Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

44 Kereskedelmi Jog 2. sz. 3. f Felperesek továbbá kártérítést azért nem igényelhetnek, mert káruk nincs. Az a föltevés, hogy eladhatták volna az árut 3 K 50 f. köbméterenkénti haszonnal, még ha való volna is, nem kárkövetelési alap. Ha a felperesek ezen hasznot az alperesi teljesítés megállapított időpontjában valóságban elérhetőnek tartották és elérni akarják vala, ugy a K. T. 353. §-ában ily esetre előirt intézkedés szem előtt tartásával, beszerezhették volna az alperes veszélyére az eladottnak megfelelő árut és azt köbméterenként 3 K. 50 f. nyereséggel tovább adhatták volna, mely esetben tekintet nélkül arra, hogy mily vételáron tudták beszerezni a fedezeti árut, ugy a űzetett vételártöbblet czimén okozott tényleges károkat, valamint azt az elmaradt nyereséget is követelhették volna alperesen, mely nyereséget elérhették volna, ha alperes kellő időben teljesít — ha t. i. ezen teljesítési időben az árut felperesek haszonnal adhatták volna tovább ; ezen fedezeti vétel nélkül azonban — nem tőzsdei vagy piaczi árral bíró áruról lévén szó — az elmaradt nyereség felszámítása csak szubjektív fölállítás és nem ténylegesség alakjában megnyilvánult olyan kár, melynek megtérítési kötelezettségét a K. T. 272. §-a szabályozza. (4295/1907.) A pozsonyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokol: Alperes a viszonválaszhoz 3. alatt csatolt levélben 1905. márczius 19 én értesítette felpereseket, hogy az A) alattival faárukra kötött ügylettől eláll, mivel felperesek a részükre a már addig szállított fának vételárát egészben meg nem fizették. Eszerint az alperes nem alapítván a szerződéstől való elállását arra a körülményre, hogy alperesek a fának hátralékos vételáráról váltót nem küldöttek részére, alperesnek az a kifogása, hogy felperesek kártérítés iránti igényeiket azért nem érvényesíthetik, mert a váltónak elküldését elmulasztották: figyelembe nem vehető. De nincs elfogadható alapja alperes védelmének abban a tekintetben sem, hogy az általa már szállított faáru vételárának meg nem fizetése miatt jogosan állhatott el a szerződéstől. A beszerzett sommás per irataiból ugyanis az tűnik ki, hogy felperesek azért nem fizették meg az alperes által követelt 231 K 94 fillér vételárt, mivel az ezen összegnek megfelelő értékű fát, annak folytán, hogy azt az árviz elsodorta, át nem vették. Nyilvánvaló ebből, hogy az alperes vitás követelést támasztván és érvényesítvén felperesek ellen, e vitás igények ki nem elégitése miatt a szerződéstől egyoldalulag jogosan el nem állhatott s a felpereseknek eladott, de még nem szállított fát felperesek felszólítása folytán szállítani tartozott volna. Alperes szállítási kötelezettségének meg nem felelvén, az ezzel felpereseknek okozott kárt megtéríteni köteles volna. Az elsőbiróság helyesen fejtette ki Ítéletében, hogy felpereseket kár nem érte, illetve, hogy kár czimén nem követelhetik alperestől azt az összeget, melyet a fának szállítása esetében továbbeladás utján nyerhettek volna, miért is az elsőbiróság Ítéletét a kitejtettekkel nem ellenkező indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert oly áruknál, melyek tőzsdei vagy piaczi árral nem birnak, egyéb bizonyítható káron felül a vevő csak azt az összeget követelheti, amely az eladó késedelmessége következtében a vevő által tényleg beszerzett árunak igazolt ára és a szerződéses vételár közötti különbözet, ezt pedig felperesek nem igazolták, sőt még azt sem bizonyították, hogy a kérdéses árura komoly vevőjük volt s így azon nyereséggel adhattak volna tul. (2910/1908.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: Alperes a másodbiróság Ítélete ellen felebbezéssel nem élvén, ellenében jogerőre emelkedettnek tekintendő ennek az Ítéletnek indokolásában foglalt az a határozat jellegével biró kimondás, hogy nem vehető figyelembe az alperesnek az a kifogása, mely szerint a felperesek a kikötött fedezeti váltó el nem küldése folytán kártérítési igényöktől elestek volna, valamint hogy alaptalan az alperesnek az a kifogása is, hogy az általa a felperes részére már szállított faáru vételárának meg nem fizetése miatt a vételi ügylet további teljesítésétől jogosan állhatott el. végül, hogy ezekből folyóan az alperes szállítási kötelezettségének jogos indok nélkül nem felelvén meg, az ezzel a felpereseknek okozott kárt, amennyiben kár fenforgása igazolható volna, megtéríteni köteles volna. Ennek következtében a per most már csak a felperesek felebbezése folytán azon az alapon vizsgálható felül, hogy vájjon a felperesek kárigényükkel elutasíthatok e a másodbiróság által felvett azon az alapon, hogy az alperesnek jogerősen megállapított szerződésszegése következtében felmerült károsodásukat kellőképen ki nem mutatták? A másodbiróságnak erre vonatkozóan elfoglalt álláspontja helytelen. A K. T. 353. §-ában foglalt rendelkezés ugyanis fedezeti vétel eszközlését a vevő által a szerződésszegő eladótól követelhető kártérítésnek feltételéül elő nem szabja és nem zárja ki azt, hogy a vevő követelhesse annak a kárnak a megtérítését, amely abból származott, hogy a megvett, de az eladó részéről nem szállított árut nyereséggel tovább nem adhatta s erre a kereskedő rendszerint számithatván, ennek kimutatása végett nem szükséges annak az igazolása, hogy a megvett, de tényleg nem szállított árura már volt is olyan vevője, kinek az árut nyereséggel eladhatta volna, hanem elég annak bizonyítása, hogy az áru a rendes keres-