Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - Egész vagyon átruházásának jogkövetkezményei

KERESKEDELMI JOG A hiteltőrvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, Ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedi folyóirat SZERKESZTŐSÉG Eb KIADÓHIVATAL! BUDAPEST, V., Arany Jáno»-o. 9. az. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐi GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA Km. CUSIAI BIEÓ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI ÁRl Bgéa érre ... 10 K. Sgjm máza t 1 K. T«l«f«a : SO—OS. HATODIK ÉVFOLYAM. — 3. 5>Z. MEfcl JELEN MINDEN HÓ 1-EN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1909. FEBRUÁR 1. Egész vagyon átruházásának jogkövetkezményei. Irta: Dr. Stshuster Rudolf, a kir. Curia kisegítő birája. A kir. Curia a közelmúltban egy perben döntött, melynek a rövid tényállása a következő volt: S. J. egész vagyonát A. F. és K. A.-ra tulajdonjogilag átruházza, az átvevők az átruházó összes tartozásainak kifizetésére kötelezik magukat, de azzal a kifejezetten kikötött korlátozással, hogy felelősségük csakis az átruházott vagyonnak 4140 K értéke erejéig terjed, még pedig akkor is, ha a vagyon értéke 4140 K-nál nagyobb, a mint tényleg a vagyon értéke a 4140 K-át meg is haladta. A szűkszavú tényállásból nem vehető ki, hogy a vagyon átruházása visszteher mellett vagy ingyenesen lörtént-e ? Csak az vehető még ki, hogy az átvevők az átruházónak már több hitelezőjét kielégítették volt akkor, mikor egyik ki nem elégített hitelező az átvevőket követelése kielégítése iránt beperelte. Az alperesek (az átvevők) felelőssége meg lett állapítva, de „csak abban az arányban, mely arányban csőd esetében felperes követelésére nézve a 4140 K-ból, figyelemmel az átvállalt és kifizetett tartozásokra, aránylagos kielégítés nyert volna." Örömmel üdvözlendő a döntés, a mennyiben a vagyon átruházásának puszta ténye alapján az alperesek felelősségét megállapította, de sajnos, hogy a helyes és teljes következtetést levonni nem merte, mely abból állott volna, hogy az alperesek nem aránylagosan, hanem az egész követelés megfizetésére kötelezendők lettek volna, természetesen nem mint személyes adósok, hanem az átruházott vagyonból. E jogeset közelebbi megszemlélésénél ugyanis a következő mozzanatok tűnnek fel. Van itt egész vagyonnak átruházása, továbbá szerződésen alapuló tartozás átvállalás, még pedig korlátolt felelősséggel. Előtérbe helyezendő az, hogy itt egész vagyon átruházása forog fenn oly egyén részéről, kinek tartozásai vannak és ki ez átruházás folytán, melynél azonban minden kijátszási szándék ki van zárva, vagyontalanná lett. Az eldöntendő kérdés az, hogy ily átruházás ténye bir-e azzal a jogkövetkezménynyel, hogy a hitelező követelése érvényesítése iránt az átvevő ellen közvetlenül felléphessen ? Erre igenlő választ kell adni, az alábbi indokokból. Ha ugyanis az az átruházási jogügylet ingyenes volt, akkor az eset konstrukcziója igen egyszerű. Ekkor ugyanis már az actió Paulianánál fogva és a nálunk is elfogadott annál a jogszabálynál fogva, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozáskor létezett hitelezőinek az átvett vagyonnal felelős, az átvevők elmarasztalandók, még pedig nem aránylagos kielégítésre. Ily esetben az aránylagos kielégítést sem a jogirodalom, sem a törvényhozások, sem a judikaturák nem ismerik, a mint az kitűnik abból is, hogy sem az osztrák polgári törvénykönyv, sem a német polgári törvénykönyv, sem pedig a fizetésképtelen adós jogcselekményeinek csődön kivül való megtámadásáról szóló osztrák és német birodalmi törvény, sem pedig az erről szóló magyar törvényjavaslat, sem pedig a magyar polgári törvénykönyv^ tervezete ily aránylagos kielégítést nem ismernek Az átruházási ügyletnek ingyenes volta esetén látjuk tehát, hogy az átruházás és az azzal járó vagyonelvonás ténye és ingyenes szerzés már megszüli azt a szabályt, hogy a hitelező a megajándékozottól kielégítést követelhet. Közömbös, hogy az átvevő a tartozások kifizetését magára vállalta-e vagy sem, mert a megajándékozottnak e kötelezettsége — termé-