Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

3. sz. Kereskedelmi Jog 65 hogy felperes az alperesnél biztosított ingóságaiban és áruraktárában 1904. július 5-én tűzkárt szenvedett. Az sem vitás, hogy alperes felperesnek kártérítéssel tartozik és az sem, hogy a házi ingóságokban szenvedett kárát alperes megtérítette. Egyedül az vitás, hogy felperes az áruraktárban mennyi kárt szenvedett, illetve, hogy mennyi volt az áruraktár a tüz idejében. Felperes azt vitatta, hogy az áruraktár értéke és az abban szenvedett kára az 16000 K biztosítási összeget ezerrel meghaladta. Alperes szerint pedig az áruraktár 6062 K 14 f t tett, amennyiben a 3. alatti szakbecsü megállapította ; ezt az összeget pedig — ezt felperes is elismerte — megkapta. Felperes a szakbecsü figvelmen kivül hagyását kérte, azt vitatta, ho -y a 2. alatti megállapodás nem vonatkozik a kár megállapítására és ho?y a 3. alatti kiállításakor szaktec^üse meg lett tévesztve, mert azt hitették el vele, hogy csak felperes künnlevőségeinek megállapításáról van szó. Vitatta továbbá, hogy a 3. alatti összeállítás téves, mert az abban felsoroltakon felül még a G)—H) alatti számlákban és könyvkivonatokban felsorolt árukat vette 1904. jan. l-e után, ami a kárösszeghez hozzáadandó, mert ennyivel nagyobb volt az áruraktár értéke és mert a szakbecsü alkalmával figyelmen kivül hagyott, hogy a levonásba hozott követelések nagy része 1904. jan. l-e előtti időből való és így le nem vonható, mert a befolyt összegnél figyelmen kivül hagyatott az üzleti haszon, amely szintén nem vonható le az áruk értékéből, épugy a háztartási és üzleti költség sem, mert ezeket nem a bevételből, hanem egyéb pénzéből fedezte. A kir. törvényszék a 2. alattiból megállapította, hogy a peres felek az áruraktár értékének megállapítására vonatkozóan szakbecsüben állapodtak meg s minthogy G. és H. tanuk vallomása szerint felperes szakbecslője H. H -el is közölve lett, hogy szakbecsüről, kármegállapitásról van szó, ezt különben az általa aláirt 2. alattiból is tudnia kellett. A kár megállapításnál a. kir. törvényszék a szakbecsüt kiindulási pontul elfogadta. Azonban oly esetben, midőn a felek szakbecsüben állapodnak meg, nincsen kizárva annak bizonyítása, hogy a szakbecsü alapjául szolgáló adatok tévesek és nincs kizárva, hogy a szakbecsü alapjául szolgáló adatok helyesbítésével a kárösszeg is megfelelően helyesbbittessék. Ezt szem előtt tartva, minthogy a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperes 1904 január elseje után nemcsak a 3. alattiban felsorolt árukat, hanem a C)—H) alattiakat is vette, az 1904. jan. 1-én meglévő és ezután a tűzesetig vett áruk értéke nem a 3. alattiban feltüntetett összeget, hanem miként a kihallgatott szakértők közül a bírósági és felperesi szakértőknek a bíróság által is elfogadott indokolt véleményéből kitűnik 28702 K 14 f-t tett. Ebből a bírósági és felperesi szakértőknek kellően indokolt és a bíróság által épen ez okból elfogadott véleménye szerint csak az 1904 január l-e után keletkezett követelések vonandók le. melyek miként a véleményekből kitűnik, a 20% üzleti haszon figyelembe vételével 3702 K 28 f-t tesz; továbbá az árukért befolyt össíeg czimén nem 8400 K, hinem figyelemmel arra, hogy ebből a számla tartozásokra történt fizetések 3497 K 32 f-t tesznek, cak 4902 K 68 f., illetve figvelemmel itt is a 20% üzleti haszonra csak 3922 K 15 f s minthogy a szakértői vélemény szerint az üzleti és háztartási kiadások czimén felszámított 1500 K azért nem vonandó le, mert a 20% haszon elfogadásakor ezekre a költségekre már figyelemmel voltak, az áruraktár értékét a tüz idejé21.077 K 71 f-ben kellett megállapítani. Felperesnek kára tehát 16000 K biztosítási összeget jóval meghaladta, miért is alperes az egész biztosítási összeget köteles megfizetni. Erre alperes a válasz szerint 6062 K 14 f-t fizetvén, a még hátralevő 9937 K 86 f. és kamatában marasztalni kellett. Leszállított keresetének többi részével felperest el kellett utasítani, mert válaszában maga is 6062 K 14 f. fizetést elismert. (93500/1937) A budapesti Tcir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint a leszállított keresetnek 9937 K 60 f. tőkét s kamatát meghaladó részével felperes elutasittatott, felebbezés hiányában nem érinti, felebbezéssel megtámadott többi rendelkezését pedig helyben hagyja vonatkozó indokai alapján és azért, mert a bírósági és az alperesi szakértőnek a rendelkezésre álló öszszes adatok alapos megvizsgálására fektetett, kimerítően indokolt véleményéből megállapítható, hogy a szakbecsünél eljárt szakértők az árukészlet értékéből levonandó tételek meghatározásánál — kivételével az üzleti költsé? és a háztartásra fordított kiadások czimén felvett 1500 K-nak — mely csak általános szempontok alapján volt meghatározható, a véleményük megalkotásánál alapul vett konkrét tények megállapításában tévedtek és így az általuk adott vélemény is téves, melynek helvesbbitésétől a felek egyikét sem lehetett elzárni Ekként a szakbecsü vitás tételei közül egyedül az emiitett 1500 K-át lehetett volna olyan tétel gyanánt elfogadni, amely a szakbecsüben történt megállapodásra tekintettel további kérdés tárgyává tehető nem volt és a perben meghallgatott szakértők ellenkező véleménye daczára is fentartandó volna. Minthogy azonban ennek a tételnek az összegében a szakbecslők nyilván az üzleti hasznot kívánták kifejezni, melyet az 1904 jan. 1-től a tűzesetig részben kihitelezéssel, részben készpénzért értékesített áruk vételárából az árucsökkenés helyes meghatározásánál le kellett vonni, a birósági és alperesi szakértők azonban ezt az üzleti hasznot 20%ban, tehát a kihitelezés és készpénz eladás utján elértnek elfogadott 7624 K 43 f. után