Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

Kereskedelmi Jog 23. sz. másolókönyv 793-ik lapján 1898. október 22-én kelt felperesi levél tartalmából kitűnik, hogy a felperesnek fuvarosa L. M. az I. r. alperes részére küldött téglamennyiségből 2 waggont nem szállított el rendeltetése helyére, az I. r. alperes czégnek kender-utczai építkezéséhez, hanem ez a küldemény 1 hónapig a vasúti pályaudvaron feküdt és arra a vasút által az árverés kitüzetett. E mellett a felperes vé:iratában beismerte, hogy 2 waggon tégla (15.000 db.) a vasút által valósággal elárvereztetett, de azt vitatta, hogy az elárverezett szállítmány a B. alatti jegyzékben felvéve nincs, mert ez a jegyzék csak az I. r. alperes czég által átvett téglamennyiséget tartalmazza. A B. a. jegyzék egyes tételeinek, a G. a. másolókönyv 751—790 lapjain levő s I. r. alperes által kézhez vettnek elismert szállítási értesítő levelek tartalmával való összehasonlítása azonban nem hagy fenn kétséget, hogy a B. a. okiratban az alperes részére küldött összes téglamennyiség benfoglaltatik és hogy felperes annál több téglát, mint amennnyi a B. a. jegyzékben fel van véve, az egész szállítási idő alatt nem küldött. Ha tehát az I. r. alperes részére a L. M. fuvaros czimén küldött szállítmányokból, felperesnek fentebb jelzett levele szerint L. M. fuvaros 2 waggont a vasúttól el nem fuvarozott, hanem azt a vasút elárvereztette, akkor annak is a B. a. jegyzékben kell benfoglaltatni, aminthogy valójában benn is foglaltatik, mivel a vasút által elárverezett téglamennyiség azonos a B. a jegyzék szerint 1898. szeptember 20 án feladott 5000 db. téglaszállitmánynyal. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a 2 waggon téglát az I. r. alperes át nem vehette, mert az átvétel megtörténtét felperes saját adatai megczáfolják. Ezzel a ténymegállapítással szemben azután nem jöhet figyelembe sem az a körülmény, hogy I. r. alperes a számlázott mennyiség ellen, amelyben az átvett 2 waggon is felvétetett, kifogást a számla átvételekor nem emelt, sem pedig az, „hogy a K. és K." fennállott czég fennállása tárgyában felvett D. a. egyezségi okirat tartalma szerint is, a czégtagok a felperes hátralékos vételár követelését oly összegben (1803 frt 83 kr.) vették fel, mely összeg a B. a. jegyzékben felsorolt összes szállítmánynak, tehát az elárvezett 5000 db. tégla beszámításával alakult hátralékos vételárnak felel meg, ellenben tényként azt kellett megállapítani, hogy a felperes által I. r. alperesnek valóban szállított és utóbbi által valósággal átvett téglamennyiség a B. a. okiratban foglaltnál 5000 darabbal kevesebb volt. Az I. r. alperes által át nem vett 5000 drb. téglának vételára (1000 drb 19 Irt) vagyis 95 frt (190 K), tehát az elsőbiróság által megállapított 160T korona 78 fillér hátralékos vételárból még levonandó lévén : fölperes ezek szerint csakis 1417 K 78 f -t jogosult I. r. alperestől a részére szállított és átvett téglára hátralékos vételára fejében követelni. Ebből folyólag az elsőbiróság Ítéletének marasztaló részét részben és akként kellett megváltoztatni, hogy I. r. alperes csak 1417 K 78 f. tőke és kamata megfizetésében volt elmarasztalandó, mig felperes keresetének 190 K tökét és kamatát kitevő részével elutasítandó volt. Az elsőbiróság Ítéletének egyéb felebbezett rendelkezését a kir. Ítélőtábla vonatkozó indokainál fogva s az alperesek felebbezésében felhozottakra való figyelemmel még a következő okokból hagyta helyben. A B) a. összeállítással szemben, melynek egyes tételeibe I. r. alperes az értesítéseket a G) a. levelek szerint minden egyes esetben megkapta, sőt 1898. évi szeptember 26-án és október 1-én kelt levelek szerint az elszállított téglamennyiségről összesít* tt kimutatást is kapott, anélkül, hogy azok ellen bárminemű kifogást tett volna, nem jöhet figyelembe I. r. alperesnek általánosságban tartott az a tagadása, hogy a B) a. okiratban foglalt téglamenynyiséget felperes azért nem szállította, mert I. r. alperes összeállítása szerint csakis 259.700 darab téglát szállított. Ugyanis az előadott ténykörülményekkel szemben I. r. alperesre hárult a bizonyítás terhe abban a tekintetben, hogy a szállított téglamennyiség nem volt annyi, amennyi a B) alatti okiratban van felvéve, hanem csak annyi, amennyit I. r. alperes állit. De I. r. alperes csakis a vasút által elárverezett 2 vaggon (5000 drb) téglára mutatta ki azt, hogy ez a mennyiség neki át nem adatott és igy tévesen adatott be a B) alatti jegyzékbe. Az I. r. alperes és felperes perbeli összeállítása között ezen az 5000 darabon felül még mutatkozó 31,800 dib többi téglamennyiségre nézve azonban I. r. alperes vonatkozó védelme támogatására mi bizonyítékot sem szolgáltatott. I. r. alperesnek azt az érvelését, hogy a beszámítás tárgyává tenni kívánt kárigényének megállapítása ellen a felperes nem élt kifogással amiatt, hogy I. r. alperes azt fenn nem tartotta s igy annak érvényesítésével a perben már elkésett, a per adatai megczáfolják, mert felperes végiratában I. r. alperes állítólagos kárigényének figyelembe vételét az emiitett okokból is kifejezetten mellőzni kérte. Helyes az elsőbiróság ítéletének II. és III. r. alperesek által felebbezéssel megtámadott az az indoka, hogy a jogtalan gazdagodás czimén támasztott igény érvényesíthetősége csak akkor állana be, ha felperes kimutatná, hogy követelését I. r. alperesen behajtani nem sikerült és igy tényleg kárt szenvedett, továbbá, hogy II. és III. r, alperesekkel szemben az említett jogalapon támasztható kereseti igény elévülése a K. T. 121. §-ának megszorító rendelkezése alá nem vonható, mert II. és III. r. alpereseknek a jogtalan gazdagodás alapjára fektetett felelőssége tényleges kárt feltételez s ezt a felelősséget felperes nem a közkereseti társaság tagjait a társasági kötelezettségekért a K. T. 88. §-a