Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 4. szám - A sztrájkkérdés az uj ipartörvény tervezetében

í. SÍ. dennapi életre olyan messze kiható befolyással vannak, rendkivüli intézkedések alkalmaztassanak. Feltéve természetesen, hogy az alkalmazottak jogosult kívánságai és követelései hasonlóképen megtalálják az igazságos megoldás útját. Olyan bíróság létesítése, amelyben az alkalmazottakn k és a munkaadónak vagy munkaadóknak két-két képviselője három magas állású bírói személylyel együttesen Ítélkezik a vitás kérdésekben, mind a két félre nézve megfelelőnek tekinthető, feltéve, hogy a birói határozat megfelelően végre is hajtható. Vagyis : ha mind az alkalmazottak, mind a munkaadók kénytelenek az Ítéletnek engedelmeskedni. Erről azonban a javaslat nem gondoskodik. Fölteszszük, hogy a javaslat az Ítélet erkölcsi súlyában látja a biztosítékot annak végrehajtására nézve. Mindenesetre a hatóság feladata lesz ezeknél a hatóságokkal amúgy is szoros összeköttetésben levő intézeteknél a munkaviszonyok fölött nagy figyelemmel őrködni, hogy az elégedetlenség a döntő bíróság közbelépését ne tegye nagyon gyakran szükségessé és hogy a bíróság döntését szigorúan megtartsák. A sztrájk és munkásJcizárás a nevezett üzemek kivételével meg van engedve és a sztrájkok és munkáskizárások folytán létrejött egyezségek és megállapodások a javaslat értelmében érvényesek. Ebben a pontban különbözik a javaslat az eddigi törvénytől. A mostani törvény (162. §) az ilyen megegyezéseket érvényteleneknek nyilvániija ; tényleg azonban ezeket a megállapodásokat már ma is megtartják és ritkán fordul elő, hogy az érdekeltek a "kicsikart" megállapodásokat érvényteleníteni akarnák. Mindenesetre okos dolog, hogy a javaslat a ma tényleg fönnálló állapotot, vagyis a sztrájk jogát és a sztrájkok következtében létrejött megállapodások jogérvényességét törvényben is biztosítja. Ámde a javaslat a sztrájkot és a munkáskizárásokat egy meqhatárózott területre szorítja, minthogy egy csomó olyan feltételt sorol fel, a melyet sztrájkok, vagy munkáskizárások révén kikényszeríteni nem szabad. E tilalom alá esnek a munkabeszüntetések, vagy munkáskizások létesítésére irányuló olyan megállapodások és egyezmények, a melyeknek a czélja: a) a munkaadót, illetve munkaadókat, vagy alkalmazottakat feltételek megállapítására, vagy elfogadására kötelezni, a melyek törvénybe, vagy a törvény alapján kibocsátott rendeletekbe ütköznek, vagy b) a munkaadóknak, illetve az alkal75 mazottaknak törvényben biztositott egyesülési szabadságát az egyesületekbe való belépés, abban való megmaradás, vagy az abból való kilépés tekintetében korlátozzák; c) a munkaadót, illetve munkaadókat, vagy alkalmazottakat oly kötelezettségek megállapítására, vagy elvállalására kényszeríteni, mely kötelezettségek teljesítésére a munkaadó, vagy az alkalmazott törvény alapján hatósági uton rászorítható; d) a munkaadót az alkalmazott és az alkalmazottat a munkaadó megválasztásának jogában és a munkaszabadságban akadályozni, vagy korlátozni ; e) tilos végül minden olyan megállapodás és egyezmény, mely szerint a megállapodásban résztvevő munkaadó bizonyos egyéneket egyáltalán nem, vagy bizonyos ideig nem alkalmaz, illetve a megállapodásban résztvevő alkalmazottak valakinek ipari munkát nem szolgáltatnak. Mindezekben az esetekben a sztrájk, vagy a kizárás tilos és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 2 hónapig terjedhető fogházbüntetéssel sujtatik, a ki tiltott megállapodások, vagy egyezmények létesítésére, terjesztésére, vagy foganatosítására nyilvánosan, vagy munkaadók, illetve alkalmazottak között szóval, vagy irat, nyomtatvány, vagy képes ábrázolat utján felhívást intéz, ilyen megállapodásokban, vagy egyezményekben résztvesz, vagy azokhoz csatlakozik. A javaslat ezáltal ki akarja zárni az érdekharcz szférájából azoknak a hatalmi eszközöknek nagyrészét, a melyeket ma mind a munkások, mind a munkaadók rendszerint igénybe vesznek. Nevezetesen sújtja ez az intézkedés azokat a munkaadókat, a kik eddig főleg a szakegyesületek tagjainak az alkalmazását megtagadták, a kik esetleg munkásaiknak ezekbe az egyesületekbe való belépését megtiltották. Sújtja azután mind a munkaadókat, mind a munkásokat, amennyiben jövőre munkások alkalmazására nézve jogokat akarnak maguknak fentartani. És végül tilos a bojkottok egy kategóriája. Ezek a tilalmak adják a lényegét a sztrájkjog szabályozásának ; azonban sem a munkásoknál, sem a munkaadóknál nem igen íognak helyeslésre találni. Csak elméletileg lehet helyes, hogy a munkafeltételek szabályozása a tulajdonképen való munkaszerződés szférájában maradjon és hogy ennélfogva a munkaadónak ne lehessen kifogása az ellen a munkás ellen, a ki a szakegyesület tagja, vagy szocziáldemokrata, vagy keresztényszoczialista ; elméletileg vitatható az is, hogy munkásoknak nincs ahhoz joguk, hogy kereskedelmi Jog