Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

518 Kereskedelmi Jog értesítés nélkül tudhatni, hogy a lakássn vagy az esetleges telephelyen tartsa készen a váltóösszeget. Vagyis bíróságaink szinte önkéntelenül és bizonyos korlátok között, de tényleg mégis elősmerik a fizetési helynek a hitelező tetszésétől függő kitölthetését. A kifogásolt birói gyakorlat a megtámadhatóságára alaposan következtethetünk annak teljes elszigeteltségéből is. Ilyen merev formalismusra sem az osztrák, sem a német törvénykezés terén nem találunk példát. Ennek az állításunknak az igazolására elegendő lesz, ha az osztrák és a német legfelsőbb bíróságoknak egyegy elvi jelentőségű határozatát rövid kivonatban ide iktatjuk. A bécsi oberst. Gerichtshof 1890. decz. hó 12-én kelt határozata szerint bizonyítás esetére elfogadhatónak találta a váltóbirtokosnak azt a védekezését, hogy a váltóadós a hitelező tetszésétől függő fizetési helynek a váltóra Írásába utólag beleegyezett („Der Beklagte . . . habe sich nachtráglich damit einverstanden erklárt, dass dem Wechsel ein beliebiger Ort als Zahlungsort beigesetzt werde".28) A német Beichsgericht 1887. évi január hó 22-én 390/86. sz. a. kelt határozatában pedig még a tetszés szerinti telepítéshez való hallgatólagos hozzájárulást is joghatályosnak ismerte el. („Die Gestattung der Beifügung einer Domicilvermerkes ist darin von andern rechtlichen Erklárungen nicht verschieden, dass sie auch ohne ausdrücklich darauf gerichtete Worte wirksam abgegeben werden kann. Der Berufungsrichter macht sich mithin dadurch keines Rechtsirrtumes schuldig, dass er die Möglichkeit statuirt, der Beklagte . . . habe sich dadurch, dass er sich, wárend er mit den andern Beteiligten über die Ausstellung des Wechsels verhandelte, zu der Erklarung des Acceptanten, es sei ihm gleichgültig, wo der Wechsel domicilirt werde, ruhig verhielt, mit der eventuellen Beifügung eines Domicilvermerkes einverstanden erklart.1"21) Ugyanezen az állásponton vannak a német váltójogi irodalom leghivatottabb képviselői: Staub28) és Grünhut29) is. Általában véve a német birói gyakorlatban — az alapelvek azonossága mellett is — több hajlékonyságot tapasztalunk az utólagos telepi26) Seuffert's Archív f. Entsch. d. oberst. Gerichte. 47. köt. 214. I. 27) Entsch. d. RG. in Civilsachen. 18. k. 115. 1. 28) staub. id. m. 46. 1. 29) Grünhut id. m. L k. 447. 1. 11. j. tés körüli vitás kérdések eldöntésénél. A bíróság belebocsátkozik annak a kérdésnek az elbírálásába is, hogy a kifogásolt telepítés sértette-e a visszkereseti váltóadós érdekét. Jellemző e részben a Reichsgerichtnek 1880. évi december hó 3-án 16/80. szám alatt kelt határozata, melyben azzal a kibocsátóval szemben, aki az elfogadónak tetszés szerinti felhasználásra váltóürlapot irt alá, a következő álláspontot foglalta el: „Denn der Widerkláger (kibocsátó), welcher dem Weidler (elfogadó) die drei Blankette zu beliebiger Verwendung für die Sicherstellung eines seiner Gláubiger anvertraut hatte, ohne nur nach dem Namen des Gláubigers und nach der sonstigen Beschaffenheit der zu sichemden Forderungsrechte zu fragen, ivar augenscheinlich bei der Wahl des Zahlungsortes, namentlich dabei, dass die Wechsel im Wohnorte Weidlers (elfogadó,) zahlbar gemacht wurden, nicht interessirt ... Er seinerseits ist miihin keinesfalls in der Lage die spatere Domicilirung des Wechsels als seinen Willen entgegenlaufend zu bezeichnen.tiZ0) VII. A régi sajtóesküdtszéki eljárásban az elnöklő biró a határozathozatal előtt arra figyelmeztette az esküdteket, hogy a törvény annálfogva bízta a vétkesség eldöntését szabad és független polgárokra, mert ebben a kérdésben „az ember élő lelkiismerete biztosabban itél, mint a holt szabályok." Ujabban egy hatalmas eszmeáramlat járja át a müveit nemzetek jogászvilágát, a mely annak a nevezetes feladatnak a megoldását tűzte maga elé, hogy a rendes bírósági eljárásban is összhangot teremtsen a biró élő lelkiismerete és a holt szabályok között. Ennek az áramlatnak a hullámai hozzánk is eljutottak. Még élénk emlékezetünkben lehetnek Zitelmannak a. „Törvényhez kötöttség és a bírói szabadság", Stammlernek a „Helyes jog", Balog Arnoldnak a „Biró és törvény" és Hevesi ülésnek a „Jogalkotó judicatura és a felek" cz. alatt tartott érdekes felolvasásai. Tárgyunk kerete nem engedi, hogy a felvetett eszmékkel tüzetesebben foglalkozzunk, hanem csupán Stammlernek a helyes jogról adott mélyértelmü meghatározását elevenítjük föl. Stammler a jog általános alapgondolatát keresve, bíráló kutatásában arra az eredményre jutott, hogy minden jognak egyetlen, föltétlenül általános érvényű alapgondolata 80) Entsch. d. RG. in Civilsachen. 3. köt. 61. 1.