Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

42 Kereskedelmi Jog 2. sz. zólag azt, hogy a felhasznált 2250 drb. naptárpéldányt illetőleg árleszállítást igényel és hogy a többi 200 darabot felperesnek rendelkezésére bocsátja, csupán 1904 január 2-án irta meg felperesnek: mégis ezt a lépését elkésettnek tekinteni nem lehet. Ugyanis a 2250 példányt illetőleg, minthogy oly esetben, ha a vevő az áru megtartása mellett árleszállítást igényel, a K. T. 346. §-ának az azonnali értesítésre vonatkozó rendelkezése alkalmazást nem nyerhet s minthogy ily esetben a vevő csupán arra köteles, hogy az eladót az áru sorsa iránt sokáig kétségben ne hagyja s okadatolatlan hosszabb hallgatás nélkül értesítse, aminek az alperes eleget tett, késedelem az alperest nem terheli; de nem lehet elkésettnek tekinteni a 200 darabra vonatkozó rendelkezésre bocsátást sem, mert alperes alkalmazottjai már 1903. deczember 28-án közölték felperessel, hogy alperesnek hazulról távolléte miatt az áru megvizsgálása halasztást szenved s mert leszámítva a közbejött ünnepet, újév napját, az alperes az áru megvizsgálására nem vett több időt igénybe, mint a deczember 29-étől 31-éig terjedő három napot, ezt az időt pedig — a megvizsgálandó naptárak darabszámát tekintve — túlságos hosszúnak minősíteni nem lehet. Alperes tehát a felperes által felhozott abból az okból, h^gy a levél megírásával elkésett, nem marasztalható. Azonban minthogy az általa felhasznált 2250 darab naptárból csupán hármat mutatott fel megvizsgálás végett; s minthogy a szakértők véleménye szerint az általuk megvizsgált három darab példány minőségi hiányosságából arra, hogy a többi felhasznált 2247 darab is minőségi hiányban szenvedett, következtetést vonni nem lehet s igy alperesnek bizonyítania nem sikerült, hogy ez a 2247 darab is hiányos volt, azt a nem vitás vételárat, mely a kereseti öszszegből rájuk esik, t. i. 1011 kor. 15 fillért a felperesnek megfizetni köteles. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. 22. A nyitott mustra azonosságát a vevő lévén köteles igazolni' a törvényes kellékekkel biró áru szerződésellenségét is ö köteles kimutatni. (M. kir. Curia 88/1908. sz. — 1908. okt. 27.) A szabadkai kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes által küldött, tőle mustra szerint vásárolt 10.000 kg. száraz körte a mustrának nem felel meg. Alperes beismerte, hogy a vétel mustra szerint történt, tehát a jelen per eldöntése azon fordul meg, hogy a szállított áru mustraszerü-e vagy nem. A szakértői szemle alkalmával felperes által felmutatott nyitott mustrának az általa küldött mustrával való azonosságát, alperes tagadta. Minthogy pedig a nyitott mustra, a szállított áru minősége megbirálásának alapjául csak ugy szolgálhat, ha annak az adott mustrával való azonosságát mindkét fél elismeri, vagy tagadás esetén az azonosság bizonyítást nyer, minthogy továbbá alperes tagadásával szemben felperest, mint akinek a nyitott mustra birtokában volt, terhelte a bizonyítási kötelezettség, a tekintetben, hogy az általa felmutatott mustra azonos azzal, amelyet alperestől kapott, minthogy azonban felperesnek ezt bizonyítani nem sikerült, mert a kihallgatott W. J., F. L. és F. M. tanuknak az ugyanazonosságról nincs tudomásuk, egyéb bizonyítékot pedig felperes a mustra azonosságára fel nem ajánlott, bár ez még az észrevételezési tárgyaláson is módjában állott s minthogy ekként az alperes által küldött áru a K. T. 363 §-a értelmében mustraszerűnek vélelmezendő, ennélfogva az alperes által az észrevételekben ajánlott további bizonyítás felvételének mellőzésével felperest keresetével el kellett utasítani. (13.515/907.) A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes azt az állítását, hogy a felperes a Bosnia-Herczegovinai orsz. bank dolnja-tuzlai fiókját a második waggon körte minőségi átvételével megbízta volna, a felperes tagadásával szemben nem bizonyította, mert B. M. és Sz. M. tanuknak erre vonatkozó előadása, mint pusztán magánvélemény s nem az adatok kétségtelen ismeretén alapuló, figyelembe nem vehető. De a felek csatolt levelezéséből és abból a körülményből, hogy a mustra sem az első, sem a második waggon körte átvételénél nem állott a dolnja-tuzlai bankfiók rendelkezése alatt megállapítható, hogy a felek szándéka szerint a körteáru minőségi átvételének nem Dolnja —Tuzlán, hanem Szabadkán, a felperes telepén kellett történnie, miből következik, hogy a felperesnek joga volt a más helyről küldött árut Szabadkára megérkezése után megvizsgálni, kifogásolni és az eladó rendelkezésére bocsátani (K. T. 346., 347. §-ai.). A kellő időben történt hiányértesitéssel és rendelkezésre bocsátással szemben az eladó alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy az általa küldött körteáru a szerződés feltételeinek megfelelt; a fenforgó esetben azonban az alperes H. A., H. J., B. M. és Sz. M. tanuk egybehangzó vallomásával bizonyította, hogy az általa küldött körteáru száraz, egészséges és 1905. évi termésű, vagyis a szerződési kikötésnek megfelelő minőségű volt. Ezzel a bizonyított ténynyel szemben azt, hogy az áru a mustrának nem felelt meg, a felperes tartozott bizonyítani, ezt azonban nem bizonyította, mert az általa hivatkozott tanuk a bizonyítandó tényről közvetlen tudomással nem bírván, nem igazolták az I. a. csomagban csatolt körtének az