Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 4. szám - A sztrájkkérdés az uj ipartörvény tervezetében

JU nak a megállapítására, hogy a munkaadónem megfelelő egyént alkalmazott és igy gondatlansága fenforog. A felelősség kérdésében a culpa in eligendo jogelv elfogadásával kapcsolatban kifejlődött magyar joggyakorlat is erre az álláspontra helyezkedett és a Guria több határozatát, an találkozunk oly döntéss 1, ahol magából a konkrét esetből, illetve az abban az alkalmazott terhére megállapított gondatlanságból, állapíttatott meg a munkaadónak a kiválasztás körüli culpája. A sztrájkkérdés az uj ipartörvény tervezetében. Irta: Dr. Matlekovits Sándor, v. b. t. t., az Országos Iparegyesület elnöke. Az ipartörvényjavaslat a munkabeszüntetéseket (sztrájkokat) és a munkáskizárásokat (lockouts) olyan módon szabályozza, hogy a) a sztrájknak és a munkáskizárásnak bizonyos vállalatokban egyáltalán nem szabad bekövetkezniök ; b) hogy a tanonczoknak sztrájkolni, vagy őket kizárni nem szabad ; c) hogy a sztrájkok és a munkáskizárások elvben meg vannak ugyan engedve, azonban bizonyos czélokra nem szabad irányulniok; d) hogy a gyülekezési jog ! sztrájkok és munkáskizárások számára biztosítva van; e) hogy minden sztrájk, vagy munkáskizárás egy béke-, vagy választott bíróság elé terjesztendő. Nagyon nehéz a javaslatnak csaknem az érthetetlenségig tömör szövegéből tiszta képet alkotnunk a törvényhozó intenczióiról. Ugyan ki érti pl a következő mondatot: „542. §. Tilosak a munkabeszüntetések, vagy munkáskizálások létesítésére irányuló olyan megállapodások és egyezményeknek, melyeknek a czélja : 4. a munkát a fölmondási idő betartása nélkül az állami posta- és távírda alkalmazottakkal, továbbá oly alkalmazottakkal abbanhagyatni, illetve oly alkalmazottakat kizárni, akiknek munkaviszonyai szerződés szerint nyolcz napnál nem hosszabb felmondási idővel és egyszerre megszüntethető vagy nyolcz napnál nem hoszszab idő alatt felmondás nélkül is megszűnik." Ez a szöveg a legnagyobb óvatossággal kerüli a határozott nyilatkozatot a sztrájk mellett vagy ellen folytonosan a „munkabeszüntetések vagy munkáskizárások létesítésére irányuló megállapodások és egyezmények" homályos formulájába 4. SZ. burkolódzik; és abban az igazságosságban tetszeleg, hogy minden iendelkezést egyaránt alkalmaz a munkásokra is, a munkaadókra is. Ebből a nehézkes szövegezésből aztán nehéz a tervezet intenczióit egész bizonyossággal megállapítani. — Épen ezért nem is vagyunk biztosak abban, hogy a javaslat rendelkezéseit mindenben helyesen értelmeztük-e. Élnünk kell ezzel a fentartással, nehogy előadásunkat tudatosan hamisnak bélyegezzék. Ha csakugyan hamis volna, akkor ez egyesegyedül a javaslat homályos szövegezésének rovására irandó. A sztrájk az 1907. évi XÍJX. t cz. értelmében a közforgalmú géperejű vasúti vállalatoknál tilos; ezt a tilalmat a javaslat fentartja. Megtiltja továbbá a javaslat a sztrájkot az állami posta- és távirdaüzemekben (a javaslat 542. § ának 4. pontja), a helységnek, vagy a helység valamely részének vizzel vagy világítással való ellátására szolgáló üzemekben, folyam- vagy tengerhajózási, úgyszintén átkelési (komp) vállalatokban, közkórházakban és a hivatásos tűzoltási szolgálatban (545. §.; Az ilyen üzemeknél való sztrájk résztvevői 6 hónapig terjedhető fogházzal, ha pedig a kizárás vagy munkabeszüntetés folytán az üzem lényegesen fennakad, ugy a tettes, mint a felbujtó 2 évig terjedhető fogházzal büntetendő. És pedig az iparhatóság által (szolgabíró, elöljáróság, rendőrkapitány). Hogy azonban az ilyen intézetek alkalmazottainak kívánságai és követelései se maradjanak meghallgatatlanul, a javaslat megadja nekik a jogot, hogy ügyüket döntő bíróság elé vigyék; ez a bíróság hét tagu tanácsban itél, amely áll az igazságügyminiszter által az illetékes királyi ítélőtábla elnökei és tanácselnökei közül kinevezett elnökből és ennek helyetteséből, a királyi tábla birái közül kinevezett egy tagból vagy ennek helyetteséből, az illető tábla székhelyén működő iparbiróság elnökéből, illetőleg ennek helyetteséből, végül az érdekelt munkások és munkaadók által választott két-két tagból. Az az elv, hogy olyan vállalatok, amelyek a közérdekre nézve jelentőséggel bírnak, a sztrájk ellen megóvassanak, ma, amikor vasutak, villamos- és gázmüvek munkásai nagyvárosokat és az egész ország forgalmát minduntalan veszélyeztetik és ezek az üzemek ilyenkor rendszerint katonai segítségre szorulnak, a legtöbb államban el van fogadva. Mindenesetre szükséges, hogy olyan fontos vállalatokra, amelyek a minKereskedelmi Jog