Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

505 értelmében terhelő szavatosságból, hanem ettől függetlenül abból az állítólagos ténykedésükből származtatja, hogy a felszámolásban levő I. r alperes czég vagyonából a czég tagjai a maguk részére valamely vagyonértéket elvontak. (2543/1908.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Zálog. 335. A valamely követelés fedezetére adott részvények szabálytalan eladása eseteben az adós csupán azt az értékkülö.bözetet igényeiheti ugyan, amely az eladás idejében létezett tényleges értek és az elért vételár között mutatkozik; jogtalan eladás esetében azonban teljes kártérítéssel tartozván, a részvények visszaadására megállapított időben létezett árfolyamért felelős a hitelező. (M. kir. Curia 341/1509. — 1909. szeptember 22.) M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletének felebbezéssel megtámadott azt a részét, amely szerint a másodbiróság az alperest az elsöbiróság által is megítélt 180 koronán és kamatán felül még további 700 korona tő<e és kamatja erejéig elmarasztalta, helybenhagyja idevonatkozó indokai alapján és azért, mert a zálogba adott részvényeknek a 2. és 3. alattiak szerint magánkézből történt eladása a K. T. S05-dik §-a el énére és igy jogtalanul foganatosíttatván, ez az eladás meg nem történtnek és a részvények a visszakövetelés időpontjában, vagyis a kereset beadásakor is jogilag a zálogbirtokos kezében meglevőknek tekintendők, amiből nyilvánvaló, hogy az alperes, vagy a részvényeket természetben visszaadni, vagy azoknak a visszakövetelés időpontjábani (kereset beadása) teljes értékét megtéríteni tartozik. Ajánlat. 336. Az a körülmény, hogy valaki az ö állítólagos ajánlatát elfogadó sürgönyt válasz nélkül hagyja, nem bizonyítja azt, hogy ezt az ajánlatot valóban megtette. (M. kir. Curia 66.71909. — 1909. október 27.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes megrendelt, de át nem vett rézgálicz hátralékos vételára czimén indított keresetet alperes ellen. Az alperes tagadta, hogy a kérdéses árut a felperestől megrendelte volna. E tagadásával szemben a bizonyítás felperest terhelte, aki azt állította, hogy az árut a felperes B. H. ügynök utján rendelte meg s ennek bizonyitására a nevezettet tanuként kérte kihallgatni. B. H. azt vallotta, hogy az alperes nála az egy waggon rézgáliczra nézve megrendelést tett s az alperes beleegyezésével sürgönyileg rendelte meg az árut s felperes a megrendelést ugyancsak sürgönyileg fogadta el, de a kérőbb küldött kötlevelet már az alperes nem volt hajlandó aláírni. A kir. V rvényszék e tanú vallomását az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. és 215. §-ai alapján mérlegelve, az ügylet létrejöttének bizonyítékául nem fogadta el, mert a tanú érdekelt, amennyiben ügynöki dijának folyósítása a per kimenetelétől függ, de vallomásának hitelt érdemlőségét kétségessé teszi a P. K. tanú által bizonyított az a körülmény is, hogy a kérdéses alkalommal B. H. azzal vált el az alperestől hogy „furcsa, én csinálom az árukat és más csinálja az üzletet", valamint az a körülmény, hogy B H. nem tudja megjelölni alperesnek azt az alkalmazottját, akivel a megrendelést tartalmazó sürgönyt felperesnek elküldte. Egyéb bizonyítékok pedig a megrendelésre nézve fel nem merülvén, a kir. törvényszék ily körülmények között az ügyiét létrejöttét nem találta bizonyítottnak, azért felperest keresetével elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja akképen, hogy ha alperes leleszi a főesküt arra. hogy nem igaz az, hogy 1907. július hó 9 én B. H. szabadkai ügynököt megbízta azzal, hogy az részére felperes czégtől 100 kg. ónként 80 K árban Budapestről 1908. május—j .niusban szállitandólag való megvételre egy waggon rézgáliczot rendeljen és nem igaz. hogy B. H. az alperesnél megirt s ezúttal alperesnek felmutatott D. a. sürgönyt elküldés előtt alperesnek megmutatta: ebben az esetben a kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperesnek B. H. nevü ügynöke 1907. július 9-én este 8 óra 15 perczkor a D. a. táviratot adta fel felperes czég czimére, melyben egy waggon rézgáliczot, 100 kg.-onként 80 K-ás árban Budapestről 1908. május—júniusban szállitandólag való megvételre alperes részére előjegyezni kér. Minthogy felperes ezt az ajánlatot a V. a. szerint B. H.-hoz czimzett 1907. július 10 én d. e. 11 óra 56 perczkor feladott távirata szerint elfogadta és B. H. az ajánlat elfogadásáról a Z. a. csatolt távirattal és az E. a. levéllel alperest ugyancsak július hó 10-én értesítette : ezzel a vételi ügylet peres felek kö ött a D. a. ajánlat értelmében végleg létrejöttnek tekintendő, amennyiben felperes az alperes tagadásával szemben bizonyítja, hogy alperes B. H.-t az ajánlat megtételére felhatalmazta. A perben tehát a döntő kérdést egyedül az képezi, hogy ezt a felhatalmazást B. H. megkapta-e alperestől vagy sem ? Mert amig igenlő esetben a felpereshez B. H. utján juttatott és felperes által kellő időben elfogadott ajánlat alperest teljes mértékben kötelezi é3 a jogérvényesen megkötött szerződéstől nem volt joga alperesnek egyoldalulag visszalépni, hanem éppen ezen tényénól fogva