Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 24. szám - A váltó utólagos telepítése a leszámítolási forgalomban. [2. r.]

514 kitöltési jog a külön fizetési hely (telep) pótlá­sára kiterjed-e avagy nem? A V. T. 3. § 7. pontja szerint a * fizetés helye" az idegen váltónak egyik lényeges kelléke, a 93. § szerint pedig „a váltóadós azzal a ki­fogással, hogy a váltón akkor, midőn arra az elfogadás vagy más nyilatkozat vezettetett, vala­mely lényeges kellék hiányzott, a jóhiszemű harmadik váltcbirtokos ellen egyállalán nem, mások ellen pedig csak annyiban é.het, ameny­nyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt." Minthogy a telephely tulajdonképen nem más, mint a váltó fizetési helye, judikaturánknak teljesen szabad keze volt abban az irányban, hogy az idézett §§ ok megfelelő értelmezésével a váltóbirtokos utólagos kitöltési jogát a telephely kijelölésére is kiterjessze, avagy őt ettől elzárja. A tételes váltójognak erre a kérdésre vonat­kozó valamely kifejezett, parancsoló szabályáról nem lehet szó. Eit újból kiemeljük. Birói gyakorlatunk a hazai szakírók túl­nyomó többségével, továbbá a német-osztrák jogi irodalommal és judikaturával egyetértve, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ameny­nyiben a 3. § 7. pontjának további szövege szerint: „az intézvényezett neve vagy czége mellett előforduló hely, ha magán a váltón külön fizetési hely kijelölve nincsen, fizetési helynek és egyszersmind az intézvényezett lak­helyének is tekintendő" : az intézvényezett lak­helyének, mint suhsidiarius fizetési helynek a válUra irása felemészti a váltóbirtokosnak e lénye­ges kellek kitöltéséhez való jogát. Ujabban ez a jogi álláspont több oldalról megtámadtatott11) és méltán, mert az idézett törvény §-ok az ellenkező magyarázatot meg­tűrik, a forg&lmi élet viszonyainak és a váltó­intézmény czéljának pedig jobban megfelelt volna az az állasfoglalás, amely a váltó kitöl­tésénél a váltókötelezettek részéről tanúsított indolencziából előáüó veszélyt nem háritji az ezzel szemben teljesen tehetetlen jóhiszemű váltóbirtokosokra. Most ugyanis ugy állunk, hogy a váltóbirtokosnak a váltó megtekintésé­ből12) kell megítélnie, hogy a telephely és az 11) König: Váltótörv. magy. 150. 1. — Guthy: Váltókifogasok könyve. 4ő. 1. 12) Minden egyes váltó élettörténetének nyomozás, vagy esetleg specziá is ve»yész és írásszakértők utján való megállapítását a forgalom természete kijárja. A gyakor­latban tehát leküzdhetlen nehézségbe ütközik annak biz­tos megítélése, hogy a váltó kezdettől fogva telepitett váltó volt-e? intézvényezett lakhelye az időrendben első váltó­kötelezett aláírásával egyidejűen került-e a vál­tóra, mert ha eredetileg csak az intézvényezett lakhelye volt kitöltve, a telepítés pedig későb­ben történt, ez a körülmény a váltókötelezet­teket a V. T. 82 § a szerinti hamisítás kifogá­sának, tehát a jóhiszemű későbbi váltóbirtoko­sokkal szemben is felhozható tárgyi természetű kifogásnak az érvényesítésére jogosítja fel.-18) Holott a váltókötelezettek, ha tényleg súlyt helyeznek a váltó telepitetlen voltára, azt (gy tollvonással, söt anélkül is biztosithatják, csak egy sorral lejebb, a szokásos kincstári űrlap „fizetendő11 rovatába kell beirniok az intézvénye­zett lakhelyét, amely ez esetben már kifejezett „fizetési helyként" jelentkezik és a telepítést a dolog természete szerint kizárja s illetve nyom­ban felismerhetővé teszi. Habár a vál ó utólagos telepítésével kap­csolatosan felmerült összes controversiak vég­eredményben judikaturánknak erre a sarkalatos állásfoglalás-ára vezethetők vissza és csakis az ellenkező álláspont érvényesülésével volnának teljesen kiküszöbölhetők, még sem időzünk hosszasabban ennél a mozzanatnál, mert a német osztrák és a magyar váltójog területén uralkodó felfogásnak ebben a fökérdésben való teljes megegyezése folytán joggyakorlatunk hir­telen irányváltozása ezen a ponton a legkevésbbé várhaló. De ismételten hangsúlyozzuk, hogy ebben az esetben a törvény magyarázatánál a hitelező fél érdekét kellett volna védelemre szo­ruló érdek gyanánt felfogni, mert a másik fél (az adó>) saját érdekét igen csekély elővigyá­zattal megóvhatja és mert a telephelynek lénye­ges kellékké minősítése a váltóforgalom bizton­ságát rendkívül fokozta volna. V. A leszámítolási forgalom számot vetve a most jelzett birói állásfoglalással, akként vélte egy időben az utólagos telepítést —formasértés nélkül gyakorolhatni, — hogy leszámítolásra csakis oiyan váltót fogadott el, amelyen nem­csak a különleges fizetési hely, hanem az intéz­vényezett lakhelye sem volt kitéve. Minthogy az ekként kiállított váltón m^g subsidiarius fizetési hely sem létezik, jogosnak látszott az a következtetés, hogy a hitelező tet­szésétől függő fizetési helynek ilyen váltóra irása, a lényeges kellék kitöltésének a fogalma alá fog esni, annyival is inkább, mert ilyen la) Grecsák : id. ért. 58. L — Bermtein : id. m. 67. í-

Next

/
Thumbnails
Contents