Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

24. BZ. Kereskedelmi Jog 519 van és ez: az emberek egyesítése, hogy a létért való küzdelmet közösen harczolják meg. Az emberi közösség gondolata ez, a czél közös kitűzésének és kiküzdésének a gondolata. Nem tud más jogot elképzelni, mint a mely az embereket az élet és a tevékenység közösségében egyesíti. A jognak ez az alapgondolata irányítja az ujabbkori törvényhozásokat, amikor a szerződések értelmezésénél és annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy az adósnak mi módon kell kötelezettséget teljesítenie, irányadónak nyilvánítják a jóhiszeműséget és az élet felfogását. (Német ptkv. 157. és 242. §-ai. Tervezet 980. és 1107. §-ai). Ezzel szemben ugyan sürün találkozunk azzal a nézettel, hogy a jóhiszeműségnek és az életfelfogásának a méltánylásáról nem lehet szó akkor, ha váltóköveteléssel állunk szemben, mert a váltóügyletek nem tartoznak a „bonae fidei negotium"-ok közé.31) Ezeknek a nézeteknek a hatása alatt ugy rajzolódik le előttünk a váltójog területe, mint egy gondosan elzárt ódon épület, a melyen nincs egy nyitott ablak, egy ökölnyi rés, hogy azon át a pezsgő külvilági élet zaja és tiszta, természetes levegője frissitőleg behatolhasson és a melynek falai között korlátlan hatalommal uralkodik a legszertartásosabb jogászi spanyol etikett. Pedig ennek nem kell szükségképen igy lennie s váltójogi gyakorlatunknak számtalan megnyilatkozása arról tesz tanúságot, hogy bíróságaink ezen a téren sem zárkóznak el a gyakorlati élet jogfejlesztő hatása alól, csak épen az itt tárgyalt kérdésekben észlelhető a formákhoz való túlzott ragaszkodás. A váltójognak, mint egy alakiságokhoz kötött és elvont természetű kötelezettséget szabályozó jogrendszernek kétségtelenül vannak egyes normái, a melyeken az egész intézmény nyugszik, a melyek tehát a törvényben kontemplált czélra való használhatóságának fontos biztosítékai. Ezeknek a szabályoknak a félretétele nyilván alapjaiban támadná meg az egész alkotást. Ilyen egyebek között a lényeges kellékek meglétének szigorú megkövetelése, mert ezek különböztetik meg a váltói kötelezettséget más — szintén elvont természetű — kötelezettségektől, ilyen az a jogelv is, hogy a váltó abban a pillanatban, amikor jóhiszemű harmadik váltóbirtokos kezébe jut, elszakad attól a köztör3i) Steinbach: „Treu und Glauben im Verkehr." 11,1. vényi talajtól, a melyből mintegy kifejlett és teljesen önálló, formális életet él mindaddig, amig az alapul fekvő ügyletben részt vett vagy arról tudomással bíró személyek valamelyikéhez kerül. De már annak a kérdésnek a megítélésével, hogy a váltóbirtokost a fizetési hely kitöltése körül milyen jogkörrel ruházzuk fel, nem állunk ilyen sarkalatos váltójogi normával szemben és igy nincs is akadálya annak, hogy ebben a kérdésben tért nyissunk a forgalmi élet közfelfogásának és ezen a pontosan is megvalósulni engedjük a jog alapeszméjét: a czél közös kitűzésének és kiküzdésének a gondolatát. Az átmenet — figyelemmel a váltókövetelések és a váltóperek rövid életére — nem járna nagyobb rázkódtatással és fokozatosan is megtörténhetnék. Legsürgősebb volna a tetszésszerinti telepítésre adott engedélylyel szemben kimondott bírói tilalom megszüntetése, ezt követné az utólagos telepítés jogának a belföldi leszámítolási üzlet körében való általános elismerése és utoljára maradhatna a külön fizetési helynek (telepnek) lényeges kellékké minősítése. Igen kívánatos volna, hogy ezek az igénytelen sorok ne maradjanak visszhang nélkül, s különösen, hogy a kérdés gazdasági oldalát a leszámítolási üzletben jártas gyakorlati szakférfiak közvetlen tapasztalatuk alapján bővebben megvilágítsák. KÜLÖNFÉLÉK. A takarékpénztár vezérigazgatója mikor bocsátható el ? Ezzel a kérdéssel foglalkozott legutóbb egy adott eset alkalmából a kii. Curia. A részvénytársaság közgyűlése azonnal, fölmondás nélkül bocsátotta el vezérigazgatóját bizonyos tárgyi okokból. A vezérigazgató által a társaság ellen indított perben az alsóbiróságok azzal az indokolással utasították el a vezérigazgatót keresetével, mert az igazgató, aki elvesztette a részvényesek bizalmát, ez által állására alkalmatlanná vált s igy azonnal elbocsátható; a felperes igazgatónak arra alapított érvelését pedig, hogy a társaság neki a felmentvényt közgyűlésen megadván, most már nem vitathatja az ő működésének káros ós sérelmes voltát, az alsóbiróságok azért vetették el, mert nézetük szerint ennek a felmentvénynek megadása csak is a K. T. 189. §-a alapján az igazgató ellen érvényesíthető kárigényekre lehet befolyással. A kir. Curia az alsóbiróságoknak ezt az álláspontját nem fogadta el, abból indulván ki, hogy a rész-