akkor sem, ha a biztosított a feltett kérdésre egyáltalában nem adott feleletet; és végül kiemeljük még azt a határozatot, a melynek értelmében a biztosítási kötvény puszta 27 hátirattal csak akkor ruházható át, ha rendeletre szól. A váltójogban a váltóforgalom biztonsága szempontjából minden esetre azok a határozatok birnak a legnagyobb horderővel, a melyek a váltotelepités kérdésével kapcsolatban hozattak. A midőn e részben Juhász Andor kartársam e lapok mult évi 23. és 24. számában közzétett igen becses tanulmányára utalnám olvasóink figyelmét, itt csak röviden akarok azokra az elmúlt évben hozott curiai határozatokra utalni, a melyek a váltó telepítése kérdésével foglalkoznak. A váltó telepítése iránt a váltót leszámoló pénzintézetnél fennálló szokás a Curia gyakorlata szerint csak azt kötelezi, a ki ezt a szokást a váltókötelezettség elvállalásakor ismerte ; ellenben az a körülmény, hogy a váltót leszámítoló elfogadó tudott erről a szokásról, a forgatóval szemben nem állapítja meg az utólagos telepítés megállapodásszerüségét. Az a körülmény pedig, hogy az előző alapváltó hasonlólag telepítve volt, a prolongáczionális váltónak hasonló telepítésére még abban az esetben is feljogosítja a Curia egy határozata szerint a váltóbirtokost, ha az ujabb váltón a kifogásoló kötelezettek más minőségben szerepelnek ; azonban csak abban az esetben, ha az előbbeni telepítésről tudomással bírtak, mert magában véve az, hogy az előbbeni telepítés ellen fel nem szólaltak, csak ugy tekinthető az utólagos telepítésbe beleegyezésnek, ha az előbbeni váltó hasonló telepítéséről tudomásuk volt. Oly fennálló pénzintézeti szokás pedig, hogy az illető leszámítoló pénzintézet váltóit más-más visszleszámitoló pénzintézethez telepiti, határozatlanságánál fogva a Curia gyakorlata értelmében akkor sem kötelezi a váltóadóst, ha erről előzőleg tudott. Az utólagos telepítés iránti megállapodás határozatlansága okából jogellenesnek tekinti a Curiának az elmúlt évben hozott több határozata az olyan utólagos telepítést, a melyet o!y megállapodás alapján vezetett a hitelező a váltóra, hogy azt tetszés szerint bárhová telepitheti. Az utólagos telepítés iránti megállapodásra nem lehet a Curia egy határozata szerint abból a körülményből következtetni, hogy az alapváltókra a kamatok a telepesként megjelölt pénzintézetnél fizettettek és egy másik határozat szerint abból sem, hogy a váltóösszeg a telepesként megjelölt annál az intézetnél volt fizetendő, Kereskedelmi Jog