Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 4. szám - A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonya az ipartörvény tervezetében

4. sz. Kereskedelmi Jog nak, hogy a munka megkezdését és folytatását megakadályozzák, mert a társad ílrni rendnek a munka szabadságát meg kell védenie. Minthogy a javaslat a sztrájk és munkás kizárások jogi elismerésének elvi alapján áll, csak következetes, midőn a gyülekezési joqot a munkafeltételek megbeszélése végett a békebiróságok és választott bíróságok igénybevételének, vagy a sztrájknak, vagy a munkáskizárásnak elhatározására megadja és csak azt szabja meg, hogy az ilyen gyűlések megtartásuk előtt egy nappal a rendőrhatóságnak bejelentendők. A hatóság csak akkor tilthatja meg a gyűlés megtartását, ha a tanácskozás tárgya törvénybe ütközik, vagy a gyűlés helye a közrend, vagy a közegészség érdekeinek nem felel meg. Miután immár a sztrájk és a munkáskizárások törvényben elismertettek, a javaslat gondoskodni kiván valami módon ezeknek a közgazdasági éledre nézve mégis csak súlyos következményekkel járó mozgalmaknak békés kiegyenlítéséről is. Már mai ipartörvényünk is előir bizonyos békéltetési eljárást. A javaslat éhben az irányban tovább megy. A javaslat , értelmében a munkafeltételekre vonatkozó ki-^(A maiántlSZtviselÖk ŐS kereskedelmi alvánságokat Írásban kell a másik félnek átnyújtani. Ha megegyezés nem jön létre, akkor a sztrájk, vagy munkáskizárás megkezdődhet; köteles azonban a Sztrájkoló, vagy kizáró fél 48 órán belül a békebiróság, vagy választott biróság közbelépését kérni. Ezek a bíróságok kimondják döntésüket, mely azonban a felekre nézve nem kötelező, vagyis: a javaslat a sztrájkviszály elintézését egészen a felekre bizza, megadja azonbnn nekik a lehetőséget, vagy jobban mondva kötelezi őket arra, hogy vitás kérdéseikről egy pártatlan ítéletet meghallgassanak. A javaslatnak ez az álláspontja helyes. Talán az az applomb, amelylyel az egész eljárás 40 hosszú szakaszban hajszálnyira részletezve van, tekintettel a végeredményre — a mely annyiból áll, hogy minden a vitázó felek jóakaratától függ — fölösleges. A gondolat maga mindenesetre értékesithető. Azonban a javaslatnak azok a részei, a melyekkel a harczban álló felek a békéltető bíróság előtt való tárgyalásra kényszeríttetnek és a melyek fontos magánjogot sértenek, nem látszanak előttünk egészen megokoltaknak. A javaslat értelmében teljesítési mulasztásuk, vagy késedelmek mentségéül a munkabeszüntetésre vagy kizárásra nem hivatkozhatnak az oly munkaadók, vagy alkalmazottak, a kik a köztük és a munkaadók, illetve alkalmazottak közt felmerült vitás ügyből kifolyólag a békéltető eljárás kérését akkor, a mikor ez a törvény értelmében kötelességük, elmulasztják (559. §.); az ilyen fél a munkaközvetítő intézet működését nem veheti igénybe ^560 §.), a másik fél szerződésszegésére alapitható követeléséti sem kereset, sem kifogás utján nem érvényesítheti (561. § ) és a munkaadók és alkalmazottak által e törvény alapján létesített testületek és egyesületek által nem segélyezhető. (562. §.) Annyira a törvényhozás még sem mehet, hogy fontos jogviszonyokat tisztán formalisztikus tekintetekből megsemmisítsen. Egyébként, minthogy itt igazán csak formákról van szó, a melyek rendkívül nagy magánjogi hátrányokkal lesznek egybekötve, az illetők forma szerint mindent teljesiteni fognak. E'lenben a lényegben nem sokat fognak hallgatni a békebiróságra, hogyha ezt magukri nézve majd előnyösebbnek látják. kalmazottak jogviszonya az ipartörvény tervezetében. Irta: Dr. Szenté Lajos üsrvvéd, az Országos Iparegyesület jogtanácsosa. A Tervezet XVIII. fejezete „a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak, magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyát" szabályozza. Ma?a a czim egyszerű elolvasásra tévedésbe ejtheti az olvasót. A fejezet ugyanis szabályozza : 1. a tontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak s 2. az összes magántisztviselők és kereskedelmi elkalmazottak munkaviszonyát. Az egyszerű ipari alkalmazottak (tanonczok, segédek) munkaviszonyát az előző fejezet szabályozza és pedig nagyban és egészben eltérőleg. Ha ezen fejezetet általánosságban szemügyre vesszük, mindjárt szembeötlik, hogy a szerzödésszábadsáq élve, mely az érdekeltek munkaviszonyán a mai kereskedelmi és ipari törvényekben átvonul (K. T. 55. §.), hiányzik. Ez természetesen azon álláspont folyománya, hogy az alkalmazott soha sincsen egyenlően független helyzetben a munkaadóval, kivel szerződik. Ennélfogva megköti a munkaadó kezét, nehogy hatalmával visszaélhessen. Ezt látjuk a