Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!
2. sz. alperes által 1905. október hó 25 én küldött mustrakörtével való ugyanazonosságát. E nélkül pedig a szakértői szemle eredménye figyelembe nem vehető. (3705/1907.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján s azért, mert a másodbirósági ítéletben megnevezett alperesi tanuk mint az országos bank fiókjának áruosztályánál működött tisztviselők és munkások az áru minősége tekintetében szakértőknek is tekinthetők, akiknek vallomásával szemben a perben meghallgatott szakértőknek az az egyéni véleménye, hogy bár az általuk megvizsgált áru száraz és egészséges, azt még sem vették át, mert silány és hogy nem éri meg a 11 K vételi egységárat, hanem csak 5—7 K ér, annál kevésbé vehető figyelembe, mert a szakértők véleményét megczáfolja a 16. a. árverési jegyzőkönyv is, amely szerint a kifogásolt szilva sokkal magasabb áron vagyis 1200 K-ért adatott el az árverésen. 23. A vevő a meg nem felelő árut nemcsak az áru megérkezésekor, hanem később is eladhatja, ha az az őrzési kötelezettség ideje alatt ki van téve a romlás veszélyének. (M. kir. Curia 270/1908. — 1908. nov. 17 ) A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének alperest leszállított viszonkeresetének egy részével elutasító rendelkezését, felebbezés hiányában, nem érinti, ugyanazon Ítéletnek többi felebbezett részét pedig helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét helyben kellett hagyni vonatkozó indokai alapján és azért, mert a K. T. 347. §-ának 3. bekezdése nem irja elő azt, hogy a rendelkezésre bocsátott áru csak akkor adható el, ha az áru a megérkezéskor van a romlás veszélyének kitéve, hanem az áru eladását megengedi akkor is, ha az áru az őrzési kötelezettség ideje alatt van a megromlás veszélyeinek kitéve. Már pedig az adott esetben a meghallga tott szakértők egybehangzó véleményével bizonyítva van, hogy olyan bor, a milyet felperes alperes részére szállított, ha az rendszeres kezelésbsn nem részesül, a fiumei éghajlati viszonyokra tekintettel, a nyári hónapok alatt min den esetre a megromlás veszélyének van kitéve. Ennélfogva arra való tekintettel, hogy felperes az árunak kellő időben történt rendelkezésre bocsátása daczára, az áruval nem rendelkezett, alperes csak a kellő kereskedői gondossággal járt el, a mikor felperest nagyobb károsodástól, a szállított bor megromlása veszélyétől megmentendő, a bort a K. T. 397. §-ának 3. bekezdésében foglalt hatarozmányok betartásával, 1893. évi június 12-ik napján, tehát már akkor, a mikor a bor a megromlás | veszélyének volt kitéve, nyilvános árverés utján j eladta. De helyben kellett hagyni az elsőbiróság ítéletének lelebbezett részét még annálfogva is, mert a fiumei bíróságtól beszerzett iratok tanusága szerint a befolyt vételárból a raktározási : és egyéb felmerült költség levonása után, alperes csupán a felperesnek előlegül adott 4500 lira tőke követelésére nyert kielégítést és semmi adat sincs arra nézve, hogy a felperest terhelő és a bornak Messinától a fiumei rakpartig való szállításával felmerült fuvardíj is kiegyenlítést nyert volna az árverésen befolyt vételárból, azt pedig felperes nem is állította, hogy ezt a fuvardijat ő fizette ki, de különben is alperesnek ezen 443 lira fuvardíjhoz \ \ló igénye már az elsőbiróságnak 112493/1905. sz. a. kelt jogerős ítéletével megállapittatott. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja az abban felhívott és felhozott indokok alapján. 24. Minthogy a K. T. 353. § a a vevő által a szerződésszegő eladótól követelhető kártérítés feltételéül nem szabja elő a fedezeti vételt, a vevő követelheti azt a kárt is, amely abból származott, hogy az árut nyereséggel tovább nem adhatta és ennek kimutatása végett nem kell az igazolnia, hogy már volt vevője, hanem elég annak a bizonyítása, hogy az áru a rendes kereskedelmi forgalomban nagyobb áron értékesíthető lett volna. (M. kir. Curia 388/19081908. decz. 10.) A rózsahegyi kir. törvényszék: Felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Felperesek a kereseti összeget elmaradt haszon alakjában keletkezett káruk megtérítésének jogczimén kérik alperes ellen megítélni . . . (mert) . . . alperesnek még 466 köbméter fát kellett volna szállítania és a fát felperesek köbméterenként legalább 3 K. 50 f. haszonnal értékesíthették volna. A törvényszék felpereseket keresetükkel elutasította, mert 1 felperesek az A) alatti szerint kötelesek lettek volna az ügyletkötéstől számított 8 nap alatt az 1000 K-nyi pénzfizetésen felül még fedezetlen vételárösszeget július 15-iki lejáratú váltóval fedezni, mit azonban nem tettek. 2. Mert felperesek a vételár fizetése körül is késedelembe estek, amennyiben alperes a szállított faáru vételárának megfizetésére felpereseket a csatolt per iratai szerint bíróilag kénytelen volt kényszeríteni. Nem áll az a felperesi védekezés, hogy ők pert csak azért provokálták, hogy abban egy kétes jogi kérdés eldöntessék. A felpereseknek, mint kereskedőknek tudniok kellett azt a közismert jogszabályt, hogy a veszély, mely az árut az átadás után éri — legyen bár ez az átidás jelképi és nem tényleges — csak a vevőt éri. Noha e kérdés itélt dolog erejével van már az illetékes bíróság részéről eldöntve, a felperesi késedelmet az ügylet további tartalmára terjedő hatálylyal a törvényszék ezúttal is megállapítja.
