Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

1. 8Z. Kereskedelmi Jog 19 azt, hogy B. J. a C. D. a. nyilatkozatok kiállítására meg volt hatalmazva vagy ami ezzel egy jelentőségű, azt, hogy a C. D. a. nyilatkozatokat magára nézve kötelezőnek elismeri ? Igenlő esetben ugyanis törvényszerűen létrejővén a szerződés, az arra irányuló jelen keresed hogy a C. D. a. nyilatkozatok érvénytelenségénél fogva a biztosítási szerződés létre nem jöttnek mondassék ki, alaptalan volna. Ellenben nemleges esetben nem jött létre a szerződés még akkor sem, ha B. J. a C, D. a. nyilatkozatok kiállítására netán tényleg meghatalmazva lett volna is ; mert csak az ajánlutievö tudomására hozott elfogadási nyilatkozatnak van szerződést létesítő hatálya ; a jelen esetben pedig az elfogadás érvényessége az elfogadási nyilatkozatokat aláiró B. J. meghatalmazotti minőségének, illetőleg alperes részéről a kikötésekhez való hozzájárulásnak a felperes tudomására hozásatói függött. Minthogy alperes felpeies tagadásával szemben azt, hogy B. meghatalmazotti minőségét vagy a C. D a. nyilatkozatok kötelező voltának elismerését a kereset megindítása előtt felperes tudomására hozta volna, mivel sem bizonyította, jóllehet erre nézve a bizonyítás, tekintettel arra, hogy felperes azt állítja, hogy alperes az ajánlatot nem fogadta el, illetőleg, hogy arról felperest nem értesítette és arra, hogy C. D. alatti nyilatkozatok alperesre nézve nem kötelező alakban vannak kiállítva, az alperest terhelte, továbbá, minthogy a perben tett azon alperesi kijelentésnek, hogy a C D. alatti nyilatkozatokat magára nézve kötelezőnek elismeri, a perkérdés eldöntésére semmi befolyása nincs s jogi hatással csak akkor birna, ha felperes abba beleegyezett volna, illetőleg miután feltételesen beleegyezett, ha alperes a feltételt tel jesitette volna ami azonban nem történt meg; minthogy a kereskedelmi törvény 478. §-a jelen esetben alkalmazást nem találhat, mert nem biztosításból származó igény a kereset tárgya, hanem a szerződés létre nem jöttének kimondása ; ennélfogva a keresetnek helyt kellett adni, ki kellett mondani, hogy a jelzett szerződések létre nem jöttek és alperest a vélt szerződések alapján, tehát jogalap nélkül felvett valódiság és mennyiség tekintetében alperes által nem kifogásolt dijak visszafizetésére kellett kötelezni. (38313/1908.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsöbiróság Ítéletét indokainál fogva kellett helybenhagyni és tekintettel a fellebbezésre, még a következő okokból. Nem vitás, hogy B. J. nem volt a czégj^gyzékbe, mint alperes czégjegyzésére jogosult egyén bejegyezve. Nem vitás az sem, hogy alperes több korábbi perben kijelentette, hogy B. J. nem volt jogosítva alperes nevében érvényes kötelezettséget vállalni, amiről különben a kir. Ítélőtáblának a Dr. N. H. és S. E. által a jelen perbeli alperes ellen indított és e helyett 45/1905. V., illetve 3071/V. 1906. sz. a. elintézett perekből hivatalos tudomása is van. Sőt a jelen perbeli elleniratban is előadta, hogy védekezhetnék az ellen, hogy a B. által aláirt okiratok érvényeseknek ismertessenek el. Ily körülmények között nem perdöntő alperesnek az a perbeli kijelentése, hogy a C. és D. a. okiratok eredetileg nem voltak kötelezők alperesre nézve, de alperes ezen B. J. által aláirt okiratok tartalmát utólag jóváhagyta. De alperes azt is előadta, hogy a biztosítási szerződés a díjfizetés elmulasztása folytán hatályát vesztette. Nyilván téves ugyan az az idevonatkozó alperesi előadás, hogy alperes 1901. óta van hátralékban a díjfizetéssel, mert a határozottan nem is tagadott és az I—P. a. nyugtákkal támogatott felperesi előadás szerint a dijak még az 1903-ik és részben az 1907. é?ben is fizettettek, de alperes e nyilatkozatából mégis az tűnik ki, hogy alperes a C. és D. a okiratok tartalmát akkor hagyta jóvá, amikor a biztosítási szerződést hatályvesztettnek tekintette, ily jóváhagyó nyilatkozatból pedig alperes a maga részére nem származtathat jogokat. Alperes a fellebbezésben a S.'Á.-nak alperes ellen folytatott (a kir. ítélőtáblánál 2604/V. 1908. sz. a. fekvő) peréhez F. a. csatolt levélre hivatkozott, mely szerint már a per indítása előtt kijelentette, hogy a C. és D. alatti okiratok hibáját rendbehozni kész. De ez az előadás alaptalan, mert az emiitett levélből csak az tűnik ki, hogy a felek közt tárgyalások folytak, de nem az is, hogy alperes a C. és D. a. okiratokat jóváhagyta vagy azokat renbehozni késznek nyilatkozott. A jelen perben alperes kijelentette, hogy a biztosítási szerződésnek és a C. és D. a. okiratok tartalmának kötelező voltát ma is kész elismerni és a viszonválaszirati előadás szfrint azokat czégjegyzékszerü alakban is kiállítani, ha felperes az elmulasztott dijakat befizeti. E kijelentés ajánlat tekintete alá tartozik, amely csak akkor volna befolyással a per eldöntésére, ha felperes azt elfogadta volna, felperes pedig azt abban az alakban, amint tétetett nem fogadta el. Alperes felebbezési álláspontja szerint ő a koczkázatot addig, amig a biztosítási szerződés hatályban volt, a C. és D. a. okiratok értelmében is viselte azért, mert ő a C. és D. a. okiratok tartalmának megfelelő ajánlatot nem utasította annak idején vissza és igy a biztosítási szerződés a K T. 468. § a értelmében az ajánlatnak megfelelöleg létrejött. Ez az álláspont alaptalan, mert alperes csak az A és B. a. kötvények értelmében fogadta azt el, ami egy jelentőségű avval, hogy az ajánlatnak a kötvényekbe fel nem vett részét visszautasította. (2800/1908.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja.