Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 4. szám - A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonya az ipartörvény tervezetében

4. sz. érvénytelenek a vevővel szemben; láttuk ezt az engedélyezési eljárásnál stb. stb. A 387. §. — ártatlan formában bár — de újból ilyen uj jogszabály becsempészését tar­talmazza. Eszerint ugyanis : „Ha a munkaadó és az alkalmazott ugy szerződött, hogy az utóbbinak minden ügyletért, melyet ő kötött vagy közve­tített, jutalék jár, a jutalék csak a tényleg be­folyt összeg arányában követelhető". A Tervezet ezen ártatlan szakaszban az üqynöki jutalék követelhetőségének jogállapotát akarja egész mellékesen az ipartörvényben sza­bályozni. Ez ellen azonban minden jogásznak tiltakozni kell. A kereskedelmi ügynök jogáUásá nálunk ma még teljesen kodifikálatlan. Azt sem tudjuk, milyen viszonyban áll az ügynök az ő házához, melyet képvisel. Szolgálati vagy megbízói szer­ződésben ? Staub szerint szolálati szerződés­ben. (Lásd : Kommentár zum Handelsgesetzbuch, 1906. 357. old.) míg a Reichsgericht szerint nem, hanem inkább megbízói viszonyban. Annál kevésbbé van megállapodott jog­gyakorlat, hogy mikor válik az ügynöki jutalék (provisió) esedékessé : akkor, mikor az ügylet megköttetett, vagy mikor a vételár kifizettetett ? A kereskedelmi törvénynek az alkuszi üzletről szóló 546. §-a szerint: ,E dij — más megálla­podás hiányában — akkor követelhető, ha az ügylet megköttetett, vagy a feltételesen kötöttt ügvlet feltétlenné vált." De ez nem az az ügy­nöki jutalék, mely egy czég állandó ügynökére vonatkozik, hanem azon ügynöké, ki esetről­esetre közvetít üzleteket. (Makler). Az ügynök és ügynöki jutalék jogi kérdése a kereskedelmi törvény keretébe tartozik. A német ipartörvény szintén a kereske­delmi törvény számára hagyja fenn e kérdés megoldását, mely erről a 65. §-ban intézkedik, kimondván: „Ist bedungen, dass der Handlungs­gehülfe für Gescbáfte, die von ihm geschlossen oder vermittelt wurden, Provision erhalten solle, so finden die für die Handlungsagenten gelten­den Vorschriften des § 88. und des § 91. Satz 1. Anwendung." A 91. §. pedig kimondja, hogy mis megállapodás hijján. a jutalék csak a vételár kifizetése esetén és arányában, köve­telhető. A Tervezet tehát a német törvényt követi bár, de mégsem hivatott arra, hogy az ügynöki jogviszony egyéb fontos kérdéseinek 79 tisztázása és megállapítása nélkül a jutalék kérdését eldöntse. Talán egyik legfontosabb, mert a gyakor­latba nehezen gyökeret vert jogintézmény tisz­tázását volna hivatva törvényileg eldönteni a Tervezet 388. §-a, mely a versenytilalmat tár­gyalja. Ma már nem vitás, hogy bizonyos korlátok között a főnök és alkalmazott között létrejöhet oly kikötés, mely szerint az alkalmazott kilépése után bizonyos ideig és helyen üzletet nem nyit­hat, sem konkurrens czégnél nem vállalhat al­kalmazás. A normativum ezen jogesetek eldön­tésénél az, hogy a szerződés a jó erkölcsökbe ne ütközzék, vagyis hogy az az alkalmazott előremenetelést és létfentartását méltánytalanul ne nehezítse meg. Ezen álláspontot foglalja el az osztrák és a német törvény is. A Tervezet 388. §. szintén leszűri az élet tanulságait s követi a joggyakorlatot, de megáll a fél uton. Fél, hogy ha a joggyakorlat szülte állapotot teljesen elismeri, talán nem lesz eléggé szocziális. A versenytilalalomnak ugyanis kétféle nemét lehet megkülönböztetni. Az egyik, midőn az alkalmazott kötelezi mapát, hogy bizonyos ideig, helyen és üzletágban önálló üzletet nem nyit s a másik, midőn arra kötelezi magát, hogy bizo­nyos ideig, helyen és üzletágban más czégnél alkalmazást nem vállal. A joqgyakorld bizonyos, fent emiitett korlá­tok között, mindkét megállapodás jogérvényessé­gét elismeri. Szintúgy az osztrák és német törvény. Nem ugy a Tervezet. A 388. §. utolsó be­kezdése szerint: „oly kikötés, mely szerint az alkalmazott más munkaadóval nem köthet munkaszerződést, érvénytelen." Az élet arra tanit, hogy ily kikötések sok esetben szüksége­sek, tehát respektálandók. A Tervezet azt mondja: nem. Miért? nem mondja meg. (Lásd e kérdést dr. Szegő Elemér czikkében is : Versenytilalom az ipartörvény tervezetében. Kereskedelmi Jog. 1908. évfolyam 20—21. sz.) A versenytilalom korlátozásai tekintetében különben is eléggé szigorú a Tervezet. Meg­kívánja, hogy 1. a munkaszerződésbe felvétessék; 2. hogy alkalmazott a megállapodás létrejötte­kor nagykorú legyen; 3. hogy a tilalom az alkalmazás helyére, indokolt esetben ugyanannak a helynek csak bizonyos kerületére vagy utczáira Kereskedelmi Jog

Next

/
Thumbnails
Contents