Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

Kereskedelmi Jog 3. st § a alapján történt birói intézkedés előtt végrehajtás foganatosítható. Az ily végrehajtási cselekmény tehát s következéskép a közadósnak a jelzett időpontot megelőzőleg a belföldi ingó vagyon iránt tett intézkedése is nem semmis, hanem csak megtámadható. Ennélfogva a megtámadási jog gyakorlásának ideje szempontjából sem a külföldön történt csődnyitás napját, hanem azt az időpontot kell irányadóul venni s a est. 37. § ában megállapított elévülési időt is attól a naptól kell számítani, midőn a belföldi vagyon a csődbe vonatott. Az ellenkező felfogás azt eredményezné, hogy oly esetben, midőn a csődöt elrendelő külföldi bíróság csak a csődnyitás után 6 hó múlva vesz tudomást a belföldi vagyon létezéséről, ugy intézkedik annak csődbevonása iránt, eddig az intézkedésig keletkezett jogcselekvényeket, melyek a kifejtettek értelmeben nem semmisek, az elévülés következtében meg sem lehetne támadni. A kifejtett jogi állásponthoz képest a felülvizsgálati kérelemnek helyt adva, a felebbezési bíróság ítéletét a jelen ítélet rendelkező része szerint meg kellett változtatni, mert az előrebocsátott tényállás szerint a csőd külföldön 1907. évi január 7. napján nyittatván meg, a belföldi ingók csődbevonása iránt a belföldi bíróság ugyanezon év és hó 8. napjánál előbb nem intézkedhetett, ennél korábbi időpontban tehát a csődnyitás hatálya a belföldi vagyonra be sem állott, a kereset pedig az utóbb emiitett naptól számított 6 hó alatt beadatott s így a megtámadási jog el nem évült. 45. A csödnyitás kérdésében felmerült eljárási költség iránt a Cunához felebbvitelnek nincsen helye még a költségviselés tekintetében sem. (M. kir. Curia 805/1^08. — 1909. jan. 8.) M. Jcir. Curia : A felfolyamodást hivatalból visszautasítja. Indokok: Az 1907. évi XVII. t.-cz. 5. § a értelmében a másodbiróság határozata ellen az eljárási költség viselésének kérdésében felebbvitelnek csak akkor van helye, ha a felebbvitel egyúttal a határozatnak egyéb része ellen is irányul. Minthogy a jelen felfolyamodás csupán a csődeljárás folyamán felmerült eljárási költség viselése ellen irányul, azt hivatalból visszautasítani kellett. Pénzügyi határozat. i. A nyi'vános számadásra kötelezett vállalat által üzleti tevékenységéből folyólag kiállítandó okiratokon és egyéb iratokon felhasznált bélyegekre fordított kiadás az üJet évi nyers jövedelméből levonandó (A m. kir. közigazgatási bíróság 9225 1908. P. számú határozata.) .4 magyar királyi közigazyatási bíróság: A panasznak részben helyet adva, a panaszos részvénytársaságnak vállalati adóját 5739 kor. 12 fillérben állapítja meg. Indokok: A panaszos által az üzleti év folyamán illetékre kiadott 1065 korona 68 fillérből 994 korona 84 fillért az 1906. évi nyers jövedelemből levon a bíróság, mert a részvénytársaság által üzleti tevékenységből folyólag kiállítandó okiratokra és egyéb iratokra a törvény szerint járó bélyegeknek felhasználása az üzlet folytatásával szorosan összefüggő, ahhoz szükséges kiadás s ennélfogva az ezen czimen megtérítéshez való igény nélkül kiadott összegek az 1875: XXIV. törvényezikk 4. §-a 5. pontjának az abban nyilvánuló czélzat figyelembe vétele mellett való alkalmazásával a nyers jövedelemből levonandók. Ellenben az alkalmazottak, továbbá igazgatósági és felügyelő-bizottságok nyugtáitól befizetett 122 korona 84 fillér levonható nem volt, mert annak megtérítéséhez igénye van s miután az önkéntes adományok az üzleti kiadások közé nem tartoznak, ilyenek csak akkor vonhatók le, ha beszedetvén, a beszedett összeg a mérlegszerű bevételben benfoglaltatik, amit azonban panaszos nem is állit. Az adók az 1875 : XXIV. törvényezikk 4. §-a szerint a nyers jövedelemből le nem vonhatók s miután az idézett törvény 3. §-a szerint a nyers jövedelemből csak a 4. §-ban felsorolt kiadások vonhatók le, alaptalan a panaszosnak az az állítása, hogy a törvény a 4. §-ban megjelölteken kívül más kiadásoknak levonását nem zárja ki. Az adó üzleti kiadásnak nem is tekinthető, mert az adó a kincstárt törvény alapján az adózó jövedelméből megillető rész, a jövedelemrészként az arra jogosítottnak kiadott összeg pedig nem üzleti kiadás. Jogerőre csak az adót megállapító határozat emelkedik s nem annak indokolása is és nevezetesen az adóalap tényezőinek kiszámítása. Az adófelszólamlási bizottság tehát az előző három év tiszta jövedelmeit — tekintet nélkül az előző adóügyek végeldöntósóre — saját számítása szerint jogosítva volt alapul venni. A bíróság az 1907. évi 21006/907. P. számú ítélete indokolásában számított jövedelmeket veszi ugyan alapul, de nem azért, mert az ottani számítása jelen ügy elbírálására irányadó volna, hanem azért, mert amaz ítélet indokaiban kifejtettek alapján az említett ítélettel levont összegeket ezúttal is levonandóknak találta. Az előadottakra tekintettel a bíróság 1904. évre . . . 53813 kor. 56 fillér 1905. évre . . . 53382 „ 78 „ 1906. évre . . . 64977 „ 13 „ együtt 172173 kor. 47 fillér adóköteles jövedelmet állapit meg. Ennek átlaga 57391 korona 16 fillér az adó alapja. Ennek megfelel az ítélet rendelkező részében kitett 5739 kor. 12 fillér adó.