Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

46 Kereskedelmi jog á. si visszavezethető : az elsőbiróságnak Ítéletét meg kellett változtatni stb. (41/1907.) M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. Biztosítás. 26. A biztosítási dij beszedésével megbízott és a díjjal a társulat által megterhelt ügynök a díjfizetésre a biztosítottnak hatályosan adhat halasztást. (M. kir. Curia 500/190a— 1908. decz. 1.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék : Alperes köteles felperesnek 1800 K. tőkét stb. megfizetni. Indokok : Alperes kizárólag azért kérte a kereset elutasítását, mert a biztosítási szerződés a biztosított elhalálozása idején már hatályban nem volt. Ugyanis a biztosított az 1905. május hó 12-én esedékessé vált biztosítási dijat még 1905 augusztusban sem fizette meg s így a szerződés a K. T. 505. §-ának 3-ik pontja értelmében hatályát vesztette. G. J. és G. I. tanuk vallomásával azonban bizonyítást nyert, hogy a biztosítási dij beszedésével megbízott ügynök a biztosítottnak a dij fizetésére 1905. őszig halasztást adott; U. H. vallomásával pedig az is igazoltatott, hogy alperes az esedékes dijnyugtát maga adta ki beszedés végett G. J. ügynöknek s az ügynököt a nyugta értékével megterhelte. Oly esetben, amikor a biztosító az esedékes dijnyugtát az összeg beszedésével megbízott ügynöknek átadja s annak értékével az ügynököt meg is terheli, a dijnyugtát a respiro lejáratával sem követeli vissza, sem a biztosítottat a szerződés megszüntetéséről külön nem értesiti, az ügynök által adott halasztás alperest épen ugy kötelezi, mintha a halasztást maga adta volna. Ugyanis alperesnek az a ténye, hogy a biztosítási dijnyugtát, amelynek értékével az ügynököt megterheli, a respiro elteltével a dij felvételére jogosított ügynöknél hagyja anélkül, hogy a biztosítottat a szerződés megszüntetéséről külön értesítené, az ügynököt feljogosítja arra, hogy a biztosítási dijat a resp ro eltelte után felvehesse, aminek következménye, hogy az ügynök a respiro utáni időre kötelező halasztást is adhat. Minthogy pedig a jelen esetben az ügynök által adott halasztás a biztosított halálakor még le nem telt s igy a szerződés az esemény bekövetkezésekor hatályban volt s minthogy az alperes által átvettnek elismert halálesetfelvétel ugy az elhalálozás tényét, mint felperesnek a biztosított utáni örökösödési jogát kellőképen igazolja: alperest a nem vitás biz tositási összeg megfizetésére kellett kötelezni. (105,022/1907.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Alperesnek az elleniratban foglalt abból az előadásából, hogy Sz. A. a biztosítási dijakat mindig G. J.-nak, az alperes dunaszerdahelyi ügynökének kezéhez fizette, kinek a pozsonyi vezérügynökség az 1905. évi dijnyugtát már a 30 napos fizetési határidő letelte után 1905. június 24-én küldte ki inkasszálás czéljából és az ellenvégiratban foglalt abból az előadásából, hogy alperes a pozsonyi vezérügynökségnek mindig április hóban küldte a dijnyugtákat, utóbbi pedig G. J. tanúnak a bj alatti kérdőpontok 2-ik kérdésére adott abból a vallomásából, hogy Sz. A. a dijnyugtákat beváltás végett mindig ő mutatta be és az F) alatti kérdőpontok 9 ik kérdésére tett vallomásából, mely szerint a bemutatás mindig ősszel történt, végre G. J. tanúnak a C) alatti kérdőpontok 2 ik kérdésére adott abból a vallomásából, hogy egy alkalommal és pedig október 15—20. között G. J. a tanú által küldte a dijnyugtát Sz. A.hoz, kétségtelen, hogy alperesnek a biztosítási dijak behajtásával magbizott ügynöke, G. J. a dijak behajtása körül azt az állandó eljárást honosította meg, hogy Sz. A. biztosított csak az esedékes dijnyugta bemutatásakor és pedig rendszerint ősszel fizeti a dijakat G. ügynöknek, a dijak behajtásával szemben pedig közömbös az, hogy alperes G.-ot feljogosította- e az említett eljárás követésére. Alperes tehát azt a kifogását, hogy a biztosítási szerződés az 1905. május 12-én esedékessé vált évi díjnak 30 napon belül meg nem fizetése folytán a kereskedelmi törvény 505. §. 3. pontja értelmében hatályát vesztette, az ügynöke által meghonosított állandó eljárással szemben annál kevésbé hozhatja fel, mert azt sem bizonyította, hogy G. ügynök az 1905. évi dijnyugtát fizetés végett Sz. A.-nak 1905. évi augusztus 2-án történt halála előtt tényleg bemutatta, sőt a dij lefizetésére felhívta. Ugyanis G. J. tanú habár a 3. alatti kérdőpontok 4 ik kérdésére vallja is, hogy 1905. évben a dijnyugta kézhezvétele után, ami alperes saját előadása szerint is csak június 24-e után történhetett, egy nyomtatott űrlapon felszólította Sz A.-t a fizetésre, azt azonban maga sem állítja, hogy a dijnyugtát beváltás végett bemutatta volna és a nyomtatott űrlap elküldésének napját sem adta elő, az pedig felperesnek a válaszában és a végiratban foglalt tagadásával szemben különben sincs bizonyítva, hogy Sz. A. G. J.-től a fizetésre való felszólítást megkapta volna. Ezek szerint a biztosítási szerződés az alperes által kifogásul felhozott 1905. évi díjfizetés elmulasztása okából hatályát el nem veszthetvén, az elsőbiróság ítéletét az itt felhozott és az alperes idóelőttiségi kifogására tekintettel, a halálesetfelvétel bemutatására vonatkozó saját indokainál fogva helyben kellett hagyni. (35Í8/ 1907.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja.