Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

54 Kereskedelmi Jog val. Az előttünk lebegő szerződés-fajta csakugyan kollektív szerződés, de nem az egyetlen kollektív szerződésfajta. A munkaadóknak egymásközt szerződései, mé* a kartellszerződések is kollektív szerződések. Még inkább azok az akkordbér — s még inkább a csoport akkordbérszerzőiések, s amellett még nem is magyar elnevezés. Az utóbbi észrevétel a tarifaszerződés elnevezése ellen is fenforog. Kevésbbé állhat meg a tarifaszerződés-szó ellen felmQrült az a kifo?ás, hogy ez a vámpolitika által lefoglalt kitétel volna. A vámpolitikában vámtarifaszerződésekről van szó s a sociálpolitika valamint a munkajog diszciplínái eléggé távol esnek a vámpolitika terrénumától, hogy qai pro quoktól tartanunk nem kell. Igaz viszont, hogy a magyar tarifaszerződések legnagyobb részénél lucens de non lucendo volna a tarifa elnevezés, mert ezek túlnyomórészt időb^rszerződések s igy nélkülözik a tarifaszerződés elnevezésére okot adó bértarifát. Ha megfelelő s amellett magyar terminológiára súlyt helyezünk, akkor a meglevő ily szerződések történetileg kialakult elnevezései közt kell kutatnunk. Érdekes, hogy a magyarországi ily szerződések nagy részét a felek árszabálynak és bérszabálynak nevezik. Több olyan szerződésben, amely nem nevezi magát e néven találunk egy pontot, a mely közös árvagy bérszabályvédő bizottságot küld ki a szerződésből előálló vitás kérdések elintézésére s igy ha a bérszabályszerződés helyett általában bér- vagy árszabálvt emleget a magyar gyakorlat, e gyökből kiindulva a magyar nyelv szellemének minden sérelme nélkül képezhetjük a bérszabályszerződés szót és pedig a közös jelszóval, hogy kifejezésre juttassuk annak a munkaadók és munkások részéről történt közös megkötését. Ez az elnevezés amelyet Ferenczi Imre is ajánl Sztrájk és szocziálpolitika czimü müvében, hasonlit a Linzheimer részéről proponált Arbeitsnormenvertrag-hoz s épen Linzheimer kezdeményezéséhez képest (amelyet a legutóbbi német Juristentagon osztrák részről Ettinger is magáévá tett) disztingválni javaslott közös bérszab''lyszerződés és egyesületközi bérszabályszerződés közt; ez utóbbi alatt az egyesületek közt létrejött bérszabályszerződéseket értvén. A gyáriiparosok országos szövetsége az együttes munkaszerződés elnevezést ajánlja, ami jogi szempontból egészen tarthatatlan, mert 3. sz. hogy a bérszabályszerződés nem munkaszerződés, abban Lotmar és Rundstein óta az egész jogtudomány egyetért. Azonkívül tulajdonképen az akkordszerződés és különösen a csoportos akkord az igazi együttes munkaszerződés. Már most áttérve a bérszabályszerződések jogi természetére, azt hiszem, hogy ennek a sui generis szerződésfajtának a jogi lényegéhez ugy jutunk legközelebb, ha azt megkötői szerződéses akaratának és gazdasági czélzatainak megfelelően egy kombinált szerződésnek fo?juk föl, amely egyfelől a munkaadókat és munkásokat egymással szemben kötelezi és jogosítja, másfelől azonban kötelezi és jogosítja a munkaadókat és munkásokat egymás között is. Csak ha ez a kombináczió egyesül a szerződésben, beszélhetünk közös vagy egyesiiletközi bérszabályszerződésről. Ha ugyanis akár a munkások megszerződnek egvmással a munka általános feltételei iránt, akár a munkaadók teszik ezt meg egymás között, egvik esetben sem fosriuk ezt a megszerződést közös bérszabályszerződésnek nevezhetni, hanem nevezhetjük ezt a munkásoknak vagy a munkaadóknak a munka általános feltételei iránt kötött szerződésnek, nevezhetjük koalicziónak, összebeszélésnek stb. De nem elég a szóban levő szerződésfai jogi természetének megértéséhez a szerződéskombi náczió másik felének egymagában való fenforgása sem, mert ha egy vagy több munkaadó bizonyos számú munkással szerződésre lép oly czélból, hogy a szerződést kötött munkások — és csakis ezek — bizonyos munkafeltételek mellett tartoznak dolgozni a szerződéses munkaadóknál, akik azonban szerződésen kivül álló munkásokat más munkafeltételekkel is alkalmazhatnak, akkor egészen más jogi helyzet jön az ily szerződéssel létre, mint amilyent a közös bérszabályszerződéssel létrehozni szoktak és akarnak. A közös bérszabályszerződést épp az jellemzi és különbözteti meg az összes más szerződésfajtáktól, hogy nemcsak a szerződéses munkásokat és munkaadókat kötelezi egymás irányában, hanem kötelezi a szerződésben álló feleket külön-külön egymás között is. Hogy ez a Tarifvertragnak konstitutív alkateleme, azt Lotmar is elismeri, amikor „Der Arbeitsvertrag" czimü müvének I. köt. 775. oldalán kijelenti, hogy „es wird mit dem Tarifvertrag beabsichtigt. durch Ausgleich der Arbeitsverháltnisse die Nachteile der Konkurrenz zu verringern, Es