Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

sz. Kereskedelmi Jog találta, mert vallomásukat támogatja a telepítésnek a kereseti váltóra a Nagyváradi Polgári Takarékpénztár bélyegzőjével való rávezetése, minélfogva alaposan feltehető, hogy az a Nagyváradi Polgári Takarékpénztár üzletében történt, támogatja továbbá az épen felperes részéről érdekelt L. S. tanú azon vallomása mellé, mely szerint II. r. alperes czégvezetői a kibocsátói és forgatói aláíráskor nem tudták, hogy a kereseti váltót mely pénzintézet fogja Nagyváradon leszámítolni, azon tapasztalati tény figyelembe vétele, hogy a kereskedelmi életben szokatlan az, hogy a kereskedők üzletükben a fizetési hely tekintetében valamely bank bélyegzőjével előre kitöltött váltóblankettát vagy épen bélyegzőt tartsanak s ekként előre meghatározzák a váltó fizetési helyét, még mielőtt tudnák, hogy a váltót mely banknál sikerül leszámitoltatni, annál is inkább, mert tudvalevő, hogy a váltó leszámítolásával foglalkozó pénzintézetek saját helyiségüket szokták fizetési helyül megjelölni. Bizonyítva lévén, hogy kibocsátó II. rendű alperes a váltót nevének a váltóra vezetésekor nem telepitette, felperest terhelte annak bizonyítása, hogy II. r. alperes a váltó utólagos telepítésébe beleegyezett. Erre nézve azonban a bíróság a mindkét részről kihallgatott tanuk vallomása által bizonyított azon körülményt, hogy II. r. alperes a váltókötelezettség elvállalásakor tudta, hogy a váltó Nagyváradon fog leszámitoltatni, nem találta alkalmasnak még akkor sem, ha valónak fogadja is el azt a felperes által felhozott kereskedelmi szokást, hogy a váltókon fizetési hely gyanánt a leszámítoló pénzintézetet jelölik meg, mert e szokás az esetben, hogy ha a kibocsátó utólagos beleegyezésének kikérése nélkül történik, amit felperes mivel sem bizonyított, a váltókötelezettség elvállalásából eredő jogviszonyok elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Ezek szerint bizonyítva lévén, hogy a kibocsátó II. r. alperes czég a váltókötelezettség elvállalásakor a váltót nem telepitette s|bizonyitatlan maradván, hogy az utólagos telepítésbe beleegyezett, vele szemben az óvást nem az utólagos telepítés helyén, hanem az intézvényezett neve mellett előforduló helyen, tehát Budapesten kellett volna felvenni, ezt azonban felperes elmulasztván, II. r. alperes czéggel és igy III. r. alperessel, mint a II. r. alperes czég tulajdonosával szemben is visszkereseti joga a váltótörvény 41. §-a értelmében elenyészett. Ez alapon a kibocsátott sommás végzés ez alperesekkel szemben hatályon kivül helyezendő, felperes velük szemben keresetével elutasítandó volt. (27,891/1907.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének 11. és III. r. alperesekre vonatkozó részét a kir. ítélőtábla megváltoztatja ezen alperesek irányában a 45,273/1^06. sz. a. hozott sommás végzés hatályát fentartja s az I. rendű alperes marasztalása tekintetében már körülirt kereseti váltó alapján a II. r. alperes czéget, mint kibocsátót és forgatót, a III. rendű alperest pedig, mint a váltókötelezettség elvállalása idején a II. r alperes czégnek egyedüli tulajdonosát végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 3600 K váltóösszeget, azután 1906. évi február 22 tői számítandó 6°/o kamatot stb. fizessenek. Indokok : Az I. r. alperes marasztalására nézve a kir. ítélőtábla elfogadta az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokait. De meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletét a II. és III. rendű alperesek tekintetében, mert a most emiitett alperesek által a kereseti váltónak állítólag jogellenes telepítése, továbbá az óvásnak vitatott szabálytalansága miatt felhozott kifogások egyike sem bír alappal. Ami ugyanis az elsősorban említett kifogást illeti, a II. és III. rendű alperesek nem tagadták, hogy a kereseti váltó: prolongáczionális váltó és hogy azok a korábbi váltók, amelyekből az időközi törlesztések és meghosszabbítások után még fenmaradó hátralék tekintetében a kereseti váltó meghosszabbításul szolgált: a kereseti váltóval egyezőleg voltak telepítve. Már ebből is nyilvánvaló tehát, hogy II. és III. r. alpereseknek a jelen perben kifogásolt telepítésről tudniok kellett és hogy ahhoz hozzájárultak akkor, amikor a kereseti váltóra a II. r. blperes czég kibocsá ói és forgatói névírását rávezette. De ezenfelül a tárgyalás és bizonyító eljárás adataiból az is kitűnik, hogy a kereseti váltó elfogadója és kibocsátója a felperest bizták meg azzal, hogy az alapváltót az elfogadó czég javára leszámitoltassa, továbbá, hogy a meghoszszabbitási váltókat s ezek között a kereseti váltót a leszámítolást teljesített pénzintézetnél elhelyezze. Ily körülmények között tehát felperes, mint az alperesek megbízottja ugy a hitelezés, valamint a meghosszabbítás feltételeire nézve a leszámítoló pénzintézettel megállapodva, a kereseti prolongáczionális váltón ép ugy, mint az ezt megelőző alap és meghosszabbítási váltókon a felperes hozzájárulásával a pénzintézet önmagát tüntetvén ki telepesnek, alperesek ebből sikeres kifogást nem meríthetnek. A II. és III. rendű alperesek által az óvásnak állítólagos szabálytalansága miatt emelt kifogást pedig azért kellett mellőzni, mert a telepes részvénytársaság pénztárnoka, mint a kinél az esedékes fizetések teljesíttetni szoktak, akinek tehát ugy a fizetésről, mint annak elmaradásáról tudomással kell bírnia, a részvénytársaságnak kétségen kivül oly alkalmazottja, aki a lejárt váltó Vi nemfizetését tanúsító nyilatkozat adására hivatva van, minélfogva az említett pénztárnoknak nyilatkozatát tartalmazó váltóóvás szabályszerűen fölvettnek tekintendő. Az ügy ezen állasa szerint tehát a II. és III. rendű alpereseket alaptalan kifogásaik elvetésével a V. T. 7., 12., 50. és 91. szakaszainak megfizetésében marasztalni kellett. (1660/1907.)