Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

3 sz. Kereskedelmi Jog 55 soll verhindert werden, dass die Arbeitgeber einer Branche Arbeitnehmer finden, die erbötig sind, Arbeitsvertráge zu Bedingungen einzugehen, die für den Arbeitgeber günstiger sind als die im TarifVertrag statuierten. Hierdurch soll die Unterbietung (Schleuderkonkurrenz) ausgeschlossen werden. Der Arbeitgeber soll darauf rechnen können, dass sein Konkurrent nicht Arbeitsvertráge eingebe, die diesem einen Vorsprung gewáhren Und der Arbeitnehmer soll nicht unter die tariflichen Bedingungen herabgehen müssen. um den Abschluss eines Arbeitsvertrags zu erreichen. Er soll in den tariflichen diejenigen von Seinesgleichen festgesetzten Bedingungen erblicken können, bei denen er weder unterbietet, noch unterboten zu werden fürchten muss Folgeweise drángt die Un terbindung der Konkurrenz der Arbeitnehmer den Arbeitgeber zur Bewilligung besserer Bedingungen, wie die Unterbindung der Konkurrenz der Arbeitgeber ihm diese Bewilligung erleichtert." Linzheimer is rámutat erre a körülményre „Der Korporative Arbeitsnormenvertrag" czimü müve II. kötetében (10. old.), a mikor kijelenti, hogy: „Es ist eine der Aufgaben des Arbeitsnormenvertrags, die Arbeitsbedingungen in denjenigen Betrieben, fjr die er gelten soll, einheitlich zu gestalten. An dieser einheitlichen Gestaltung sind sowohl die Arbeiter, wie die Arbeitgeber gleichmassig interessiert; die Arbeiter, in dem sie durch eine solche einheitliche Gestaltung vom Lohndrücker, die Arbeitgeber. indem sie durch eine solche vom Schmutzkonkurrenten befreit sind." A közös bérszabályszerződéseknek, a bérharczoknak bizonyos időre váló kizárása, s az egyéni munkafeltételek minden egyes esetben való kialkudásának mellőzése mellett tényleg, főképen a szennykonkurrencziának a kizárása a czélja. A munkaadók bérszabályszerződést kötvén, az egymásközti versenyharczból kiküszöbölni akarják a munkafeltételek rosszabbitásával folytatott versenyt. A munkafeltételek tekintetében úgyszólván koalicziós kartellben állanak a munkaadók egymással és megszegné a kartellszerződést az a munkaadó, a ki a kartelláit feltételeknél alacsonyabbak mellett alkalmazná munkásait. Az ily kartellszerződés —ha azt a munkaadók csak egymásközt kötik meg, — joggyakorlatunk szerint a jó erkölcsökbe ütközvén, ex turpis causa semmis, Nézetünk szerint azonban, ha az ily kartellszerződés avval kombinálódik, hogy a munkások beleegyezésével jön létre, még akkor sem volna turpis causa jogérvényétől megfosztható, ha ipartörvényünk tervezete több szakaszban nem is ruházná azt föl kifejezett jogérvénynyel. Már azért sem ütközik a jó erkölcsökbe az ilyen munkafeltételekre vonatkozó kartellszerződés, mert nem a munkabérek és egyéb feltételek rontására irányul, hanem ellenkezőleg a munkafeltételek javítását igen sokszor, kizárólag a kartellalapon való közös megállapodás teszi egyáltalában lehetővé. Az egyes munkaadó — a létért való versenyküzdelemben — képtelen a szokásosnál magasabbra emelni a béreket, ellenben a munkaadók kartelljénél ez alig ütközik nehézségekbe. Erre a körülményre vagyok bátor alapitani ama meggyőződésemet, hogy a munkafeltételek javítását czélzó kartelles megállapodásoktól, a magyar judikatura sohasem tagadná meg jogérvényességük elismerését. S ennélfogva azoktól sem, amelyeket nemcsak munkaadók kötnek egymás közt, hanem a munkásokkal is. Az ily kombinált megállapodás azonban semmi más, mint az általunk most tárgyalt s az ipartörvény tervezetétől szabályozni kívánt közös bérszabályszerződések. Az ipartörvény tervezete az itt kifejtett jogi elmélet álláspontján látszik állani, ha annak csak 713. és 404. §-át vesszük figyelembe. Ellenben egészen más állásponton áll, ha a 712. §-t tartjuk szemünk előtt. A 712. és 713. §-ok egymással ellentétben állanak. Merem állítani, hogy a tervezetnek ez ellentétei, éppúgy, mint a jogi irodalomban vitatott problémák a fenti elmélet mellett egyáltalában fel sem merülhetnek. Csakis a bérszabályszerződés jogi természetének szem elől tévesztéséből magyarázható meg az, hogy mig a 713. §. igen helyesen nem tür a bérszabályszerződés rendelkezéseivel ellenkező egyéni szerződéseket, addig a 712. §. második bekezdése a munkaadót a szerző dés megkötése után felvett munkásokkal szemben csak az esetben a kötelezi bérszabályszerződés respektálására, ha őt és a már meglevő munkásainak felét egymással szemben bérszabályszerződés kötelezi. Mert vagy kötelezőaz a szerződés s akkor a szerződés hatályaalatt álló munkaadónak nem lehetnek oly munkásai, aVtkksl szénben ne kötelezné a bér