Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - A szabadalmi törvényjavaslat megvitatása

23. sz. Kereskedelmi Jog 503 Indokok: Felperes az A. alatt csatolt szerződés alapján a K. és K. czégnek szállított és a B. alatti számlában részletezett téglák hátralékos vételára fejében, a C. alatti könyvkivonat szerint mutatkozó 6250 K 90 f. egyenleget veszi keresetbe. Ezt a követelést válasziratában az alperesek által vitatott fizetések elismerése után a P. alatti könyvkivonat szerint mutatkozó 1256 K és jár.-ra szállitotta le. I. rendű alperesnek az a védelme, hogy a szállítójegyek (Lieferschein) bemutatása előtt ő fizetésre nem kötelezhető, alaptalan, meit a'szállitójegyek csak a szállított és átvett áruk mennyiségének bizonyítékául szolgálnak ; emellett azonban nincsen törvényes akadálya annak, hogy az árumennyiség más perrendszerü módon bizonyittassék, mely utóbbi esetben a szállítójegyek bemutatása feleslegessé válik. Felperes 296 500 darab tégla vételárát követeli; I. rendű alperes beismer ebből 259700 darab tégla átvételét, a többit letagadja. A G. alatt csatolt másolókönyv 751—790. lapjain látható levelek kézhezvételét I. rendű alperes beismerte. Ezekben a levelekben felperes értesítette alperest esetről-esetre a szállított téglák mennyiségéről. I. rendű alperes e mennyiségek ellen soha kifogást nem tett, ez a G. alattiban jelzett téglamennyiség pedig teljesen összevág a B. alatti számla kimutatásával. De felperes a G. alatti másolókönyve 791—792. lapjainak tanúsítása szerint az összes téglaszállítmányok teljesítése után I. rendű alperesnek a B. alatti kereseti számlának teljesen megfelelő kimutatást küldött meg és a hátralákos 2233 frt. 50 kr. vételárát kérte és I. rendű alperes erre sem tett észrevételt, sem kifogást. Minthogy pedig annak idején I. rendű alperes a számlák ellen kifogást nem tett, most 10 év elteltével már nem kifogásolhat a, annál kevésbbé, mert a P. alatti könyvkivonat szerint I. rendű alperes 1898. október 20 án, tehát oly időben, midőn a G. alatti másolókönyv 791—92. lapjain látható számla és levél I. rendű elperes kezében volt, 1000 frt.-ot fizetett a számlára, anélkül, hogy annak helyességét kifogásolta volna. Ezért a kir. törvényszék egyéb bizonyítás mellőzésével a szállított téglának felperes által vitatott mennyiségét megállapíthatónak találta és ebben I. rendű alperes vételár tartozása a P. alatti könyvkivonat 1898. deczember 31 iki egyenlegéhez képest 803 frt. 89 krt., vagyis 1607 K 78 f.-t tett ki. A P. alatti könyvkivonat „tartozik" rovatának többi tétele kamatokból és ezek tőkésítéséből áll. Felperesnek azonban a kamatok tőkésítéséhez joga nincsen, mert ezt a K. T. 285. § a csupán folyószámlán alapuló összeköttetés esetére engedi meg. Minthogy azonban a jelen esetben folyószámlán alapuló összeköttetésről szó sem lehet, mert egy egyetlen ügyletnek folytatólagos lebonyolítása és a vevő résztörlesztései az összeköttetést folyószámlán alapulóvá nem teszik, a vételárhátralék után az elsó lezárás napjától, vagyis 1908. deczember 31-től jár csak egyszerű késedelmi kamat. Elsőrendű alperes a felperesnek ezen követelésébe 280 frt 30 krt kártérítés czimén beszámítani kiván azon az alapon, hogy felperes egy ízben a kötlevélszerü 60.000 darab tégla helyett csak 15.000 darabot küldött és ezért az épületen alkalmazott mnnkásai tétlenül voltak kénytelenek az időt tölteni. Alperesnek ez a kártérítési igénye azonban nem Ítélhető meg : mert a K. T. 353. §-a megadja ugyan a vevőnek a jogot, hogy a késedelmes eladó ellenében a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését együttesen követelhesse; azonban alperes nem is állította, hogy az utóbb szállított és átvett téglák átvétele alkalmával kárigényéről említést tett volna vagy azt fentartotta volna. Már pedig abból a körülményből, hogy alperes vevő a felperes eladó által elkésetten szállított árut minden észrevétel nélkül átvette és az áruk vételárának résztörlesztésére minden észrevétel nélkül fizetett: alaposan következtethető, hogy alperes felperessel szemben az áruk elkésett szállítása következtében őt illethető kártérítési igényéről lemondott és igy azt jelen perben 10 év eltelte után nem érvényesítheti. I. r. alperes ehhez képest 1600 K 78 f. tőkében és ennek 1908. deczember 31-től számított kamatában marasztalni kellett. II. r. alperes K. J. mint az I. r. alperes czég volt tagja ellenében felperes kereseti joga a K. T. 121. §-a értelmében elévült. Ugyanis a hivatalból megtekintett czégjegyzék szerint a K. és K. közkereseti társas czég felszámolása, ami a társaság feloszlásának következménye, 1900. február 27-én bejegyeztetett és a Központi értesítőnek 1900. márczius 11-én megjelent számában közzététetett. Ehhez képest a kereset beadásáig 5 esztendő eltelvén, II. r. alperessel szemben felperest elévülés okából keresetével elutasítani kellett. II. és III. r. alperest a felperes azon czimen vonja perbe, hogy ők a D. a. czég felszámolási egyezség IV. pontja alapján havi 100—100 K-t vettek tel a czég vagyonából és igy az eddig kivett összeggel jogtalanul gazdagodtak. Jogtalan gazdagodás jogczimén csak akkor lehet fellépni, ha a fellépő a jogtalan tényen kivül azt is igazolja, hogy ő az ellenfél ezen jogtalan ténye által, melynek folytán ez gazdagodott, kárt szenvedett. Minthogy pedig ez a kár csak akkor állana elő, ha felperes a felszámolásban levő I. r. alperes czégén jelen követelését behajtani nem tudná, amely eset pedig igazolva nincsen: felperest jogtalan gazdagodásra alapított keresetével elutasitani kellett. (11761/1908.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét részben helybenhagyja, részben megváltoztatja. Indokok: A szállított téglamennyiség bizonyítása czéljából felperes által G. a. csatolt