Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

á. sz. követelő részvényes mikor szerezte meg a részvényeket, mivel az osztalék szelvények tulajdona magában véve már feljogosítja az illetőt, hogy a részvényessel szemben vállalt kötelezettség teljesítését követelje. A kir. Curia azonban nem fogadta el ezt a jogi álláspontot, hanem feloldotta az alsóbirósági ítéletet abból a czólból, hogy kiderittessék, hogy a kötelező fenti megállapodáshoz hozzájárultak-e az összes részvényesek vagy felszámolók. A biztosítás reaktiválása kérdésében a Curia nem rég egy igen nagy horderejű határozatot hozott. Valaki ugyanis többféle tárgyat biztosítván valamely biztosító társaságnál, az egész biztosításért járó, 1904. óv február 1-ón esedékes volt biztosítási dijat az esedékesség napján a társaságnak be nem küldötte. Néhány napra reá vagyis február 5-én biztosított tárgyainak egy részében tűzkárt szevendvén, a reá következő napon, február 6-án a biztosítási diját beküldötte. A tüzesetet pedig az előirt 15 napon belül bejelentette. A társaság az elkésetten beérkezett biztosítási dijat nem csakhogy vissza nem utasította, hanem azt megtartotta és a dijkötelezvényt megküldötte, egyúttal pedig a szenvedett tűzkárt kiküldött kárbecslője által felbecsültette, majdan a kárbecslés megtörténte után a biztosítási összeg megfizetését azon az alapon tagadta meg, hogy a biztosítás a díj nem fizetése folytán a K. T. 485. §. 4. p. értelmében hatályát vesztette. A biztosítási összeg megfizetése iránt indított perben is ezt vitatta, azzal, hogy a biztosítási dijat azért tartotta meg, mert a biztosítási szerződést a tüzeset, által meg nem semmisült egyéb biztosított tárgyak tekintetében reactiváltnak vette. A Curia azonban a társaságnak ezt az álláspontját nem fogadta el és a szenvedett tűzkár megfizetésére kötelezte azzal a megokolással, hogy a biztosító társaság a biztosítás megtartása és a kárbecslésnek a fizetés késedelmének tudatában történt megejtóse által a biztosítást hatályában fentartotta ós most utóbb a hatályt vesztottséget sikeresen nem vitathatja. Kártérítés a közkereseti társaság feloszlatásából. A keresk. törv. 72. szakaszának az a rendelkezése, hogy minden társasági tag felelős a társaságnak azon károkért, amelyeket vétkessége által okozott, a dolog temészete szerint azokban az esetekben is alkalmazandó, amelyekben az ebből a vétkes eljárásából eredő kárigényt nem a társaság, hanem annak valamely tagja érvényesiti. Azon az alapon ugyanis, hogy a közvetlenül magának a társaságnak okozott kár, közvetve annak egyes tagjait is érinti, annak bármely tagja is jogosultnak tekintendő a vétkes társasági tag felelősségének megállapítását a társaság fennállása alatt a társaság, annak felosztása esetében pedig a maga részére szorgalmazni. Másként áll azonban az eset, ha valamely társasági tag az abból származhatott kárát követeli, hogy a másik tag jogellenes eljárása folytán a közkereseti társaság idő előtt feloszlathatván, ennek következtében a remélhetett haszontól esett el. Erre az esetre a kereskedelmi törvény egyáltalában nem intézkedvén, ilyen esetben, amint a Curia egy legutóbbi határozatában kimondotta, a magánjognak az általános szabályai az irányadók. Az üzletvezető oly kereskedő segéd, akinek szolgálati viszonyból származó munkabér követelése első sorban az iparhatóság előtt érvényesítendő még abban az esetben is, ha az valamely részvénytársaság áruosztályának vezetője és e mellett a részvénytársaság igazgatóságának is tagja volt. Ezt az elvet mondotta ki a hatásköri biróság 37/1908. szám alatt hozott határozatában, hozzá téve még azt is, hogy e részben az is közömbös, hogy őt erre az üzletvezetői állásra a részvénytársaság igazgatósága választotta. Ennek a határozatnak, amely, mellesleg megjegyezve, ellentétben van a Curia váltótanácsának állandó gyakorlatával, az a konzekvencziája, hogy az egyes pénzintézetek fiókjainak vezetői is oly alkalmazottak tekintete alá esnek, akik a társaság elleni peressé vált illetményeik kiszolgáltatása iránt első sorban az iparhatósághoz lesznek kénytelenek fordulni, ami alig lehetett intencziója a törvényhozásnak az ipartörvény 176. szakaszának megalkotásánál. Kőfejtés: kereskedelmi ügylet. Egy adott esetben többen abból a czélból társultak, hogy valamely bazaltkőbányában a köveket lefejtik és tovább eladják. Társultak pedig közös czég alatt de anélkül, hogy czégiiket bejegyeztették volna Ebbe az igy megalakított társaságba utóbb valaki belépvén, a társaságnak addig keletkezett kötelezettségeiért ő is pereltetett. A Curia abból indulván ki, hogy a kőfejtés iparszerü gyakorlata kereskedelmi ügylet lévén, tekintet nélkül arra, hogy e lefejtett kövek át- vagy feldolgozott állapotban képezték-e a forgalomba hozatal tárgyát*), a kérdéses társulást közkereseti társaságnak minősítette, és ebből folyóan a később belépett tagot a társ ság előbbeni kötelezettségeiért felelősnek ítélte. A felügyelőbizottság jutaléka. Nemrégiben egy német r.-társaságnál a jutalék (tantióme) helytelen kifizetésére figyelmeztette a közgyűlést egy részvényes. Rámutatott arra, hogy a felügyelőbizottságnak adott 10°/o-os jutalékot az utóbbi években a kétes követelések és leírások után is számították, jóllehet ezek értéke körülbelül 70,000 M. volt. Azon nézetének adott kifejezést, hogy ilv osztalék csak a tiszta nyereségből — mely az összes leirások után marad fenn — fizethető ki. A vezetőség erre azon ellenvetést tette, hogy a jutalék ilynemű számítása általánosan szokásos s nézetük szerint ez *) Lásd Xagy Ferencz ellenkező véleményét. Keresk. jog kézi könyve II. kötet 116. §. 25. jegyzet 23. lap. Kereskedelmi Jog