Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

Kereskedelmi Jog nek, mint forgatmányosnak tulajdonosi minősége a váltó tartalmából kitűnően a hátiratoknak összefüggő és egész ő hozzá lenyúló lánczolata által a V. T. 36. §-ához képest van igazolva. Felperes váltótulajdonosi minősége ellen tett kifogás ezekből az okokból mellőzendő volt. 19. A váltóhitelező a neki már kifizetett váltóra megtartási jogot nem gyakorolhat. (M. kir. Curia 2364/1909. — 1909. október 20.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét, az elsőbiróság Ítéletére is kiterjedő azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy az alperes nem a Cz. S és neje, illetőleg Sch. A. által kiállított és közadós által elfogadott, hanem a közadós által kiállított és Cz. S. és neje, illetőleg Sch. A. által elfogadóit 300, illetőleg 900 koronás váltókat tartozik a felperesnek visszaadni. Indokok: A másodbiróságnak a kereseti követelesre vonatkozó elmarasztaló részét azért kellett helybenhagyni, mert az alsóbbfoku bíróságok által felhívott és a perhez csatolt okiratokkal bizonyítva van, hogy a közadós a tömeggondnok által visszakövetelt mindkét váltót teljesen rendezte. Alperesnek az az érvelése ugyanis, hogy a rendezésnél közadós terhére és pedig 1907. szept. 7-én 223-, 1907. szept. 25-én pedig 220'50 korona, összesen tehát 455 50 korona hiány maradt fenn, sulylyal azért nem bír, mert eltekintve attól, hogy az 1907. szept. T-ik napján felmerült 223 korona hiány nem is a jelen perrel visszakövetelt hanem a B. F., W. J. és G. V. féle váltók rendezésénél merült fel, az alperes ezen 445 korona 50 fillér hiány miatt már a B. G.-féle 500 koronás váltót perelte és igy ugyanezen hiány miatt még a jelen perrel visszakövetelt váltókat is visszatartani jogosítva nincs. A viszonkeresetével alperes pedig azért utasittatott el, mert a V. T. 48. §-a szerint a váltókövetelés teljes kiegyenlítése esetén a váltóbirtokos az eredeti váltót a fizetést teljesitő adósának kiadni tartozik, amiből önként lolyik, hogy a váltóbirtokos a lejáratkor neki kifizetett váltókra nézve megtartási jogot egyáltalán nem érvényesíthet. 20. A czégtag a czég vagyonából teljesített fizetést az igy beváltott váltó alapján nem követelheti vissza a váltón előzőként szereplő czégtársától. (M. kir. Curia 493/1909. — 1909. október 22.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének nem felebbezett marasztaló részét érintetlenül, felebbezett elutasító ítéletét pedig helybenhagyja. Indokok : Nem vitás a felek között, hogy a felperes és a két alperes „Fakereskedő Társaság, B. M.. és fia és társai" czég, mint közkereseti társaság tagjai és hogy ennek a társaságnak kivülök más tagja nincs. Az sem vitás, hogy a kereseti váltón a most emiitett czég az elfogadó, a czég egyik tagja: „S. és L." czég a kibocsátó, másik tagja : „S. F" az első forgató, harmadik tagja : ,B. M. és fia" czég pedig a második forgató. Végre nem vitás, hogy a kereseti váltó a „Temesvár Józsefvárosi Takarékpénztár" részvény-társaságnál volt elhelyezve. Abban is megegyeznek a felek, hogy közöttük a 7 alatt nem kifogásolt másolatban csatolt, 1906. május 12 én kelt társasági szerződés jött létre, azt azonban a felperes maga sem állítja, hogy a társaság a kereset beadása idején már feloszlott és felszámolt és maga is azt adja elő, hogy a kereseti váltó a társaság szükségleteire beszerzett pénzről szól. Tekintve már most, hogy a társasági szerződés 7. pontja értelmében a .szerződő felek az üzlet vitelével, szerződések kötésével és teljesítésével, pénz- és értékek átvételével, a levelezés teljesítésével, egyszóval minden, az üzlet köréhez tartozó teendőkkel kizárólag „B. M. és fia" czéget bízták meg ; az a körülmény, hogy a közös üzlet körében a társaság által elfogadott, ennek tagjai által kibocsátott és forgatott váltót a felperes, a közös üzlet üzletvezető tagja — keresetéhez meilékli, nem bizonyítja, hogy a felperes mint üzletvezető jogosítva volt a közös üzlet érdekében a társaságnak és tagjainak aláírásával elhelyezett váltót, melyről maga sem állítja, hogy előzői — a kibocsátó és forgató — vették fel annak értekét, saját külön birtokába venni és azzal, mint sajátjával bánni. Azt pedig, hogy ehhez jogot szerzett azzal, hogy a váltót nem mint az elfogadó czég üzletvezető tagja és képviselője, hanem mint forgató, sajátjából a maga részére váltotta be, az alperes tagadásával szemben mivel sem bizonyította. Ezek szerint a tényállást ugy kell megállapítani, hogy a kereseti váltót az elfogadó czég képviselő tagja és ekkép az elfogadó váltotta be. Ez által pedig a váltó czélját érvén, annak alapján a forgatmányost előzői (köztük a társas czég másik tagja) ellen visszkereseti jog nem illeti. A felperest tehát keresetével egészen el kellett volna utasítani. Minthogy azonban az alperesek a másodbiróság Ítéletének marasztaló része ellen felebbezéssel nem éltek, ezt megváltoztatni nem lehetett. Csőd. 21. A csődtörvény 27. §. utolsó bekezdésében meghatározott hat havi határidőbe a csődnyitás napja be nem számit ható. Tömeges végrehajtások elrendelése bizonyítja a fizetés megszüntetését. (M. kir. Curia 892/1909. sz. — 1909. deczember 3.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes nem tagadta a felperesnek azt az állítását, hogy különböző biró-