Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A vasútépítéshez való hozzájárulás

3. sz. előtérben és annyira dominálók, hogy az általunk itt eldöntendő kérdés tekintetében már könnyű a helyes következtetést levonni. Mert most már megérthetjük, hogy ha a szerződő felek a hitelezőről nem gondoskodnak, a törvényhozó jogosítva van ugy rendelkezni, amint a lelkiismeretes, becsületes és jóhiszemű szerződők tették volna. így áll elő nem szerződésen, hinem törvény rendelkezésén alapuló tartozásátvállalás, illetve tartozásátszállás. Ez az ethika világából átvett elv a jogtudományban nagy vívmányt jelent, melyet különösen akkor fogunk kellőkép megbecsülni, ha szem előtt tartjuk, hogy itt nem az absztrakt értelemben vett jóhiszeműségről van szó. (T. ind. III. köt.) A jóhiszeműséggel, mint szubjektív fogalommal szoktunk dolgozni, itt azonban objektív fogalomnak kell venni, azaz a szerződő fél szándéka nem szükséges, de nem is elég. Itt arról van szó, hogy a helyes felfogás szerint a méltányosságra, a forgalom erkölcsi alapjára kell tekintettel lenni, bizonyos ideális állapottal megbarátkozni. Ily alapfelfogások mellett mondhatjuk-e azt, hogy az adós, vagy a vagyonnak átvevője, a fenti értelemben vett jóhiszeműséggel jár el akkor, mikor az adós egész vagyonát átruházza és ezáltal a hitelezőt — bár akaratlanul — de tényleg megrövidíti. A hitelező érdeke és a vagyonátvevő érdeke közt összeütközés látszik mutatkozni, de a fenti elvek szem előtt tartása mellett nem habozhatunk, vájjon melyik érdek lesz megvédendő. Mindenesetre a hitelezőé. Mert a forgalom erkölcsi alapját és a forgalmi tényezők megbízhatóságát nem kell-e abban keresni, hogy inkább a hitelező legyen megvédve, mint az a harmadik, ki nem volt elég óvatos és az objektív értelemben vett jóhiszeműség mellőzésével járt el ? A hitelező miért ne vehesse igénybe a hitelezéskor létezett és a hitelezés alapjául szolgált vagyont akkor is, ha a tulajdonos személyében változás állott be? Ha ily módon védjük meg a hitelezőt, akkor a nemzet hitelviszonyainak kiszámíthatatlan szolgálatot teszünk, akkor fognak a hitelviszonyok emelkedni és fejlődni, már pedig a mai forgalomban egészséges, megbízható hitelviszonyok a leghatalmasabb emeltyűi a forgalom fellendítésének. Ezek után érthető lesz már az is, hogy a tartozásátvállalás folytáni felelősség korlátolásának miért nincs helye. A német birodalmi polgári törvénykönyv e korlátolást nem is tiltja meg, de — az indokok szerint — csak azért nem tiltja, mivel e tilalom íelesleges volna ; magától értető, hogy ily korlátolás hatálytalan, mert ellenkezik a „Treu und Glauben" fogalmával, ily korlátolás egyenesen contra bonos móres volna. A T. minden kétely kizárása végett, knejezetten kimondja (1274. §.) „ellenkező kikötés hatálytalan." Az itt hangoztatott elvek, melyeknél fogva az egész vagyonnak átvevőjét, az átruházónak tartozásaiért feltétlenül felelőssé tesszük, ujak és szokatlanok, de mindenesetre megszívlelendők és örömmel állapithatjuk meg, hogy e^yik legujabbi törvényhozási alkotásunk — kereskedelmi üzletnek átruházása — már nagy közeledést jelent a fenti elvekhez. Ezért azt hiszem, hogy a jelen sorok rendén kidomborított elveket a judikaturában is nyugodtan alkalmazhatjuk, mert sem törvényt, sem szokást nem sértünk velük, hitelviszonyainknak pedig mindenesetre nagy szolgálatot teszünk. A vasútépítéshez való hozzájárulás. A vasútépítés költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének joghatályára nézve a Curia már több esetben olyan határozatokat hozott, amelyek nagyban lerontják a tervezők ama számadásait, amelyek alapján az illető vasutak kiépítését tervezték. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a helyi érdekű vasutak kiépítése más módon nem igen eszközölhető, mint az érdekelt köröknek és ezek között első sorban azon birtokosok és községek mint erkölcsi testületek bevonásával, akiknek határait a tervezett vasútvonal érinti. Ezeknek az érdekelt birtokosoknak és községeknek anyagi hozzájárulása nélkül helyi érdekű vasút nem igen lenne létesíthető. Az illetők anyagi hozzájárulását rendszerint ugy biztosítják a kérdéses vasút engedélyesei, hogy megfelelő számú törzsrészvények ellenében egy bizonyos hozzájárulási összeget köteleztetnek az érdekeltek által, amely összegek lefizetése ellenében azután a megfelelő törzsrészvényeket az aláíróknak kiszolgáltatják. Ez a hozzájárulási kötelezettség joghatá-