Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

^. si. kereskedelmi Jog 71 Minthogy azonban felperes a S. E. T. 28. §-ának utolsó bekezdésében megjelölt határidő alatt 1907. évi július hó 19-ik napján a pert az illetékes bíróságnál megindította, a visszautasított kereset beadásának magánjogi hatálya íenmaradt s a jelen perbeli kereset ugy tekintendő, mintha azt felperes az 1907. évi július hó 8. napján adta volna be. A kereset beadása napját megelőző nap vasárnapra esett. Azonban a felebbezési bíróság erre a körülményre súlyt nem helyezett, kimondván, hogy az anyagi jog által szabályozott elévülés tekintetében a perrendi szabályok, így az 1868. évi LIV. t.-cz. 255. §-ának rendelkezései sem alkalmazhatók s ennélfogva a csődtörvény 37. §-ában megállapított elévülési határidő számításánál nem tesz különbséget az, hogy a határidő utolsó napja törvényes szünnapra esik. Ez a jogi álláspont a birói gyakorlatnak megfelel (kir. Curiának 1907. okt. 9-én 502/906. V. szám alatt hozott határozata.) Mindamellett a felülvizsgálati kérelemnek helyet kellett adni a következő okokból: A csődnyitás czélja az, hogy a csődvagyon felosztassék a hitelezők közt. Ugyanezért a csődtörvény 3. §-a akként rendelkezik, hogy a közadós a csődnyitás hatályának kezdetével elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett; az idézett törvény 12. §-a értelmében pedig a csődnyitás hatályának kezdete után harmadik személyek a csődvagyonra jogokat nem szerezhetnek s ezzel kapcsolatban a csőd törvény 6. §-a kimondja, hogy a közadósnak azon jogcselekményei, melyeket a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás hatályának kezdete után tesz, a hitelezők irányában semmisek. De a hitelezők aránylagos kielégítésének teljes megvalósítása végett a csődtörvény első részének III. fejezetében foglalt rendelkezések módot nyújtanak arra is, hogy a közadósnak a csődnyitás előtt bizonyos idővel keletkezett ügyletei és jogcselekvényei megtámadtassanak. A törvény 26., 27., 28. és 37. §-ai a csődnyitást emiitik ugyan, mint olyan időpontot, amelyet megelőző jogcselekmények megtámadhatók s amelytől a megtámadási jog elévülése számítandó. Azonban, minthogy a csődtörvénynek fent idézett egyéb intézkedései értelmében a csődnyitás által a közadós és harmadik személyek jogi helyzetében előidézett változások nem a csőd elrendelésével, hanem akkor állanak be, midőn a csőd joghatálya kezdetét veszi, ilyen szabályozás mellett s tekintettel különösen a törvény 6. §-ának rendelkezésére, a csődtörvény 26., 27., 28. és 37. §-ainak a csődnyitásra utaló kitételei nem értelmezhetők ugy, mintha a törvény a csődnyitó határozat meghozatalát, nem pedig a csőd hatályának kezdetét megelőző jogcselekményeket kívánná megtámadhatóknak tekinteni, mert ez a felfogás arra vezetne, hogy a közadósnak a csőd elrendelése után, de a csődnyitás hatályának beállta előtt tett intézkedései, melyek a törvény 6. §-a értelmében nem semmisek, megtámadhatók sem volnának. Ezt az értelmezést pedig a törvény czélja egyenesen kizárja. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvény nem a csőd elrendelésének időpontját, hanem a csődnyitás hatályának kezdetét veszi a jogcselekmények semmissége vagy megtámadhatósága szempontjából irányadónak s hogy a megtámadásra vonatkozó rendelkezéseiben a „csődnyitás" kitétel a csőd hatályának kezdetét jelenti. Hogy pedig a törvény az emiitett rendelkezéseiben ezt a két időpontot azonosítja, ez okát abban találja, hogy a csődnyitás hatálya rendszerint azzal a nappal veszi kezdetét, melyen a csődnyitást elrendelő határozat a csődbíróságnál kifüggesztetett, a csődtörvény 90. § a értelmében pedig a kifüggesztésnek a csődnyitás elrendelése napján kell történni, tehát a csődnyitás napja rendszerint összeesik a csőd hatályának kezdetével. Azonban a hirdetmény kifüggesztésével nem nem mindig áll be a csőd joghatálya a közadós egész vagyonára. Ezek a kivételes esetek, melyekre a csődtörvény 1. § ának második bekezdése utal, a 73., 74. és 75. §-ban vannak felsorolva és szabályozva. A 74. §. szerint oly esetben, ha a csőd Horvát-Szlavonországok területén nyittatik és a közadósnak a magyar állam egyéb területén ingatlan vagyona van, erre az illetékes bíróság által hivatalból külön csőd nyitandó. A törvény eme rendelkezése alapján nem lehet kétséges, hogy az ott emiitett esetben a közadósnak az anyaország területén levő ingatlanra vonatkozólag a külön csőd megnyitásáig tett rendelkezése nem semmis, hanem csak a törvényben megjelölt feltételek mellett megtámadnató s hogy a megtámadási jog szempontjából nem a horvát-szlavón, hanem a magyar biróság csődnyitó határozatának keletkezése az irányadó. Ugyanebből a szempontból kell kiindulni abban az esetben is, midőn a csődöt külföldi biróság rendelte el s a közadósnak belföldön lévő ingóságai a csődtörvény 75. §-a értelmében a külföldi csődbíróság megkeresésére kiadandók ; mert a csődnyitás hatálya a belföldi vagyonra ekkor sem a külföldön elrendelt csődnyitás tényével, hanem akkor áll be, midőn a belföldi vagyon csődbe vonása iránt a belföldi biróság részéről részéről intézkedés történt. Ennek a jogi álláspontnak helyessége abból is következik, hogy a bírói gyakorlat értelmében (Curia 60/1883. v.) a külföldön csődbe került közadós belföldi ingóságaira a csődtörvény 75.