Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

1. 8Z. Kereskedelmi Jog 17 az alperest a reá nézve legkedvezőbb esetben is csak arra jogosította volaa fel, hogy a b 'téti összeget a felmondási idő lejártával birói letétbe helyezze. A kir. itélőtáola az alperest a jelzett perre való tekintettel birói letétbe helyezésre kötelezvén, az alperesnek ez ellen a másodbirósági rendelkezés ellen irányuló felebbezése minden jogi alapot nélkülöz. Vétel. 11. A megtekintett fával szemben a vevő nem élhet sikeresen azzal a kifogással, hogy a szállított fa úsztatott fa és ' tüzelésre nem alkalmas (M. kir. Curia 540/1909. — 1909. november 2.) M. Tcir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. Curia nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy amennyiben az alpereseket szerződésszegőknek kellene tekinteni, a felperest illeti-e a kártérítés, mert ezt a másodbiróság igenlegesen döntötte el, az alperesek pedig ez ellen a döntés ellen felebbezóssel nem éltek. Ezúttal tehát azt a kérdést kellett eldönteni, jogtalanul tagadták-e meg az alperesek az A. a. szerződéssel eladott fa további szállítását és terheli-e őket kártérítési kötelezettség. Ezt a kérdést pedig nemlegesen kellett eldönteni. Az A. a. szerződés szerint ugyanis B. és S. ezég a felperesnek 200 vasúti kocsira való tüzelésre alkalmas jó minőségű bükkfát adott el a szolyvai vagy vócsi vasúti állomásokon kocsiba rakva. A teljesítésnél tehát az eladót, mint kötelezett felet illette a választás az iránt, hogy szolyvai vagy vócsi fát szálht-e, ugy, hogy tetszése szerint akár csupa vócsi fát is szállíthatott volna. A felek azonban egyezőleg beismerik, hogy ettől eltérve, abban egyeztek meg, hogy az eladó az eladott famennyiségnek csak egy harmadát szállíthatja vóczi fából. Ez tehát az eladó részéről tett engedmény, melyet ennélfogva szorosan kell magyarázni. Jogában állott tehát az eladónak előbb szállítani egy harmad erejéig vócsi fát és csak azután szolyvait. Eszerint a felperes vevői G. és F. jogtalanul követelték, hogy az eladó szolyvai fát szállítson akkor, amikor még a harmadrész vócsi fát nem vették át és jogtalanul jelentették ki 13 a. levelükben, hogy ha az eladó még vócsi fát küld, azt nem fogják átvenni. Igaz ugyan, hogy G. és F. a vócsi fa további átvételének megtagadását azzal indokolták, hogy az úsztatott fa. Minthogy azon ban a felperes nem tagadja, hogy a vócsi fát megtekintés után vette meg és ennek folytán annak minőségéről meggyőződést szerezhetett, annak átvételét jogosan nem tagadhatta meg és pedig annál kevésbé, mert mivel sem bizonyította, hogy az át nem vett vócsi fa nem volt száraz és tüzelésre nem volt alkalmas. Az is áll, hogy a további átvételt nem a felperes, hanem a vevője, G. és F. czég tagadta meg. Az I r. alperes czég azonban a IV a. helyesnek elismert másolatban csatolt levéllel 190tí. deczember 19-én értesítette a felperest F. és G kifogásáról és tudatta vele, hogy ha a vócsi fát el nem fogadja, akkor tovább nem szállít, a felperes pedig maga sem állítja, hogy az eladó czéget arról értesítette, hogy G. és F. czég kifogását nem teszi magáévá és hogy az eladó az eladott mennyiség egy harmada erejéig tovább is szállíthatja a vócsi fát. Ezzel a felperes G. és F. kifogását hallgatólag magáévá tette, minélfogva az eladó nem tartozott a fát vasútra feladni és várni, hogy megérkezés után vissza fogják: utasítani. Ezek szerint a vevő további átvételt jogtalanul tagadván meg, az eladó a K. T. 352. § a értelmében jogosítva volt a szerződéstől elállani. A vevőnek a szerződés teljesítésének megtagadására alapított kártérítési keresete tehát alaptalan lévén, a másodbiróság Ítéletét a per főtárgyára nézve az itt előadott indokoknál fogva helyben kellett hagyni. 12. A nyers petróleum viz- és piszoktartalma minőségi kifogás ugyan, de az ez iránti kifogás 10 nap múlva még el nem késett. (M. kir. Curia 399/1909. — 1909. október 21) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kihatóan részben megváltoztatja, s kimondja, hogy az alperes árleszállítás iránti kérelmével a minőségi kifogások elkésett közlése miatt el nem utasítható, egyéb részében az 1868: LIV. t.-cz. 108. §-a alapján mindkét alsóbiróság Ítéletét feloldja s a kir. törvényszéket utasítja, hogy folytatólagos tárgyalási határnap kitűzésével hivja fel a felperest az A. a. könyvkivonatban megjelölt 1907. évi április havi nyersköolajszállítmányokra vonatkozó, az elküldés időpontját, a tartánykocsi számát és a mennyiséget is magában foglaló részletes számlabemutatására, egyszersmind nyújtson módot az alperes számára annak bizonyítására, hogy a 7., 11., 12., 13. és 14. a. fuvarlevelek szerint néki 1907. évi április 23-án és illetve 19-én kiadott 5 kocsi nyersköolaj azonos a felperes által B. B. utján az alperes részére 1907. évi április havában szállított, azzal az 5 kocsi nyerskőolaj küldeménynyel, amelynek hátralékos vételárát a felperes keresete szerint követeli és hogy a kihallgatott S , L., B , G., M., és N tanuk vallomása ugyanerre az árura vonatkozik s a kir. törvényszék a kifejtendőkhöz a kereset tárgyában uj határozatot hozzon. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásából megállapíthatóan az 1907 évi április hó 24-én történt vizsgálat alkalmával az alperes czimére érkezett 5 tartánykocsi nyers kőolajnak csupán a víztartalma határoztatott meg, az a