Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

24 Kereskedelmi Jog í. mint ha azt maguk a szállítók fizették volna a részvénytársaságnak. Ez a bevétel tehát a mérlegszerű bevételekből levonható csak ugy volna, ha azt akár az 1875 : XXIV. törvényczikk 4. §-a, akár más törvény adómentes bevételnek nyilvánítaná, ily mentességet azonban törvény nem állapit meg. Nem volt figyelembe vehető a panaszosnak az az érvelése, hogy az állam szerződő fél ós egyúttal adókövetelésre jogosított lévén, az egyik minőségében nyilvánított akarat, a másik minőségében őt megillető jogokra is kihat s ennélfogva kimutatható lévén az, hogy a szerződéskötésnél eljárt hatóság az államsegélynek adótól mentes teljes összegében való kiszolgáltatását szándékozott biztosítani, az állam mint adóra jogosított sem követelhet ez összeg után adót. Nem volt e kifogás figyelembe vehető, mert az államot különféle működési köreiben külön-külön hatóságok meghatározott hatáskörben képviselik, s e hatóságok nyilatkozata, akarata az államot csak ugy kötelezi, ha a hatóság törvényszerű hatáskörében járt el. Miután ugy adókötelezettséget, mint valamely törvényen alapuló adó alóli mentességet csak a törvényhozás állapithat meg, nem lehetne a panaszosnak joga az adómentességhez akkor sem, ha a szerződési feltételek feletti tárgyalás során az állam képviseletében eljárt hatóság az adómentességre nézve kifejezett Ígéretet tett volna, annál kevésbé lehet tehát ügydöntő az, vájjon szerződéses megállapodásokat létesítő magyar királyi ministernek vagy nevében eljárt tisztviselőknek az adó tekintetében mi lehetett a szerződósben és a tárgyalási iratokban határozott kifejezést nem nyert szándéka. A törvényhozásnak az előző 1875 : XXIV. törvónyczikkben foglalt általános rendelkezése mindaddig irányadó, míg ezt maga a törvényhozás akár egészben, akár egyes esetekre kivótelkóp hatálytalannak nem nyilvánítja. Ennélfogva az általános törvény alóli kivétel csak a törvényhozó kijelentésére alapitható, oly kijelentésére, amely akár önmagában, akár kapcsolatban a törvény létrejötte okával és körülményeivel ugy magyarázható, hogy azzal a törvényhozó az általános rendelkezés alóli kivételt megállapitó akaratának kifejezést adott. Ily kijelentés azonban sem az 1898 : IX. törvónyczikkben, sem az annak alkatrészét képező szerződós szövegében nem található. Ezt a panaszos maga is elismeri, s annak tulajdonítja, hogy a pénzügyi hatóságok gyakorlata e törvény hozatala előtt az államsegélyeket az adó alá eső jövedelemhez nem számítván, a törvényhozó az adómentességre vonatkozó kijelentésnek megtételét feleslegesnek találta. Ez azonban puszta véleménye a panaszosnak, a melyet sem a törvény szövege, sem a törvényjavaslat indokolása és tárgyalása során történt felszólalásoV meg nem erősítenek, különben is, míg a törvényhozó kijelentést nem tesz, törvény nem jő létre, bármi volt is az oka a törvényhozó hallgatásának, miért is a panaszos adómentessége az arról nem rendelkező 1898 : IX. törvónyczikkre nem alapitható s csakis az általánosan rendelkező 1875. : XXIV. törvényczikkből volna származtatható, az esetben, ha ez utóbbi törvény ily magyarázásra tért engedne, vagy a törvényhozó maga akár ezen, akár az 1898 : IX. törvónyczik, akár végre más törvény hozatal alkalmából oly kijelentést tett volna, a melyből következtethető, hogy az államsegélyt, ha jövedelem természetével bir is, az 1875: XXIV. törvónyczikkel adó alá vonni nem kívánta. Ámde ez eseteknek egyike sem forog fenn. A panaszosnak az a kifogása sem vehető figyelembe, hogy az államsegélyt az országon kívüli forgalmában eredett dijak kiegészítésére kapja és pedig azért nem, mert az 1875 : XXXV. törvényczikk 9. §-a szerint az adóztatásnál a vállalat székhelye az irányadó, s ennélfogva az államsegélynek itteni adó alá vonása ellen emelt kifogása csak akkor volna alapos, ha ezt a segélyt a törvényhozás valamely külföldi székhelylyel biró külön vállalata vagy önálló fiókja részére adta volna meg. A jelen ítélet indokolásának kezdetén kifejtettekből folyólag azonban az 1893 : XXII. törvényczikk alapján élvezett segélyeket a bíróság az 1907. évi adó szempontjából annak alapja meghatározásánál figyelembe veendő mérlegszerű bevételekből levonni rendeli, mert az ily segélyek nyújtásával szemben a törvény 12. §-a egyéb üzleti viszontszolgáltatást nem kötött ki mint azt, hogy az ily segélyt élvező vállalatok hajóikon a kereskedelemügyi minister megbizásából utazó közegeket díjmentesen szállítani tartoznak, ez a kikötés azonban csak esetleg ró terhet a vállatra, e mellett értéke, szemben a segélylyel oly elenyészően csekély, hogy azt az állam e részérőadott segély ellenértékének semmi körülmények között nem tekinthette, s igy a kikötés nem viszontszolgáltatás!, hanem inkább csak hatósági személyek szállítására vonatkozó oly kikötés, a minőt közlekedési vállalatok puszta engedélyezésénél is minden pénzbeli ellenszolgáltatás hiányában az engedélyező okiratba felvenni szoktak. Az idézett 12. §. 1. és 2. pontjában foglalt kikötések pedig nyilvánvalóan csak a segélynyújtás feltételei s nem viszontszolgáltatások. Ezért a segélyösszegek mint nem üzleti bevételek az adó megállapításánál figyelembe vehetők nem lévén, ezek tekintetében a panasznak helyet kellett adni. A beszerzési segély 1904. évben 44873 korona 25 fillér, 1905. évben 66810 korona 63 fillér, 1906. évben 69135 korona 34 fillér. Ezek egy évi átlaga 60273 korona 07 fillér, az adóalapul vett 155266 korona 45 fillérből lovonatván, adóalapul marad 94993 korona 38 fillér. Az ennek megfelelő adó 9499 korona 34 fillér.