Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

Kereskedelmi Jog 2*3 ságok az 1906. évben a közadós ellen a vá­laszban felsorolt 100 végrehajtást rendeltek el és hogy a közadós rendesen a végrehajtás foganatosítása czéljából nála megjelent bírósági végrehajtó kezéhez teljesített fizetéseket, melye­ket ez utóbbi szokott a hitelezőknek elküldeni. Az elsöbiróság ítéletének indokaiban a perbeli adatokkal egyezően megállapított tényállás szerint 1906. évi augusztus hó 18 án már több rendbeli kielégítési, illetve biztosítási végrehajtás rendeltetett el az alperes javára a közadós ellen. Mar pedig az olyan adós, aki hitelezőit nemcsak követelések lejárata rendjében nem elégíti ki, hanem folyton egy egész éven át, csak annak fizet, aki arra az elrendelt végre­hajtás fenyegetéssel arra kényszeríti, a többi hitelezőt pedig nem elégíti ki, olyannak tekin­tendő, aki fizetéseit megszüntette. A fizetések­nek ilyen nyilvánvaló jelenségekből látható megszüntetését pedig oly községben, mint Bonyhád, nyilvánvalónak kell tekinteni, mert 100 végrehajtás egy évben azzal jár, hogy a végrehajtó az illető üzletbe minden héten egyszer-kétszer — sőt többször is — be és kijár, amit számos embernek kell látnia. Mint­hogy pedig a megtámadott fizetések elseje 1906. aug. 20 ról, tehát oly időben van köny­velve, melyben az alperes is végrehajtásokat eszközölt ki a közadós ellen és a fizetés az alperes beismerése szerint Bonyhádon gyakran megfordult cégvezetője, S. J. kezéhez történt, a csődtörv. 36. §-a alapján azt is bizonyított­nak kellett tekinteni, hogy az alperes a köz­adós fizetésének megszüntetéséről a megtámadott fizetéseik felvétele alkalmával tudomással birt. Ezek szerint a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja alapján a megtámadásnak helye van. Az 1906. évi augusztus hó 20-án könyvelt első meg­támadott fizetés a csődtörvény 37. § a értei mében a válságos hat hónapon belül esik; mert a köztörvények a közadós ellen a csődöt 1907. február hó 20-án rendelvén el, a csőd­nyitás napján a hat hónap még nem telt el. Vonatkozóan felhozott indokaik szerint tehát az alsóbiróságok, erre a tételre vonatkozólag a per kimenetelét helyesen tették függővé az alperes­nek megítélt főeskütől. 22. Könyvkivonat nem bizonyítván a követelés fennállását, annak alapján csó'dnyitásnak nincsen helye. (M. kir. Curia 789/1909. — 1909. okt. 12.) A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság végzését — mindazonáltal a foganatosított biz­tosítási intézkedéseknek a csődnyitás kérdése jogérvényes eldöntéséig való hatályban tartása mellett — megváltoztatja és panaszló hitelezőt 1909. május 29-én 7440/1909. sz. a. beadott csödnyitás iránti kérésével elutasítja és őt arra kötelezi, hogy a felfolyamodónak ezen csőd­eljárással felmerült költségeket fizesse meg. Indolcolc: Panaszló követelését könyvkivo­natra alapítja és mint ez alapon igazolt hite­lező kivanta panaszlott ellen a esődnyitás elrendelését. A panaszlott felfolyamodó azonban ezen könyvkivonattal igazolni kivánt követelés­nek ellenében való fennállását megtagadta, a könyvkivonat pedig egymagában a követelés fennállását nem igazolván, minthogy csődkérés alapján csak az igazolt követeléssel biró hite­lező kérheti a csőd elrendelését, panaszló pedig az 1881. évi XVII. t.-czikk 84. és 248. §. szerinti ily igazolt követeléssel biró hitelezőnek tekinthető nem lévén, az elsöbiróság végzésé­nek megváltoztatása mellett, panaszló hitelezőt csődnyitási kérésével elutasítani kellett s miután alaptalan fellépésével íelfolyamodónak költséget okozott, ennek megfizetésére is kötelezni kellett. (2374/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzését indokai alapján helybenhagyja. Pénzügyi határozat. 1. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adó­jának megállapításánál oly természetű államsegély, amelyet a részvénytársaság az államkincstártól nem ellenértéket képező viszontszolgáltatás fejében kap, az üzlet nyersjóve­delméből levonandó. (A m. kir. közigazgatási Líróság 109»6/1908. P. számú ítelete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság: A pa­nasznak részben helyet adva, a panaszosnak válla­lati adóját az 1907. évre 9499 korona 34 fillérben állapítja meg. Indokok: Az 1875. évi XXIV. törvényczikk 3. §-a szerint adóköteles jövedelemnek vétetik az adó­évet megelőző 3 évi üzleteredmény átlaga, s a nyers jövedelemből csak a 4. §-ban foglalt tételek von­hatók le. A törvény szerint az üzleteredmény át­laga lóvén az adó alapja, természetes, hogy nyers jövedelemül csak az üzleti vagyis az a bevétel te­kinthető, a melyet a vállalat üzleti ellentszolgáltatást vett be, mig azok az összegek, a melyeket a vállalat tő­kéjének gyarapitására szerez be, vagy a melyeket a vállalalatnak üzleti ellenszolgáltatás nélkül segélykép akár az állam, akár más ad,az üzleteredmény meghatá­rozásánál számításba nem vehetők. Ebből a szempont­ból tekintve, az 1898 : IX. törvényczikk alapján él­vezett államsegély üzleti bevételnek tekintendő, mert ez a segély szerződésileg kikötött szolgáltatása az államnak, a melynek ellenében a panaszos rész­vénytársaság több rendbeli üzleti viszontszolgálta­tásra és nevezetesen arra kötelezte magát, hogy a magyar áruk szállításánál a rendestől eltérő alacso­nyabb dij tóteleket alkalmaz. A segélynek az alacsonyabb díjtétel alkalma­zásából eredő bevétel csökkenésre eső része sem egyéb, mint az egyes szállítók javára elengedett dijaknak az állam részéről való megfizetése s ezért az állam által pótolt összeg ép ugy üzleti bevétel,

Next

/
Thumbnails
Contents