Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

Kereskedelmi Jog 2. sz. JA elsőbirósági itélet ily vonatkozásban a rendel kező rész értelmében megváltoztatandó volt. (4876/907.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Ipari baleset. 30. Ha a munka, melyben a balesetet a munkás szenvedte, nem tartozik a gyárüzemhez, ezen munka vállalatba adása esetében a gyártulajdonos nem felelős a balesetekért. (M. kir. Curia 405/1908. — 1908. szeptember 9.) A pestvidéki kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes keresetét arra alapította, hogy alperesi czég G. F. nevü alkalmazottja, felperesnek J. nevü 11 éves fát alperes parketta gyárában mint napszámost az anyagoknak a hajóról a gyárba tolókocsikon való szállítására alkalmazta, amely munka közben 1905. évi augusztus hó 29 én fia önhibáján kívül a kocsi kerekei alá kerülvén, jobb lábán oly sérüléseket szenvedett, amelyek következtében 1906. augusztus hó 9-én meghalt. — Minthogy fia naponként 56 fillért keresett, amelylyel a háztartási költség fedezéséhez jáiult: ennélfogva kéri ezen munkadíjnak 4%-os tőkésítése mellett 5000 korona és 79 korona 20 fillér temetési költség megfizetésére kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert felperes elhalt fia nem az ő, hanem a G. F. alkalmazottja volt, továbbá, mert a balesetet kizárólag a fia vigyázatlansága okozta, amennyiben a tilalom ellenére a kocsit nem hátulról tolta, hanem arra felült s mert a sérülés jelentéktelen volt s csak a szülők hanyagsága folytán következett be a vérmérgezés ; végül mert felperes fia elhalálozása folytán semmi kárt nem szenvedett. A kir. törvényszék mint nem vitás tényt megállapítja, hogy felperes nevezett fia alperes parkettgyárában kocsitolás közben 1904. évi augusztus hó 29-én a jobb lábán megsérült és ezen sérülés következtében ugyanazon év szeptember 6 án meghalt. G. F. és G. H. eskü alatt vallották, hogy a friseknek a vaggonokból a gyártelepre való szállítása tekintetében G. F. mint önálló vállalkozó alperessel szerződéses kötelesség teljesítéséhez szükséges munkásokat, igy felperes fiát is G. F. fogadta fel a saját felelősségére, ő állapította meg és fizette ki a munkabért és ő fizette az általa felfogadott munkásokért a biztosítást és betegsegélyezési járulékot; és miután ezen két tanú vallomását G. J. és H. J. tanuk is, akik közül az utóbbi esküt is tett, megerősítik: ennélfogva a kir. törvényszék bizonyítottnak találta, h^gy felperes fia nem az alperesi czég, hanem G. F.-nek, mint a faanyag szállítására nézve a gyárral nem alvállalkozói, hanem önálló vállalkozó viszonyban levő munkaadónak volt alkalmazottja és miután H. J. és G. J. vallomása szerint a baleset akként történt, hogy felperes fia a tilalom ellenére a kocsit nem hátulról kézzel tolta, hanem arra felülve a lábával igyekezett továbbtolni : ennélfogva kétségtelen, hogy a baleset nem is alperes tulajdonát képező iparvasuti vágány, vagy ezeken járó kocsik hiányos berendezése okozta : következőleg alperes ellen a balesetből kifolyólag a magánjogi felelősséget megállapítani nem lehetett, tehát keresetével elutasítandó. (1957/1907.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (5216. 1907.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Vasúti baleset. 31. Vasúti balesetekben a kár megosztása elvileg helyt nem foghat (M. kir. Curia 984/1908. — 1908. okt. 2.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság elutasító Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Az 1874 : XVIII. t.-cz. 1. §-a szerint ha valamely vaspálya üzeménél valaki életét veszti, az ez által okozott kárért az illető vaspályavállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bebizonyítja, hogy a halált elháríthatatlan esemény (vis-major , vagy egy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye, melyet a vaspályatársulat megakadályozni képes nem volt, vagy a meghaltnak saját hibája okozta. A törvénynek ennél a határozott rendelkezésénél fogva nem szenvedhet kétséget, hogy a vaspálya üzeménél szenvedett baleselből kifolyóan a kártérítési felelősség megosztása ki van zárva, mert abban az esetben, ha a fennemlitett mentesítő okok egyike sem forog fenn, a vaspályavállalat kártérítési felelőssége feltétlenül megálla pitandó, vagyis függetlenül attól, vájjon alkalmazottait terheli-e mulasztás vagy nem ; és viszont a mentesítő okok valamelyikének fenforgása melle't a vaspályavállalat valamely alkalmazottját is terheli mulasztás. Ezek szerint tehát oly esetben, a midőn a balesetet az ezt szenvedettnek saját hibája okozta, a vaspályavállalat kártérítési felelőssége megállapítható nem lévén, akár terheli az alkalmazottait mulasztás, akár nem, tekintve, hogy az e'sőbiróság által felhozott és e helyütt is elfogadott vonatkozó indokoknál fogva a m. kir. Curia is bizonyítottnak találta, hogy a bal esetet a felperes férjének az a hibája okozta, hogy hajtányával oly időben indult az 1001. sz. gyorsvonat előtt, a mikor az a pályaőrök számára kiadott utasítás 161. és 171. pontjaiban tiltva van, a kereset főtárgya tekintetében, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt ezekből, valamint a benne felhozott indokokból helybenhagyandó.